Hugo Weavinget akár számon tarthatnánk úgy is, mint Ausztrália egyik első számú Shakespeare-színészét. Játszotta Macbethet, Julius Ceasart, főszerepet alakított a Sok hűhó semmiért-ben és a Makrancos hölgy-ben és még számtalan másik előadásban Sydney és Melbourne színpadain.
Mindig is nagy színész szeretett volna lenni, és ennek oka természetesen a gyerekkorhoz vezethető vissza. Édesapja - aki már a '60-as években számítógépekkel foglalkozott - mindig más országban kapott feladatot. Hugo például 1960-ban Nigériában született, de még egy éves sem volt, amikor szülei Dél-Afrikába tették át székhelyüket. A '70-es években a család Angliába küldte, hogy ott végezze iskoláit, és csak az érettségi előtt talált otthonra Ausztráliában. Ekkor már biztosan tudta, hogy a színjátszás vonzza, ezért beiratkozott a National Institute of Dramatic Art nevű színiakadémiára, ahol 1981-ben szerzett diplomát.
"Számomra a színészet a gyerekkori játék meghosszabítása" - nyilatkozta már ismert színészként. "Gyerekként is gyakran képzeli az ember magát valaki másnak. Persze később, ahogy felnőttem, egyre inkább önmagam megértésében segített, és felfedezhettem általa, hogy mások hogyan menekülnek a valóság elől. Eszközzé vált ahhoz, hogy kapukat nyissak meg más emberek felé.
Azt viszont nem hiszem, hogy a színészet számomra is menekülés lett volna attól, hogy valójában sehová sem tartoztam. Igaz, hogy egész életemben álmodoztam Nigériáról, de ez egy teljesen romantikus vágyakozás volt. Nigéria rettenetes hely a valóságban."