Che Guevara beszél!

Gael García Bernal volt az idei cannes-i filmfesztivál kedvence. Almodóvar (Rossz nevelés) és Walter Salles filmjének (Che Guevara: A motoros naplója) is ő volt a fő vonzereje. Az új latino sztár, akit Antonio Banderas utódjának kiáltottak ki. Az újságírónők csüngtek a szavain, a lányok körülrajongták, a srácok irigyelték, a kritikusok dicsérték. Almodóvar rajongói pedig elolvadtak a gyönyörtől, amikor az ifjú csillag a filmvásznon orálisan kényeztetett, majd meglovagolt egy péniszt.

A fiatal mexikói színészt könnyen elvetemült lázadónak gondolná az ember. Pedig korához képest érett gondolkodású, látszik rajta, hogy nem pozőrségből foglalkozik a társadalmi témákkal: 16 évesen szegényeket tanított írni-olvasni Mexikó Isten háta mögötti hegyvidékein. A mi kis forradalmárunk végső soron laza, kisfiús mosolyú, aranyos farkaskölyök - a fekete üstöke meg a pajesza teszi. Olyan folyékony angolsággal fejezi ki magát, amit még Penelope Cruz is megirigyelhetne.

Gael García Bernal: Tudod, hogy ha Latin-Amerikában bármelyik gyereket megkérdezik, ki a legnagyobb hegedűművész, azt fogják rávágni: Laszlos Los Las.

- Ilyen nevű virtuózról nem hallottam...

- Volt egy népszerű rajzfilmsorozat, abban hívták így az egyik állatot, aki hegedült.

- Hát ez nagyszerű! De most inkább a két filmedről kérdeznélek, amikkel Cannes-ba érkeztél. A Rossz nevelés-ben tetőtől-talpig átalakulsz, női ruhába is bújsz. A Che Guevera-moziban viszont beutazol egy egész kontinenst. Melyik volt megerőltetőbb színészileg?

- A két film nagyon jól kiegészíti egymást. A motoros naplójá-t forgattam előbb. Abban egy jóval befelé fordulóbb, visszafogott karaktert játszottam, a Rossz nevelés-ben ehhez képest szabad játékot űzhettem. Az első film forgatásán mindig azt mondogattam, úgy várom már, hogy a Rossz nevelés-en dolgozhassak, mert annyira felszabadító lesz a szerep. Amikor meg annak a forgatásán voltam, visszakívántam a másik filmbe magamat. Che a maga módján sokkal szabadabb volt, mint az a srác, akit Almodóvarnál játszottam. Szabadon tudta átadni magát a szemlélődésnek és a keresésnek. Egyébként nem hiszem, hogy a Rossz nevelés sokkolni fogja a nézőket. Szerintem egészen normális sztori.

- A Rossz nevelés-ben a fiú szinte eladja a testét, hogy megkaphassa a kívánt szerepet. Mit gondolsz erről?

- (Nevet) Ez is a szakma része. Úgy értem, egy karriernek ez is lehet az ára. Néhányan így próbálnak érvényesülni. Felőlem, hadd csinálják...

- A fiatal Che ábrázolásával Salles egyértelműen az ikon demisztifikációjára törekszik.

- Az volt a szándékunk, hogy ismét életközelbe hozzuk az ikont, és hozzáférhetővé tegyük mindenki számára. Mexikóban azt tanítják nekünk az iskolában, hogy mi a Forradalom Gyermekei vagyunk. Én szó szerint az vagyok, mert a Forradalom hozta össze a szüleimet. Nálunk tehát Che alakja nagyon releváns mítosz mindenki számára. Le kell bontani a felesleges rétegeket, amik rárakódtak az ikonra. Mert az impulzus, amit Ernesto akkor és ott érzett, mielőtt a híres Che lett belőle, ma is aktuális. Mindig 23 évesek vagyunk, nem? És mindannyian Latin-Amerikaiak vagyunk. Meg akartuk osztani a nézőkkel ennek az utazásnak az élményét, hogy honnan jött ez az impulzus. Végigmentünk egy csomó országon, és ugyanazt láttuk, amit Che látott. Argentínát éppen történelmének legsúlyosabb mélyrepülésében találtuk 2002-2003-ban. Összeomlott az ország gazdasága. Amerika ma is a hátsó udvarának tekinti Latin-Amerikát.

A motoros naplója - Rodrigo De la Serna és Gael García Bernal

- Szerinted Che Guevara született forradalmár, vagy az úton lett azzá?

- Tény, hogy küzdenie kellett az életéért. Súlyos asztmában szenvedett. Abban az időben nem voltak még inhaláló-készülékek. Ha egy kisgyerek asztma-rohamot kapott, két napig feküdnie kellett, nem tudtak vele mit csinálni. Valamennyi életrajzírója kiemeli, hogy a sok betegeskedésnek köszönhetően lett olyan művelt ember. 12 éves korára elolvasta az összes Verne-regényt. Mire felnőtt, ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy ne csak a könyvekből, hanem végre igaziból megtapasztalja a világot.

- A film nagy jelenete az, amikor Che átússza a folyót, hogy eljusson a leprások táborába. Ezzel tiltakozik az orvosokat és a betegeket elkülönítő előírások ellen.

- Három estén keresztül forgattuk azt a jelenetet. Az Amazonasban és két másik folyóban.

- És sehol egy kajmán?

- Dehogynem. Meg pirányák. Meg minden, amit el tudsz képzelni. Mint az őrültek úgy köröztek mindenütt. De nem történt semmi. Ép bőrrel megúsztam.

- Igazi leprások szerepeltek a filmben?

- Igen. Nagyon megható volt találkozni velük. Ez a legcsodálatosabb élmény, ami valaha történt velem. Egészen rendkívüli látni, hogy ha egy kis figyelmet szánsz nekik, a kedvességedért százszor annyi hálát sugároznak vissza. Ezeket az embereket senki sem érinti meg. Tehát nem kapnak visszajelzéseket a világból, nincsen valóságérzetük. Az életüknek nincs célja, jelentése. Lehet, hogy a bennszülöttek voltak a szegregáció áldozatai, de a leprások az igazi kitaszítottak: a társadalom legalsó fokát jelentik a világ minden táján, évszázadok óta. De amint képes vagy megtörni a tabut, elárasztanak a hihetetlenül nagy szeretetükkel. Ezért maradhatott Ernesto ott náluk.