Szabadságtól a Szerelemig

Összegyűjtöttük az elmúlt évtizedek legfontosabb 56-os nagyjátékfilmjeit. Az idén bemutatott három új alkotás mellett korábbi, kifejezetten a forradalomhoz kötődő filmeket is jellemeztünk, a történelemhez fűződő viszonyuk és a minőségük szerint. Tetszési indexünket a lyukas zászlók száma jelzi.

Mansfeld (2006)

Ki rendezte? Szilágyi Andor, aki leginkább színdarabszerzőként szerepel a műsorfüzetekben, bár forgatókönyveket is írt már. Ez a második filmes rendezése, előző filmje a 2003-as, szintén történelmi helyzetet felidéző, 1944-ben játszódó, A Rózsa énekei volt.

Ki írta? A forgatókönyvet Szilágyi Andor írta, megtörtént események alapján. A film előkészítésében személyesen is segített Mansfeld László, a főhős öccse.

Kinek a forradalma? Mansfeld Péteré, akit úgy ítéltek halálra, hogy még nem volt 18 éves. A kivégzéssel ezért megvárták a nagykorúságát. Igaz történetről, életrajzi filmről van szó. A forradalom után játszódik, 1958-ban és a következő év elején. Miközben követhetjük Péter és a többi utcai vagány kisebb bűneit, a környezetükben élő megfélemlített és csalódott emberek is feltűnnek néhány jelenet erejéig. A brutális megtorlásban részt vevő rendőrök közül többnek is végignézhetjük a dilemmáit, illetve kegyetlenkedéseit, és láthatjuk, hogyan szervezték be a Kádár-kor első ügynökeit.

Hol játszódik? Ócska budai utcákban, ahol a Széna téri ellenállás szelleme kísért. Mansfeldék szerény lakásában, egy fodrászüzletben és a börtönben, ahol a kihallgatások kínvallatásokká válnak, a rendőrök pedig izzadnak, ha a főnökeik telefonálnak.

Szerintünk: Ha kivágták volna a film jó egyharmadát, akkor a Mansfeld nem csak történelmi emlékkép-sorozat, hanem egy nagyszerű mozi is volna. A film első fele szinte hibátlan: a szereplők hitelesek, a néző pedig akkor is feszült, ha tökéletesen tudja, hogy a végén Pétert úgyis felakasztják. Remekül oldották meg az alkotók, hogy a történelmi kontextus és a személyes dráma kiegyenlítődjön. Viszont egy idő után a film belassul, és egyre több lesz az ismétlés. Egyes jelenetek már-már érthetetlenül hömpölyögnek, anélkül, hogy bármit hozzátennének a filmhez. A film elején látott rejtélyes, feszültséget hozó dramaturgia megbicsaklik, és helyébe a túlmagyarázott monológok lépnek. Ennek ellenére Mansfeld édesanyjának kétségbeesett küzdelme vagy a rendőrök jellemábrázolása jól sikerült és átélhető elemei a filmnek. Az 56 utáni megtorlás borzalmairól kevés mű szólt eddig, ezért fontos, hogy elkészült a Mansfeld. Iskolában is érdemes ezért vetíteni, pláne, hogy gyerek a hős, csak nehogy elaludjanak a tanulók, mire jön a hóhér.