A vasárnapról hétfőre virradóra, hajnali 2-kor kezdődő díjátadót közvetíti a Duna Tv, és országszerte számos helyen szerveznek Oscar-nézős bulit. Egy nappal a ceremónia előtt tíz pontban foglaltuk össze, hogy miért izgalmasabb a megszokottnál az idei átadó.
Magyar filmet eddig nyolcszor jelöltek a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, nyerni egyszer sikerült, 1982-ben Szabó István Mephistó-jának. A nyolcvanas években átlag kétévente szerepelt Magyarország a jelöltek között (négyszer is Szabónak köszönhetően), de a Hanussen 1989-es jelölése után böjtös időszak köszöntött hazánkra, és egészen 2014-ig elképzelhetetlen volt, hogy magyar film bekerüljön a legjobb ötbe. Akkor Szász János filmje, A nagy füzet eljutott a legjobb kilencig, de az ötbe végül nem fért be.
Az elsőfilmes Nemes Jeles László viszont a Saul fia cannes-i bemutatója óta nagy esélyesnek számított az Oscar-jelölésre, és a fiatal rendező, illetve a film főszereplője, Röhrig Géza derekasan végigcsinálta az Oscar-kampányt, a legfontosabb fesztiválokon és díszvetítéseken személyes jelenlétükkel javítva a film esélyeit. A nemzetközi filmes sajtó az utóbbi hónapokban egyértelmű éllovasként hivatkozott a Saul fiá-ra, és pár nappal a díjátadó előtt nagyon sokat kockáztat az, aki a Saul ellen fogad a legjobb idegen nyelvű film kategóriában.
Ennek ellenére el kell mondani, hogy szép társaságba került a magyar film: a francia (bár valójában török) Mustang, a dán Egy háború, a jordániai Theeb és a kolumbiai A kígyó ölelése egytől egyig erőteljes, különleges filmek, és mindegyikük megérdemelné az Oscart. A díjszezon során azonban egyiknek sem sikerült felzárkóznia Nemes Jeles filmje mellé, és az Oscart előre jelző díjak közül mindet a Saul fia zsebelte be, kivételt csak olyan díjátadók jelentettek, ahol a magyar film nem volt nevezhető (BAFTA, Európai Filmdíj), és ilyenkor egyik alkalommal sem valamely idén Oscar-jelölt konkurense nyert, hanem más, itt nem jelölt filmek.
Százszázalékos bizonyossággal persze nem jelenthetjük ki, hogy a Saul fia nyer vasárnap éjjel, elvégre ez a kategória legendásan kiszámíthatatlan. Az utóbbi években azonban megváltoztatták a szavazásra vonatkozó szabályokat (korábban csak azok szavazhattak, akik igazolták, hogy mind az öt jelölt filmet látták), és ennek köszönhetően rendre a szezon egyértelmű éllovasa nyer, amit biztosan a legtöbb Akadémia-szavazó látott.
Ez idén a Saul fia, ezért hiába imádtuk a leggyakrabban lehetséges meglepetés-győztesként említett Mustang-ot is, a török lányoknak csak ezüstérmet jósolunk.
Az Akadémia az utóbbi tíz évben szándékosan változtatgatta a szabályait, hogy egy kis izgalmat csempésszen a majd fél évig húzódó Oscar-szezonba. Mire ugyanis február végén győztest hirdet az Amerikai Filmakadémia, annyi szakmai (PGA – producerek kamarája, DGA – rendezők kamarája, SAG – színészkamara, BAFTA – Brit Filmakadémia), kritikusi (New York-i, Los Angeles-i, londoni, San Franciscó-i, bostoni stb. filmkritikusok) és egyéb gittegyletszerű (Golden Globe, National Board of Review) szervezet próbálta megtippelni az év legjobb filmjét, hogy az Oscar-átadáskor már mindenki csak fáradtan legyint. Na, ez az utóbbi három évben egyáltalán nem így volt, idén pedig pláne nem.
Tavalyelőtt a 12 év rabszolgaság és a Gravitáció, tavaly pedig a Birdman és a Sráckor párharcáról szólt a szezon, idén viszont három (sőt, bizonyos vélemények szerint négy) film is reálisan esélyes az utolsó pillanatig arra, hogy elvigye a fődíjat. Tizenkét jelölésével, valamint a BAFTA- és a Golden Globe-díjjal (ne feledjük, tavaly mindkét díjkiosztón a Sráckor nyert Alejandro González Iñárritu előző filmjével szemben!) a háta mögött A visszatérő tűnik a legnagyobb esélyesnek, de a legpontosabb előrejelzésnek számító PGA-DGA-SAG trió mégis három irányba mutat.
A rendezők kamarája idén is Iñárritura voksolt, ami előrevetíti, hogy a mexikói rendező a legjobb rendezői Oscar kategóriában is duplázhat, a színészek azonban a Spotlight-nak adták a fődíjukat, ami azért is fontos, mert az Akadémia legnagyobb szavazókontingense a színészeké.
A leginkább bezavaró tényező viszont, hogy a producerek kamarája (PGA) A nagy dobás-t kürtölte ki 2015 legjobbjának, márpedig a PGA az utóbbi nyolc évben mindig megegyezett az Oscar-fődíjassal, ráadásul az Oscaron kívül csak ők alkalmazzák a preferenciális szavazást, amelynek az a lényege, hogy a szavazók nem egy filmre szavaznak, hanem sorba rakják a kedvenceiket.
A visszatérő márpedig megosztó film, és ha nem szerez többséget az első körben, akkor a második, harmadik helyek döntenek, ami az Oscaron is A nagy dobás vagy a Spotlight győzelmét hozhatja (még akkor is, ha a legjobb film mellett csak egy vagy két másik kategóriában tud nyerni).
Sokan elkapcsolnak a technikai kategóriák bejelentésénél, de idén pont a fődíj miatt izgalmasak a jelentéktelenebb kategóriák is. Ha ugyanis a ceremónia első felében az összes olyan kategóriát learatja A visszatérő, mint a legjobb hang, legjobb vágás, legjobb vizuális effektusok vagy legjobb jelmez, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a legjobb film is DiCaprióéké.
Ha viszont a Mad Max viszi a technikai kategóriákat és a legjobb vágást mondjuk A nagy dobás, akkor valószínűleg bukták a fődíjat, bár szégyenkezniük akkor sem kell, mert a legjobb rendezői, legjobb férfi főszereplői és legjobb operatőri kategória akkor is az övéké. A nagy bizonytalanság mindenesetre abból is látszik, hogy az is teljesen reális lehetőség, hogy A visszatérő csak négy szoborral távozzon, de az is, hogy tizenegy-tizenkettővel.
Igen. Mi már tavaly márciusban megmondtuk, hogy ez lesz Leo éve, és így is lett, senki nem akadt, aki kikezdhette volna már látatlanban kialakult éllovasstátuszát. Más kérdés, hogy eddig négyszer veszített, és hétszer szerepelt legjobbfilm-jelöltben (kétszer ráadásul nyert is a filmje – Titanic és A tégla – úgy, hogy őt nem jelölték érte), így van némi életműdíjazás jellege a most várható diadalnak, ami negyvenévesen meglehetősen korai, de az Akadémiától nem idegen az ilyen jellegű kárpótlás. A szobrot valószínűleg senki sem vitatja el tőle 25 évnyi sikeres színészi karrier után, bár az biztos, hogy nem A visszatérő az eddigi legjobb alakítása.
DiCaprio díjazásához hasonlóan bebetonozottnak tűnik a női főszereplői kategória is, ott Brie Larson az egyértelmű favorit A szoba főszerepéért. Az ő esetében viszont szó sincs életműdíjról: 26 éves, és ez az első főszerepe olyan filmben, ami egymillió dollárnál többet hozott a kasszáknál. A két főszereplői kategória közös motívuma egyébként, hogy DiCaprio a gyermekét megbosszuló apát, míg Larson a gyermekét kiszabadítani akaró anyát alakít. A valóságban egyiküknek sincs még gyermeke.
Lehet kirekesztéssel vádolni az Amerikai Filmakadémiát, de azt ne feledjük, hogy ebben az évtizedben még nem nyert amerikai születésű rendező a legjobb rendező kategóriában Oscart. Sőt, ha Alejandro González Iñárritunak most összejön a duplázás, akkor Alfonso Cuarón (Gravitáció) után most zsinórban harmadjára nyer mexikói művész.
Iñárritu egyébként akkor még nem lesz rekorder, ha a Birdman után A visszatérő-ért is kap rendezői szobrot, ez a bravúr ugyanis 1941–42-ben John Fordnak és 1950–51-ben Joseph L. Mankiewicznek is összejött, viszont egyikük sem tudott a legjobb rendező és a legjobb film kategóriában duplázni, így A visszatérő akkor ír filmtörténelmet, ha a fődíjat is megnyeri.
Miután idén újra nincs színes bőrű színész az Oscar-jelöltek között, az Akadémiának komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy mit tehet azért, hogy a jelölései jobban tükrözzék az amerikai társadalom faji, illetve bőrszín szerinti megoszlását. Szándék van a változtatásra, és sokan a tagság megújításában látják a megoldást, bár az idős, már nem dolgozó tagok szavazati jogának megvonása óriási ellenállásba ütközik, többek között Spielberg is tiltakozott ellene. Az idősebb színészek közül pedig az idén jelölt Charlotte Rampling és a kétszeres Oscar-díjas Michael Caine is értetlenkedve fogadta a felháborodást, miközben a fekete művészek közül többen is bojkottal fenyegetőztek.
Az Akadémia egyelőre azzal próbál tüzet oltani, hogy olyan művészeket hívott meg a gálára díjátadónak, mint Whoopi Goldberg, Quincy Jones, Morgan Freeman, Michael B.Jordan, Kerry Washington, Pharrell Williams, Common, John Legend vagy Kevin Hart, de némelyiküknek biztos lesz pár keresetlen szava a fehér Oscarról, csakúgy, mint az idei műsorvezetőnek, Chris Rocknak.
Igazi változást mindenesetre nem az Akadémiától, hanem a filmeknek zöld utat adó stúdióktól kell várni, bár arra már most mérget lehet venni, hogy az Akadémia jövőre kompenzálni fog a The Birth of a Nation című Sundance-siker jelöléseivel.
Érdekes módon arra, hogy idén fekete művészeket díjazzon az Akadémia, csak közvetetten van lehetősége. A Creed – Apollo fia színes bőrű rendezője és főszereplője ugyanis csak a szereplőgárda egyetlen fehér tagjának, Sylvester Stallonénak drukkolhat a gálán. Stallone Oscar-sztorija azonban annyira erős, hogy nehéz ellenállni neki, hiába szerepel a hetvenéves izomkolosszus rendre a legrosszabb színészeket díjazó Arany Málna jelöltjei között, sőt, még életműcitromdíjat is kapott már.
Majdnem negyven éve (1978-ban) kapta első Oscar-jelölését a saját forgatókönyvéből készült Rocky főszerepéért. A film akkor megnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-fődíjat, de Slynak nem jutott szobor. Rockyról időközben ő maga is több bőrt lehúzott, mint kellett volna, de most itt van újra, öregen, megroggyantan, ugyanannak a karakternek a bőrében, méltóságteljesen háttérbe húzódva. Elég lesz a szentimentalizmus és a nosztalgia egy legjobb mellékszereplői Oscarhoz?
Egyelőre minden jel arra mutat, hogy igen. Bár nem nyerte végig a szezont; a színészkamara díjára és BAFTA-ra nem is jelölték, de nincs egy nagy konkurense a kategóriában, inkább csak négy korrekt alakítás (a Creed-del ellentétben mind legjobbfilm-jelölt filmből) olyan színészektől, akik pár éven belül úgyis újra itt lesznek.
Stallonéról ugyanez nem mondható el, és ezt ő is tudja, a „most vagy soha” központi eleme a meglehetősen intenzív kampányának. Ugyanakkor sok ellensége van Hollywoodban, sokan nem tartják komoly színésznek, és a hasonló narratíva Mickey Rourke-ot, Eddie Murphyt vagy Burt Reynoldsot sem juttatta Oscarhoz.
Éppen ezért nincs még lefutva a legjobb férfi mellékszereplő kategória. A gála egyik első díja, és sok mindent elárul majd a folytatásról, hiszen ha ne adj' isten nem Stallone nyerne, hanem A visszatérő (Tom Hardy), a Spotlight (Mark Ruffalo) vagy A nagy dobás (Christian Bale) sztárja, akkor az az adott film viheti a fődíjat is. Ez nem igaz az ötödik jelöltre, Mark Rylance-re (Kémek hídja), mégis, az ő győzelmére is van esély.
A férfi mellékszereplői kategória női párja is izgalmas és sokesélyes, bár a legvalószínűbb nyilván az, hogy a színészkamara díjának győztese, Alicia Vikander viszi az Oscart is. Vikander szép, tehetséges, elbűvölő, és egy rakás filmben szerepel mostanában – ez a hölgyek esetében gyakran elég egy korai Oscarhoz, de más kérdés, hogy A dán lány-ért különösebben senki sem lelkesedik.
A kategória egyébként tele van az Oscar-szezon futottak még filmjeinek szereplőivel: az Aljas nyolcas (Jennifer Jason Leigh), a Steve Jobs (Kate Winslet) és a Carol (Rooney Mara) is alulteljesített az Oscar-jelölésekért, egyedül Rachel McAdams filmje, a Spotlight jelölt a fődíjra, a remek (főleg férfiakból álló) szereposztásban viszont az ő karaktere a leghaloványabb.
A Golden Globe-ot és a BAFTA-t viszont Kate Winslet nyerte, bár Alicia Vikander mindkét díjkiosztónál az Ex Machiná-ért volt jelölt, és A dán lány-ért a főszereplők között versengett. Mégis, egy Winslet-Vikander párharc esetén nem biztos, hogy érdemes a hetedszerre Oscar-jelölt brit veterán ellen fogadni.
Winsletnek nagyon meg kellett küzdenie az első Oscarjáért (még eggyel tovább váratták, mint DiCapriót, hatodjára nyert), és a hetedik jelölésekor a legtöbb színésznek már két szobra van – valószínűleg senkinek sem lenne ellenére, hogy ez Kate Winsletről is elmondható legyen. A 18 évvel ezelőtti Titanic-álompár közös Oscar-nyertes fotója ráadásul olyan filmtörténeti lehetőség, ami nagyon jót tenne a nézettség- és publicitásfüggő Akadémiának.
Madonna, Bruce Springsteen, Elton John, Eminem és Adele után újabb popcsillag nyerhet Oscart vasárnap. Lady Gagáról már épp azt hihettük, hogy végleg eltűnt, erre Golden Globe-díjat nyert (színészként!), majd David Bowie előtt tisztelgett egy csiricsáré megamixszel a Grammyn, és most úgy tűnik, idén a harmadik milliók által nézett díjátadó lehetőségét sem hagyja ki, hiszen legjobbfilmdal-jelölt a Till it Happens to You-ért.
A dal az egyetemi campusokon történő szexuális bűncselekményekről szóló dokumentumfilm, a The Hunting Ground betétdala, és Lady Gaga mellett a nyolcadszorra jelölt, de eddig egyszer sem nyert dalszerző, Diane Warren nagy esélye egy Oscarra. A másik popsztár pedig, akit ünnepelhetnek az idei Oscaron, nem más, mint az öt éve elhunyt Amy Winehouse, akinek az életéről és haláláról szóló film, az Amy, a legjobb dokumentumfilm Oscarjának legnagyobb esélyese.
Nyilván sokan, de az általános konklúzió az, hogy 2015 erős év volt, és az erős években csurran-cseppen egy-egy díj szinte minden fődíjra jelölt filmnek. A nyolc legjobbfilm-jelölt közül viszont szinte biztos, hogy nem nyer semmit a Brooklyn, és a Mentőexpedíció-nak is nagyon nehéz dolga van, hogy elcsípje valamelyik technikai díjat a Mad Max-től vagy A visszatérő-től. A Kémek hídja csak a férfi mellékszereplői kategóriában bízhat, a Spotlight és A nagy dobás viszont, ha le is marad a fődíjról, a legjobb eredeti, illetve adaptált forgatókönyv díjával vigasztalódhat.