Kitört a forradalom a Kossuth téren

A Fenyő Iván és Dobó Kata főszereplésével készülő, Szabadság, szerelem című film utolsó forgatási napjainak egyikén jártunk a Kossuth téren. Az 1956. október 25-én játszódó jelenet felvétele közben csaknem 700 statiszta, tankok és füstgépek közt küzdöttünk a túlélésért a vérfagyasztó hangerejű géppuskatűzben.

Időutazás

A Parlament előtt kisebb tömeg gyülekezik, javarészt hosszú szürke vagy barna kabátba burkolózó férfiak és nők, sokan közülük transzparenseket tartanak. Nem tudom megsaccolni, hányan lehetnek, de a produkció sajtósa mindjárt segít: pontosan 671 statiszta vesz részt a mai jelenet felvételében, amely '56 október 25-én játszódik, a Kossuth téri békés tüntetésen. A film női főszereplője Dobó Kata, azaz Viki, a Batthyány örökmécsestől érkezik egy barátságos szovjet tankon, majd hamarosan feltűnik a téren szerelme is, a vízilabdás Karcsi, akit Fenyő Iván alakít. Karcsi épp felfedezi Vikit a tömegben, amikor lövések dördülnek, és az emberek szétszaladnak a tér minden irányába; kivéve azokat, akiket találat ér, és a földön maradnak a Parlament épülete előtt. Ők a statiszták közt elvegyült kaszkadőrök.

Délután három és négy közt jár az idő, a forgatás reggel hét óta zajlik, és csak este hatkor ér majd véget. Közben elered az eső is, ami kifejezetten kedvező a zord őszi időben játszódó jelenet felvételéhez, de szegény statiszták számára nem lehet túl kellemes. Meglepő, hogy milyen nyugodtsággal ácsorognak, aki tud, két felvétel közt behúzódik a tér fái vagy egy tank orra alá, a többiek türelmesen áznak. Köztük mászkálva mindjárt szembetűnik rajtuk valami: a gondosan korhűre fazonírozott frizurájuk. A nők többsége hosszú, befont hajat visel, a férfiak haját egész rövidre nyírták, vagy kicsit hosszabbra hagyták és hátranyalták. Néhány kisgyereket is felfedezek a tömegben, hihetetlen, hogy ők is ilyen jól bírják a strapát. Megtudom, hogy a kaszkadőrök vezetőjének, Piroch Gábornak a kilenc éves kisfia is dolgozott a filmen, ő gyerekkaszkadőr, de hiába született bele a szakmába, azt mondja, felnőtt korában szakács szeretne lenni.

Andy Vajna, a film producere elmaradhatatlan szivarjával kering a stábtagok közt, miközben az első rendezőasszisztens mikrofonon keresztül instruálja a tömeget. A statisztáknak a jelenet elején csendes mosollyal kell virágokat helyezniük a szovjet tankokra, de aztán, amikor eldördülnek az első lövések, itt az ideje letörölni a mosolyt az arcról: "Ne vihorásszatok, az életetekért futtok!" - hangzik a szigorú utasítás. A film rendezője, Goda Krisztina a tömegtől távol bújik meg, és az öt kamerához tartozó monitorokon követi az eseményeket. A rendezőasszisztens időnként hátravágtat hozzá, majd futva jön vissza, és lendületes MC-ként már kiabálja is bele a mikrofonba az új instrukciót. Ma együtt dolgozik a filmen a két "unit": a rendezőnő által vezényelt első, amelyik a színészekkel zajló, dialógusokat tartalmazó jelenetekért felelős, és a második, amely az akciójelenetek felvételéért felelős, és amelynek Vic Armstrong, Oscar-díjas kaszkadőr és akciójelenet-rendező a vezetője.

A lehetetlen küldetés végrehajtója

Armstrong végtelenül nyugis, barátságos figura, a forgatás zsibongásában is teljesen higgadtan mászkál, és amikor akad egy szabad perce, készségesen áll a rendelkezésemre - igaz, hogy legtöbbször Hollywoodban dolgozik, de le se tagadhatná, hogy angol. "Igazából én nem is "second unit", hanem "action unit" rendező vagyok, mi csináljuk az összes akciójelenetet, a kaszkadőrmutatványokat" - magyarázza a stábban betöltött szerepét. "Konkrétan ebben a filmben az akció a forradalom jeleneteit jelenti, úgyhogy távoli felvételeket kell csinálnunk a tankokkal, a színészekkel, nagy robbanásokkal. Az én feladatom, hogy kitaláljam, hogy néz ki összességében az akció, aztán együttműködve Piroch Gáborral, megkoreografáljam, hogyan lehet fizikailag megvalósítani, oly módon, hogy a filmen is jól mutasson majd. Egyszerre kell figyelni arra, hogy az akciót a lehető leglátványosabb módon vegyük fel, és arra, hogy illeszkedjen a történetbe."

Statiszták a Kossuth téren

Végigpillant a Parlament előtti területet elfoglaló több száz emberen, és így folytatja: "a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy egy nagy tömeget kell mozgatnunk, amelyben sok olyan résztvevő van, aki még nem rendelkezik igazi filmes tapasztalattal, és a kaszkadőröket ebbe a tömegbe kell beépítenünk. Ebben a jelenetben sok robbanás és lövés van, és fontos, hogy az amatőrök ugyanúgy reagáljanak, ugyanúgy viselkedjenek, mint a profik. Személy szerint számomra pedig a nyelv jelenti a legnagyobb kihívást, mert kábé három szót tudok csak magyarul. Igaz, több mint hatvan országban dolgoztam már a világ különböző pontjain, úgyhogy megszoktam ezt a helyzetet."

"Érdekes ezt a fajta munkát csinálni, itt nem olyan szürreálisak az akciójelenetek, mint egy Mátrix-ban, vagy Superman-ben, muszáj, hogy valóságosnak hassanak. Sokkal nehezebb a tényleges valóságot megjeleníteni, mint egy kitalált valóságot. Meg kell mutatni az erőszakot, de nem szabad túlzásba vinni, miközben le kell kötni a nagy, szürreális filmekhez szokott közönség figyelmét."

Az iránt érdeklődöm, hogy mennyiben más a munka egy ilyen filmen, ami magyar viszonylatban nagy, de az Armstrong által megszokott hollywoodi szuperprodukciók mellett eltörpül. Láthatóan őszintén így felel: "számomra nincs különbség a kettő között. Bármilyen filmben bármilyen jelenetet veszünk fel éppen, az számomra életem legfontosabb jelenete. Szerintem ez az egyetlen helyes hozzáállás. Akár egy kisebb volumenű filmről van szó, akár nagyobbról, ugyanolyan fontos. Most fejeztem be a Mission: Impossible III-at, ami majdnem 200 millió dollárból készült, de nem mondanám, hogy ott több vagy kevesebb volt a stressz, mint itt. Az egyetlen nagy nehézség igazából az időjárás, az egyetlen olyan dolog, amit nem igazán tudunk befolyásolni."

Egy vagány srác, aki szereti az életet

És tényleg: amikor a nap időnként előbújik a Parlament kupolája mögül, leáll a felvétel, és az egész stáb várja, hogy egy jótékony felhő eltakarja a sugarakat - hiszen októberben vagyunk. Én viszont örülök annak, amikor kisüt a nap, mert a kényszerleállás alatt végre elcsíphetem Fenyő Ivánt, a film férfi főszereplőjét. Iván bemutatja nekem Szabó Karcsit: "élsportoló, vízilabdás srác, olyan, aki két kanállal falja az életet. Aztán belesodródik egy szerelembe, amelynek révén belekeveredik a forradalomba is, és ezáltal egy kicsit elmélyül, benő a feje lágya. Sok közös van bennünk, ez egy fiatal, vagány srác, aki szereti az életet."

Csányi Sándor és Fenyő Iván mint vízilabdások

Mennyire volt nehéz az ötven napos forgatás? - faggatom Ivánt. "Nehéz volt, de jólesően nehéz. Mindenki örül, hogy hamarosan pihenhet, de én szomorú is vagyok, mert nagyon jó volt ezt csinálni, minden egyes napra jó volt úgy jönni, hogy Szabó Karcsi leszek. Persze voltak nehéz feladatok; a vízilabdás jelenetek azért, mert nem vagyok vízilabdás, bár előtte két hónapig edzettünk, heti négyszer. Viszont az olyan jelenetek, amelyekben a színészi játék a legfontosabb, azok meg azért nehezek, mert ott meg kell szülni, teremteni valamit."

"Nagyon jó volt a munka a többiekkel. Dobó Katát ismertem régebbről, együtt jártunk Földessy Margit színi stúdiójába, Csányi Sanyit is ismertem már, a többieket pedig nagyon örülök, hogy megismertem. Arról nem is beszélve, hogy Jordán Tamással, Haumann Péterrel vagy Bánsági Ildikóval együtt játszani eszméletlen jó volt. Goda Krisztával kapcsolatban pedig olyan érzésem van, mintha mindig együtt dolgoztunk volna. Nagyon megbízom benne, és nagyon jó embernek tartom, szinte testvéri viszony alakult ki köztünk."

Bujdosó Bori