Mamma Mia 2: élvezetes ABBA-komplexus

Mamma Mia! Sose hagyjuk abba

Tíz év telt el a Mamma Mia moziváltozatának bemutatása óta. A 2008-as, Phyllida Lloyd rendezésében készült filmmusical egyszerű történének lendületét a legnépszerűbb svéd popegyüttes, az ABBA slágerei szolgáltatták, a sztori helyszínéül szolgáló (nem létező) görög sziget díszletei között világsztárok (Meryl Streep, Pierce Brosnan, Colin Firth, Julie Walters, Stellan Skarsgard) bizonyították, hogy a csúcsra járatott giccs is lehet élvezetes, főleg, ha nem vesszük túl komolyan. Az egyszerre előzményfilm és folytatás Mamma Mia! Sose hagyjuk abba sem ígér többet könnyű nyári kalandnál, legfontosabb üzenete (ha már feltétlenül keresünk ilyet) az, hogy az élet szép. Csak kell hozzá egy paradicsomi sziget, szép és szerethető emberek, no meg könnyen emészthető slágerek.

Az előző Mamma Mia-filmhez hasonlóan az angol Ol Parker (Keleti nyugalom - Marigold Hotel, Most jó) által írt és rendezett folytatás/előzmény legnagyobb ötlete az, hogy az ABBA-slágerekre könnyedén fel lehet húzni egy romantikus és humoros történetet. Parker a receptet készen kapta, csak ki kellett találnia, hogyan csavarjon egyet a színpadi musicalből készült, nagy sikerű Mamma Mia sztoriján: egyszerre folytatva és előzményeiben "magyarázva" az eredeti történetet.

A film ennek megfelelően két idősíkban játszódik. A mában Sophie (Amanda Seyfried) az anyja, Donna (Meryl Streep) emlékére felújított hotel ünnepélyes átadójára készül az idilli kis görög szigeten (Kalokairi eleve a fantázia szüleménye), miközben meg kell küzdenie a világ túlsó felén állásajánlatokkal kacérkodó férje (Dominic Cooper) és közte kialakult enyhe párkapcsolati válsággal. A '70-es években játszódó történetszálban pedig kiderül, hogy és miként találkozott a fiatal Donna (Lily James) Sophie lehetséges három apjával (Pierce Brosnan, Colin Firth, Stellan Skarsgard; fiatal "kivitelükben": Jeremy Irvine, Hugh Skinner és Josh Dylan). Azért akkora meglepetésre nem kell számítani, a habkönnyű musicalek szabályainak megfelelően a történet naiv: nem érdemes számon kérni a logikát, például azt, hogy már az első film (és a másodikban is rendezetlen) nagy talányának (ki a gyerek apja) megoldásához egy egyszerű DNS-vizsgálat is elegendő lenne.

A két idősík cserélgetésével a Mamma Mia! Sose hagyjuk abba tulajdonképpen duplázza a nosztalgiát: a Mamma Miá-hoz hasonlóan az ABBA-slágereken keresztül adózik a cukormázas diszkókorszak letűnt dicsősége előtt, miközben az első musicalre (történetestül, szereplőgárdástul, helyszínestül) is meghatódással tekint.

Mamma Mia! Sose hagyjuk abba Forrás: UIP-Duna Film

Ahogy a Mamma Mia alkotói, úgy (a remek, kikacsintós dialógusokat író) Ol Parker is jó érzékkel válogatta össze a svéd zenekar slágereit, ügyesen megtalálva azt a pontot, ahol a legjobban alátámasztják a történetet. A dalok felhasználása kifejezetten ötletes, kezdve a fiatal Donna iskolabúcsúztatásával (When I Kissed the Teacher), folytatva a párizsi jelenet nőhódító áriájával (Waterloo) egészen a Cher és Andy Garcia duettjeként felcsendülő Fernandó-ig. Cher kétségkívül profi énekesnő, de azért az igazi élmény az, ahogy a kevésbé képzett hangú színészek belevetik magukat az ABBA-karaoke-ba.

Pont azt teszik, amit a nézőtől is várnak: hol könnyes szemmel, de alapvetően mosolyogva adják át magukat a könnyű nyári kalandnak, és ellazulva élvezik az élet örömét.