Feleslegesen ordítani

Todd Solondz nyilvánvalóan alkotói válságban van. 1998-ban megcsinálta a zseniális A boldogságtól ordítani (innentől: BO) című filmjét, azóta csak a saját farkát hajkurássza és ezzel egy időben a köldökébe bámul. A Helyzetek és gyakorlatok is inkább tekinthető reakciónak a BO-t ért kritikákra, mint egy igazi filmnek, a Palindrómák-ban meg egyenesen odáig ment el, hogy saját magát állította a kamera elé, hogy egy zaklatott monológban elmondja: olyan gonoszak vagytok, ti emberek. Most a Life During Wartime című filmjével jött el Velencébe, ami a BO hőseinek a történetét meséli tovább egy teljesen új szereposztással. A legalapvetőbb probléma az új filmmel, hogy nem áll össze egy egésszé, mintha csak azt mondaná Solondz szemlesütve, hogy lám 11 évvel később is történik egy s más a szereplőkkel, még ha ezek nem is túl érdekes dolgok.Jelenet a Life During Wartime-bólAz alakítások sem emlékezetesek, leginkább megsajnáljuk a színészeket, ahogy próbálnak életet lehelni tehetségesebb kollégáik levetett szerepeibe, de se jó sztorik, se ütős dialógusok nincsenek. Még talán Charlotte Rampling járt a legkevésbé rosszul, ő egy idősödő, kiéhezett férjes asszonyt alakít (ez a figura nem volt benne a BO-ban), és van egy vicces jelenete, amikor próbálja felpörgetni az ismerkedési folyamatot a bárban, hogy az gyorsabban haladjon már az ágy irányába. ("Szereti a munkáját?" - kérdezi a férfitől "Igen." "Helyes, akkor nem is kell beszélnünk róla.") Többször előjön a filmben a megbocsátás és a felejtés problémaköre, de végül ebből sem kristályosodik ki egy különösebb állítás, csak egy dolog marad, amit sokat emlegetnek. Solondz jó pár évvel ezelőtt írta a forgatókönyvet, és úgy tűnik, később már nem nyúlt hozzá, legalábbis mással nem tudom magyarázni, hogy több figura szájából is elhangzik a "stay the course" és a "cut and run" kifejezés, afféle ósdi utalásként a Bush kormányzat egyik kedvenc szavajárására, amivel az iraki háború folytatását magyarázták. Egyszer még gyenge poénnak elmenne, de harmadszorra már nagyon kínos. Ja, és van pár gagyi lírai betét is, a pedofil pszichológus visszatérő álma egy irreálisan szép ligetben, ahol egy homályos kisfiú ácsorog.Shirley Henderson, Todd Solondz és Charlotte Rampling a premierenA Life During Wartime-nál izgalmasabb volt, hogy a vetítésen legalább fél órát ment úgy a film, hogy húsz másodperccel el volt csúszva rajta az olasz felirat, és a közönség angolul nem tudó része (más kérdés, hogy egy sajtóvetítésen elvárható lenne az angoltudás) erre tapsolással, lábdobogással és a "Basta!" szó hangos ismételgetésével próbálta meg felhívni a mozigépész figyelmét, aki a füle botját sem mozdította (nyilván nem tudott mit csinálni, hiszen a kópiára került rá bénán a felirat), de arra azért jó volt ez az egész hangoskodás, hogy több párbeszédből így senki nem értett egy büdös szót se.