Nyolcvannégy éves korában elhunyt Krencsey Marianne, az ötvenes és hatvanas évek egyik legnépszerűbb magyar színésznője – írta meg a Vs.hu, a szintén színész Kalmár Tibor Facebook-bejegyzésére hivatkozva. Krencsey nem akart színésznő lenni, Makk Károly azonban felkérte a Liliomfi női főszerepére, és az itthon nagy sikert aratott, a Cannes-i filmfesztivált is megjárt filmnek köszönhetően új irányt vett a pályája.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára járt, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán folytatta tanulmányait. A fiatal főiskolásra 1954-ben Mészöly Dezső, a Liliomfi dramaturgja hívta fel Makk Károly rendező figyelmét, aki rögvest szerződtette is Mariska szerepére Darvas Iván és Dajka Margit mellé. Mint kiderült, jól választott: a Liliomfi minden idők ötödik legnézettebb magyar filmje lett.
Krencsey Marianne 1957 és 1960 között Makk Károly felesége volt, tizenkét év alatt mintegy harminc filmben szerepelt, többet közülük még ma is vetítenek a televíziók (Két emelet boldogság, A 9-es kórterem, Gábor diák, A Noszty fiú esete Tóth Marival), több Jókai Mór-adaptációban, a Szegény gazdagok-ban és Az arany ember-ben is szerepelt. A Tenkes kapitányá-ban ő játszotta a nyafogó Amália grófnét. Színpadi pályája a Vígszínházban indult, majd Kecskeméten, Szolnokon és Pécsett folytatódott, 1963-1966 között a József Attila Színház tagja volt.
A rendezői oklevelet is megszerezte, bár vizsgarendezését a Liliomfi miatt el kellett halasztania, végül 1956-ban Budapesten, a József Attila Színházban Mérimée A művésznő hintaja című színművét állította színpadra.
A mellőzöttséget sosem ismerte, orvos férjével 1966-ban mégis elhagyták az országot. A fájdalmas döntésnek több oka is volt: feljelentést tettek ellenük, és besúgásra is rá akarták venni őket. Távozásuk után, távollétükben börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték őket.
A házaspár rövid angliai és izlandi tartózkodás után New Yorkban telepedett le. A színésznő előbb banktisztviselő volt, majd egy nyugdíjfolyósító intézetben vállalt munkát, azután húsz évig férje orvosi rendelőjében dolgozott. Arra, hogy a filmszínészettel megpróbálkozzon, nem is gondolt: nyelvtudását nem érezte ehhez elégségesnek, és azzal is tisztában volt, hogy az amerikai színészek felkészültségével sem versenyezhet, hiszen ő rendezőnek tanult.
Egyik nyilatkozatában azt mondta:
jól választottak új hazát, de semmi nem pótolja a régit.
Amerikában tevékeny életet élt: a New York-i Fészek Klub egyik alapító tagja volt, Carelli Gábor halála után elnöke, 1993-ban az ő vezetésével alakult meg a Magyarság Jó Hírét Védő Liga. Önéletrajzi kötete 2001-ben jelent meg.
A rendszerváltás után hosszabb-rövidebb időre évente hazalátogatott, 2003 óta az ő kézlenyomata és aláírása is szerepel a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban található Csillagok Falán.