Csupó Gábor: A legtöbb forgatókönyvet tíz oldal után eldobom

Csupó Gábor mindent elért az animációban, amit lehetett, és a Híd Therabithia földjére után úgy tűnt, a hollywoodi filmstúdiók kapui is nyitva állnak előtte. Az újabb kasszasikerek azonban elmaradtak, és Csupó Gábor másfél éve nem dolgozik. Most a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem meghívására érkezett Budapestre, itt mondta el nekünk, milyen munkái estek kútba, mivel bombázzák a stúdiók, mit szeretne helyettük csinálni, és miről faggatja Andy Vajna.

- Egy korábbi interjúnkban azt mondta, készül egy Charles Bukowski-filmre, amelyben producerként működne közre. Mi történt ezzel a projekttel?

- Sajnos nem lett belőle semmi, mert azok a producerek, akik megígérték, hogy pénzt tesznek bele, eltűntek, és közben kifutottunk a jogdíj idejéből. Pedig már nagyon szépen elő volt készítve, készült hozzá egy jó forgatókönyv, megrajzoltuk a képi világát, leforgattunk hozzá rövidfilmeket - amelyeket a honlapomon meg is lehet nézni -, és csináltunk hozzá bemutató anyagokat. Aztán sajnos nem lett az egészből semmi.

- Sok ilyen munka van az életében, amely útközben meghiúsul?

- Sajnos sok. Körülbelül a munkáim fele. Most is van néhány olyan, amelyben csak bízni tudok, hogy talán lesz belőle valami. Nagyon sok a szélhámos ebben a szakmában, meg persze olyanok is vannak, akik szeretnék megcsinálni a filmjeiket, de aztán valamilyen okból nem jön össze nekik. Az utolsó ilyen jellegű kudarcom az volt, amikor megkeresett egy indiai producer, hogy készítsünk egy nagyszabású animációs filmet a Tadzs Mahalról. A forgatókönyv ugyan nagyon rossz volt, de az eredeti ötlet tetszett. Ezzel keresték meg az ügynökeimet, és még pénzt is le tudtak tenni az asztalra. Erre megírtuk a szerződést, és szerződtettünk egy új forgatókönyvírót. A cég teljesen megbízhatónak tűnt, volt egy 3D-s animációs stúdiója, amelyet ezzel a munkával akart eltartani a következő két-három évben. Aztán az a figura, akinek a harmincmillió dollár a zsebében volt, valamiért meggondolta magát, és lelépett. Körülbelül egy év munkánk volt benne, már egész jó fázisban volt a forgatókönyv, aztán ez történt.

- A Híd a Therabithia földjére promóciós körútján azt mondta, inkább élőszereplős filmeket akar készíteni a jövőben.

- Igen, és készítettem is utána egy ilyet, a Holdhercegnő-t, amelyet nagy részben itt forgattunk Magyarországon, és aztán bemutatták szinte az egész világon. Most is van egy forgatókönyv a Universalnél, amelyet nekem ígértek, de sajnos ez is mesefilm. Viszont legalább olyan könyvből, amelyet annak idején én is olvastam a gyerekeimnek, és tudom, hogy izgalmasan lehetne filmre vinni. De annak, hogy az elmúlt másfél évben nem forgattam, éppen az az oka, hogy csak családi filmre szóló felkéréseket kapok. Nyilván nem arról van szó, hogy nem szeretem a gyerekeket vagy a családi film műfaját, csak nekem már más ambícióim vannak. Ezért aztán elég makacs voltam, és nem fogadtam el semmit. Nehéz kicsikarni a stúdióktól olyan anyagot, amelyekben meg tudnám mutatni a tehetségemet, és nem csak azt néznék, hogy mit csináltam korábban.

Csupó Gábor | Fotó: Pályi Zsófia

- A Universal ajánlatát mégis elvállalja?

- Lehet, mert ezt olyan forgatókönyvíró készíti, akit nagyon tisztelek, és régről ismerek. Tudom, hogy ha ő írja a filmet, akkor jók lesznek a dialógusok, és intelligensen lesz elmesélve a történet. Az eredeti könyv Lyle Lyle Crocodile címmel jelent meg, és arról szól, hogy egy kislány talál egy krokodilbébit a házuk pincéjében, és a szüleitől elrejtve felneveli. Aztán amikor a krokodil megnő, különböző kalandokba keverednek. Nagyon szívhez szóló sztori, mert a kislány annyira megszereti ezt a vadállatot, hogy mindent megtesz azért, hogy ne pusztuljon el.

- Mit készítene szívesen a családi filmek helyett?

- Művészfilmeket. Az eddigi életem úgy alakult, hogy amibe csak belenyúltam, valamiért sikeres lett. Egy időben olyan nagy volt a stúdió, amelyet a partneremmel felépítettünk, hogy 750 ember dolgozott benne, de én kiléptem belőle, mert már akkor is csak az izgatott, hogy művészi kihívásokat keressek magamnak, és azoknak eleget tegyek. Most meg már végképp csak azokat a vágyaimat szeretném beteljesíteni, amelyek régóta motoszkálnak bennem. Szép, drámai filmeket szeretnék készíteni, amelyeket esetleg fesztiválokra is ki lehet küldeni.

A Híd a Therabithia földjére előzetese

- Lehet, hogy erre nem épp Hollywood a legmegfelelőbb hely?

- Lehet, bár ott is vannak stúdiók, amelyek erre szakosodtak, mint a Weinstein Company vagy a Focus Features. A legtöbb nagy stúdiónak van egy ilyen kicsi részlege, amelyik a presztízsjellegű filmeket gyártja, és viszi a fesztiválokra.

- Csakhogy a válság óta ezek egy része kénytelen volt bezárni, és a mozik kínálatában is látványosan háttérbe szorultak az ilyen típusú filmek.

- Ez így van, sajnos ezért nem dolgozom egy ideje. Nagyon nehéz a helyzet.

- Csak várja, hogy talál egy jó forgatókönyvet, vagy saját ötletei is vannak?

- Mindkét irányban próbálkozom. De találni nagyon nehéz, mert alig van olyan forgatókönyv, amelyet érdemesnek tartanék megcsinálni. Amikor az ügynököm elküldi ezeket a könyveket, sokszor már pár oldal után tudom, miért nem készült eddig belőlük film. Nagyon sok forgatókönyvet olvastam, amióta kint élek Los Angelesben, és azt hiszem, van már egy olyan mércém, amellyel meg tudom ítélni őket. Nagyon kritikus vagyok, a legtöbbet tíz oldal után eldobom.

Csupó Gábor | Fotó: Pályi Zsófia

- Ön szerint teljesen egyértelmű, milyen a jó forgatókönyv?

- Szerintem igen. Ha a struktúrája nem jól épül fel, ha összevissza kapkod, ha a párbeszédek nem életszerűek, vagy az alapötlet eleve butaság, akkor nem az ízlésem miatt döntök úgy, hogy nem jó. A filmesek mindenhol a világon tudják, hogy a forgatókönyv mindennek az alapja. Egy rossz forgatókönyvből nem lehet jó filmet forgatni, viszont egy jó könyvet nehéz elrontani.

- Mit szól a 3D-s családi filmek térnyeréséhez?

- Egyrészről örülök neki, másrészről nem. Nekem is van családom, úgyhogy tudom, milyen szórakozásra van szüksége a különböző generációknak, és az is tény, hogy jobb, mint ha horrorfilmek készülnének, mert azok szerintem szellemileg rombolják a fiatalok lelkét. Ugyanakkor szeretném, ha más típusú filmek nagyobb arányban jelennének meg ezek mellett. Az lenne jó, ha több műfaj jelenne meg a moziban ugyanilyen mennyiségben és minőségben.

AnnaSophia Robb, Csupó Gábor, Josh Hutcherson a Híd Therabithia földjére forgatásán

- Lát erre esélyt a jövőben?

- Mivel a filmipart az amerikai siker vezérli, és ott most ezek hozzák a legtöbb pénzt, mindaddig ebbe az irányba megyünk majd, amíg két-három ilyen típusú film meg nem bukik egymás után. A Pixarnak még egyetlen filmje sem bukott meg, és ők diktálják a divatot, mindenki utánuk megy. Úgy van kitalálva, hogy két-három havonta kijöjjön egy újabb produkció, mert addigra a fiatalok ki vannak éhezve valami újra.

- De önnek például tetszett a Shrek?

- Az első még tetszett, de a harmadik, negyedik, tizedik már nem érdekel, mert tudom, hogy csak azért készül, hogy pénzt szedjenek ki belőle. A figurák, a hátterek, az egész stílusa megvan a számítógépben, nincsenek új ötletek, csak egy újabb bőrt akarnak lehúzni róla.

A Holdhercegnő előzetese

- Azt mondta, a művészi kihívások érdeklik. Itt, a MOME-n találkozott újfajta művészi megoldásokkal?

- Igen, ez nagy megtiszteltetés és nagyon nagy élmény volt. Öröm látni az új generáció tehetségét, és azt, hogy már fiatalon milyen érett módon tud jelentkezni. Meglepően magas minőséggel találkoztam. Az jutott eszembe, hogy én ebben az életkorban közel sem voltam olyan tehetséges, mint itt sokan.

- Mi volt a feladata?

- Én voltam a diplomabizottság elnöke. Nem könnyű feladat, mert minden egyes munka esetében nekem kellett megindokolnom a bizottság döntését, és az egész bizottságot képviselnem. Az osztályzatot ugyan nem egyedül osztottam, de egyszer előfordult, hogy az egyik bizottsági tag egy tanulónak kettest akart adni, és addig győzködtem, míg ötös nem lett a vége.

Csupó Gábor | Fotó: Pályi Zsófia

- Ön szerint ezek a diákok akár befuthatják azt a karriert, amelyet önnek sikerült?

- Természetesen. A lehetőségek mindig nyitva állnak, csak utánuk kell menni. A világnak mindig szüksége van újdonságokra, friss tehetségekre, vizuális felfedezésekre.

- És ön nem gondolt arra, hogy ha kint nem tud olyan filmet készíteni, amilyenre vágyik, akkor megpróbálja itthon?

- Dehogynem. Andy Vajnával sokat beszélgetünk erről. Andy mindig kérdezi tőlem, hogy milyen filmet szeretnék csinálni, én meg mindig azt mondom, hogy jót. Szeretnék itthon dolgozni. A Holdhercegnő ugyan brit produkció volt, de itt forgattuk, és nagyon jól éreztem magam Magyarországon. A magyar stáb rendkívül színvonalasan dolgozott.

Csupó Gábor | Fotó: Pályi Zsófia

- Van is már olyan ötlete, amelyet itt lehetne megvalósítani?

- Van egy ilyen, igen. Egy élőszereplős film, amelynek egy részét - az állatos jeleneteket -csak 3D-ben lehetne megoldani. Erről többet nem mondhatok, mert még olyan korai stádiumban van, hogy sokat kell rajta dolgozni.

- Ön is a 3D-ben látja a mozi jövőjét?

- A jelenje biztosan ott van, hiszen a kasszasikerek 80 százaléka ezzel a technikával készül, és persze ettől minden stúdió forszírozza. Úgyhogy eltűnni már biztosan nem fog, de a két dimenziós mozi sem. Már el is kezdett visszaszivárogni a mozikba a 2D animáció, és egyik-másik pénzt is hozott. A közönség mindig újat vár, és egy idő után megint a 2D lesz az újdonság. A legfontosabb a változatosság.