Ahogy az Amerikai Egyesült Államok belépett a második világháborúba, Hollywood elkezdte ontani a háborús témájú filmeket. Rendkívül gyorsan reagáltak a politikai helyzetre és a közönség vevő volt arra a témára, hogy az amerikai hadsereg milyen pozitív szerepet játszik éppen a világtörténelemben. A Casablanca ugyan nem a harctéren játszódik, de a háború, a Hitler rémálma elleni harc adja a hátterét. A film címe is egyértelműsíti, hogy legfontosabb benne az a furcsa, feszült hangulat, ami éppen a forgatás ideje alatt változott meg, mert időközben a szövetségesek a Fáklya hadművelet keretében partra szálltak Észak-Afrikában. A mozinézők 1943 januárjában gyakran hallották a város nevét, mert itt találkozott egymással Churchill és Roosevelt, hogy egyeztessenek a Sztálinnal való tárgyalások megkezdése előtt.
Hogy miért volt előtte sajátos a hangulat Casablancában?
A náci Németország nem szállta meg Franciaországot teljesen, annak déli 40 százalékán elvileg semleges köztársaság alakult, amelyhez a gyarmatok is tartoztak. A valóságban azonban erős német befolyás érvényesült a Vichy-ből kormányzott francia területeken. Így fordulhatott elő, hogy a Gestapo jelen volt ugyan Casablancában, de a francia rendőrséget igyekezett rávenni arra, hogy elfogja az innen tovább menekülni próbáló ellenállókat. Hogy a filmben a cseh antifasiszta miért kapott magyar hangzású nevet (Victor Laszlo), arra még senki nem adott magyarázatot. Lehet, hogy a film magyar rendezője, Kertész Mihály így jelezte, hogy mi a véleménye a hitleri Németországról.
Adva volt tehát egy egzotikus város és egy feszült történelmi pillanat, amikor a város tele van menekülőkkel, de senkiről sem lehet tudni, hogy melyik oldalon áll, kiben lehet megbízni. A „film noir" kifejezés utólagos, kritikusi találmány egy nehezen körülírható jelenségre, nem lehet egyértelműen címkeként használni, hogy melyik film „noir" és melyik nem az. A nyomasztó hangulatú film noirokban nagyvárosi környezetet látunk, gyakran van éjszaka vagy esős, ködös időjárás. Nincsenek egyértelműen jó és rossz szereplők, a főhősök erkölcse sem kifogástalan. A film noir erkölcsi válságban lévő, szétesett világot mutat be. A Casablanca viszont sokkal inkább noir elemeket felvonultató romantikus film.
A férfi főszereplő sztár mellé egy friss felfedezést szerződtettek Ingrid Bergman (1915–1982) személyében, a svéd színésznőnek a Casablanca volt a negyedik amerikai filmje, ez hozta meg az áttörést a pályáján. Még nem volt harmincéves sem, amikor Oscar-díjat kapott a Gázláng-ért. A Casablanca egy azonnal fellobbanó, annyira lángoló szerelemről szól, amit csak éppen egy árnyalat választ el a giccstől. Egy szerzőpáros színdarabjából három forgatókönyvíró dolgozott. Minél többen írnak egy filmet, általában annál gyanúsabb, hogy nem volt zökkenőmentes a munka, de a Casablanca esetében sikerült kiegyensúlyozni úgy egy szerelmi háromszöget, hogy az utolsó percig kérdéses, a három főszereplő közül kik utaznak el a rendelkezésre álló két útlevéllel. Állítólag Ingrid Bergmannak nem árulták el, hogy a végén melyik férfit fogja választani, hogy minél hitelesebben tudja játszani az őrlődést.
Kiválóak a legkisebb szerepekben is a színészek. A Casablanca sikerének egyik kulcsa egészen biztosan a szereposztás. Nemcsak a férfi főszereplőt jelölték Oscar-díjra, de férfi mellékszereplőt is. Claude Rains (1889–1967) sikeres színpadi színész volt Angliában, 1933-ban csábította magához Hollywood. Amerikai pályafutása során négyszer jelölték Oscar-díjra. A máltai sólyom-ból Humphrey Bogart mellett szintén átvették Sydney Greenstreetet és Peter Lorre-t (1904–1964). Utóbbi Löwenstein László néven született a Felvidéken, német nyelven lett színész Berlinben (legendás alakítása volt Fritz Lang M - Egy város keresi a gyilkost című "noir-ős" filmjének kéjgyilkosa) , ahonnan 1934-ben Londonba, majd Hollywoodba költözött. A Casablancá-ban útlevelekkel üzletelő figurát játszik. Szőke Szakáll (Gärtner Sándor, 1884–1955) a magyar kabaré ismert alakja volt szerzőként és előadóként egyaránt, a húszas évek közepétől Berlinben dolgozott, majd ő is Londont követően Hollywoodban kötött ki. A Casablancá-ban ő a főszereplő tulajdonában lévő mulató főpincére.
Kertész Mihály (1886–1962) az 1910-es években Dániában és Magyarországon csinálta az első filmjeit. Tanulni ment Dániába, mert a némafilmek korszakában a skandináv országok világszínvonalat képviseltek. Magyarországon is hamar megszerveződött a némafilmek gyártása és Európában piacképes alkotások jöttek létre Budapesten és Kolozsváron is, ahol a színház igazgatója, Janovics Jenő alapított filmstúdiót. Itt rendezett Kertész Mihály is, aki aztán 1919 és 1926 között Németországban és Ausztriában dolgozott, majd 1926-tól haláláig több mint száz filmet forgatott Hollywoodban. Nagyon gyorsan megtanulta az új technikákat, hiszen pályája során a némafilmet felváltotta a hangosfilm, a fekete-fehéret a színes. Kiváló képességei ellenére nem olyan nagy a nimbusza a filmtörténetben, mint bizonyos kortársainak, és ennek furcsa módon a sokoldalúsága az oka. Kertész Mihálynak nem volt saját stílusa, bármilyen műfajban azt csinálta mérhetetlenül pontosan, amit az adott műfaj megkívánt. Szinte nincsen olyan hollywoodi műfaj, amiben ne dolgozott volna.
A Casablanca 1943-as sikerét a politikai aktualitása is segítette, de amikor ez már elmúlt, ez az alkotás újabb és újabb nézői nemzedékeknek tudott valami olyat nyújtani, amit kevés más filmtől kaptak meg. Hogy miből lesz legenda, örökzöld sláger, annak a titkát lehetetlen megfejteni.
A Casablanca esetében az is hozzájárulhatott ehhez, hogy a filmnek nincsen gyenge pontja.
Annak idején három Oscar-díjat kapott: legjobb film, legjobb rendező, legjobb adaptált forgatókönyv, és öt Oscar-jelölést: legjobb férfi főszereplő és mellékszereplő, legjobb operatőr, legjobb vágás, legjobb filmzene. Viszont a film nagy slágerét nem Max Steiner, a Casablanca zeneszerzője írta, hanem egy 1931-es musicalből vették kölcsön, ahol annak idején nem keltett különösebb feltűnést. Viszont Dooley Wilson (1886–1953) olyan megkapóan adja elő, hogy örökzöld sláger lett belőle, az As Time Goes By számos előadó repertoárjára felkerült. Dooley Wilson előadásmódja olyan meggyőző a bárzongorista szerepében, hogy sokan azt hiszik, ő tényleg énekes-zongorista, pedig csak egy színész, aki kiválóan játssza a szerepét.
Van benne egy tuti sláger. A háborús krimi jól össze van passzítva a romantikus szerelmi háromszög történetével, de közben van egy fanyar humora is a filmnek. Ezt talán „tudják" más filmek is, de a Casablanca az mégiscsak a Casablanca. Két olyan sikeres film is van, amiben megjelenik a Casablanca, főleg annak híres repülőtéri zárójelenete. Woody Allen Játszd újra, Sam-jének főszereplője egy neurotikus filmkritikus, akit elhagy a felesége. Többször megjelenik neki Humphrey Bogart jellegzetesen kalapban és ballonkabátban és okítja, hogyan kell bánni a nőkkel. A filmkritikusnak végül megadatik, hogy megtörténjen vele a Casablanca zárójelenete és ő legyen Humphrey Bogart, aki lemond a nőről. Emir Kusturica pedig a Macska-jajba emelte be a Casablancá-t: az öreg balkáni gengszterfőnök nézi ezt videón és újra meg újra visszatekeri, hogy meghallgathassa a híres zárómondatot (amit a magyar szinkronban ki tudja miért megváltoztattak): "Loui, azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete." A New York-i értelmiségi és a balkáni gengszter falát ugyanúgy a Casablanca plakátja díszíti.