Tarantino Weinsteinnel készített horrort egy szexragadozóról

Kurt Russell

Brad Pitt hollywoodi kaszkadőrt játszik a Volt egyszer egy... Hollywood-ban, és ilyet láttunk már Quentin Tarantino életművében: Kurt Russell játszotta el 2007-ben a Grindhouse: Halálbiztos főszerepét, Kaszkadőr Mike-ot, akinek egy valódi női kaszkadőrrel, Zoë Bellel gyűlt meg a baja (aki Uma Thurman dublőre volt a Kill Bill forgatásán). Amikor tizenkét éve Tarantino és Robert Rodriguez előálltak a Grindhouse-duplafilmmel, a Halálbiztos-sal és a Terrorbolygó-val, újra divatba hozták a B-filmet, de Tarantino filmjére nem ezért érdemes visszaemlékezni, hanem azért, mert horrorja egyrészt megcáfolja azokat a friss kritikákat, hogy a rendező szexista, másrészt a film egy nőkre vadászó ragadozóról szól, Tarantino állandó producere pedig (a szexbotrány kirobbanása előtt) nem más volt, mint Harvey Weinstein, akinek viselt dolgai akár inspirálhatták is a filmet.

A Grindhouse: Halálbiztos Tarantino legkevésbé sikeres nagyjátékfilmje, ami nem csoda, tekintve, hogy igen merész projekt volt (a mozipénztáraknál meg is bukott), a rendező legkevésbé mainstream munkája, mivel bevallottan évtizedek óta elavult, a magaskultúrához sosem sorolt B-kategóriás zsánerfilmek előtt tisztelgett vele ő, Robert Rodriguez és közös producerük, Harvey Weinstein. Nagyon kevesen tudják, hogy Harvey Weinstein készített egy hasonló B-kategóriás horrorfilmet, ráadásul a műfaj hőskorában: Az erdei fantom című 1981-es, hazánkban DVD-n megjelent slasher horrort történetíróként és producerként jegyzi.

Weinsteinnel ellentétben Tarantino és Rodriguez sosem készítettek igazi B-filmet, inkább csak megpróbálták azt átvinni a fősodorba, egyfajta posztmodern stratégiával megmutatva kedvenc gyermekkori filmélményeiket a következő generációnak. A B-filmeket pedig nem azért szerették, mert nincs ízlésük, hanem mert ezek független alkotások voltak, a hollywoodi stúdiófilmekkel ellentétben nem egy kaptafára készültek. Ösztönből és nyers ambícióból születtek, azaz gyakran olcsóságuk dacára kreatívabbak, merészebbek és változatosabbak voltak a nagy büdzsés álomgyári szuperprodukcióknál. Művészfilmeket ritkán vetítettek az amerikai mozikban, így aki unta Ó-Hollywood biztonsági játékait, az B-filmeket nézett.

Kurt Russell Forrás: Grindhouse: Death Proof

A Halálbiztos műfajilag slasher horror: az ilyen zsánerű filmekben általában egy sorozatgyilkos szedi áldozatait, olyan sikerfilmek után szabadon, mint a Psycho, a Halloween, a Péntek 13, A texasi láncfűrészes mészárlás vagy a Rémálom az Elm utcában. Olyan műfajról van szó, ami ténylegesen vádolható szexizmussal: számos ilyen film tele van felesleges női meztelenséggel, és az alkotók általában kicsapongó tinilányokat tesznek meg áldozatnak, hátha őket a néző nem sajnálja annyira. Amellett is szokás viszont érvelni, hogy a slasher feminista műfaj, mivel általában nő a főhős, aki végül mindenféle segítség nélkül jár túl a férfi gyilkos eszén. A gyilkos ezekben a filmekben gyakran fallikus fegyverrel öl, azaz ha már valamiféle pszichózisa vagy testi torzulása okán lefektetni nem tudja a nőket, helyette inkább megöli őket. A slasher alműfajának két aranykora volt: az első a hetvenes-nyolcvanas években, a második az ezredforduló környékén a Sikoly hatására, mindkétszer egy-egy külön bejáratú paródia is született a zsáner kirobbanó sikeréről (Student Bodies, Horrorra akadva).

Míg Rodriguez Terrorbolygó című horrorvígjátéka egészen közel áll a B-filmekhez azok minden hibájával és bájával, Tarantino korántsem hagyományos slashert készített. Filmjét Amerikában együtt vetítették a Terrorbolygó-val háromórás játékidővel, de a Halálbiztos is két film egyszerre, amiket Kaszkadőr Mike karaktere köt össze. A sorozatgyilkos a film első felének női szereplőit megöli, a második félidőben pedig új áldozatokat szemel ki, akik viszont már felülkerekednek. Tarantino ezúttal is áthágja a hollywoodi dramaturgia szabályait, melyek szerint a fontosabb karaktereket meg kell ismertetni a nézővel már a történet elején: a nők, akik végül leszámolnak a gyilkossal (Rosario Dawson, Mary Elizabeth Winstead, Zoë Bell, Tracie Thoms) nem is ismerték a film első felének áldozatait (Vanessa Ferlito, Sydney Tamiia Poitier, Jordan Ladd, és a Terrorbolygó-ban egy másik karaktert is eljátszó Rose McGowan). És míg a slasherekben negyedóránként (akkoriban: filmtekercsenként) futószalagon érkezett egy-egy gyilkosság, nehogy a néző elunja magát, Tarantinónál nagyon sokat kell várni az első horrorszcénára, és Kaszkadőr Mike akkor is több legyet üt egy csapásra: McGowan karakterét még egyedül öli meg, de percekkel később négy nőt öl meg az autójával. Mike kocsija - szokatlan módon - a gyilkos fegyvere is egyben: egy átalakított, "halálbiztos" kaszkadőrkocsi, ami az ő kezében halálos fegyver az utakon, és még meg is ússza vele a gyilkosságait.

Kurt Russell Forrás: Grindhouse: Death Proof

Nézve a filmet, legfeljebb percekre juthat eszünkbe, hogy horrort látunk, és csak a film első felében. Van viszont helyette rengeteg párbeszéd: a film eleje egy éjszakai buliról szól (hang out movie, mint a Tökéletlen idők), a vége pedig egy autós üldözéses akciófilm (mint a Száguldás a semmibe). Ha úgy tetszik, a film ugyanúgy műfajt vált, mint a Tarantino által írt, Rodriguez rendezte Alkonyattól pirkadatig (ami kvázi Tarantino-filmből - egy gengszter-thrillerből - ment át Rodriguez-filmbe, azaz egy feketén komikus vámpíros horrorba). Tarantino tehát bármennyire is próbálkozott, inkább szerzői Tarantino-filmet készített, benne rengeteg stílusosan megírt dumával, semmint B-kategóriás horrort. De közben a slasherek moralitását is megidézte: a film első felének nőkarakterei csak a pasikról beszélnek, és persze lefekszenek fűvel-fával, a film második szegmensében bemutatkozó Zoë Bell és Tracie Thoms viszont két vakmerő kaszkadőr, akik függetlenek, monogámok és markáns személyiségek. Annyira őrültek maguk is, hogy Mike végül nem is akarná őket megölni, de a lányok nem engedik elmenekülni.

Forrás: Grindhouse: Death Proof

A legtöbb slasherrel ellentétben a Halálbiztos-ban nincs női meztelenség, Tarantinónál egyébként sosincs: ezt például elfelejtette megemlíteni a Guardian szerzője, aki szexizmussal vádolta Tarantinót, cikkében teljesen megfeledkezve a Halálbiztos-ról, pedig ebben a filmben is bőven ér fizikai erőszak nőket, csak épp ettől a film még nem lesz nőgyűlölő, ezért nem is mutatott volna jól a szerző állításának bizonyítékaként. A Guardian cikke felidézi, hogy Tarantino majdnem megölte Uma Thurmant azzal, hogy belehajszolta egy veszélyes autós jelenetbe. A Halálbiztos-t Tarantino pont a Kill Bill után rendezte, és ebben már egy profi kaszkadőrrel, Bell-lel csináltatta meg a roppant veszélyes autós üldözéseket, tehát láthatóan tanult az esetből. Hogy Tarantino filmjeiben több erőszak ér nőket, mint férfiakat, abban nincs semmi látnivaló: vádolták ezzel például Tarantino egyik kedvenc rendezője, az olasz Dario Argento giallóit is, és erre a tendenciára egyszerűen az lehet a magyarázat, hogy dramaturgiailag így hatásosabb, egy nőt érő sérelem nagyobb bűn (már csak a "nőt nem ütünk meg" elv miatt is).

Forrás: Grindhouse: Death Proof

Kaszkadőr Mike motivációját többé-kevésbé nyíltan megmagyarázza a film: az egyébként sármos alfahím fénykorában is csak egy jóképű sztár élő védőpajzsa volt, mások aratták le helyette a babérokat, veszélyes, de láthatatlan munkát végzett, egy gyönyörű nőkkel teli filmiparban, idővel ráadásul kiöregedett, sebhelyek csúfították el (a filmben viccelődve Frankenstein szörnyének nevezik), és a kaszkadőr szakmát is a kihalás szélére taszította a számítógépes effektek (CGI) megjelenése. A férfi szex helyett öl: frusztrált, mert többé nem kívánják a nők, egy őskövületnek, egy viccnek tartják. Ami elsősorban a Weinstein-féle szexbotrány miatt érdekes: Robert Rodriguez a botrány kirobbanása után azt mondta, akkori élettársa, Rose Mcgowan beszélt neki Weinstein közeledéséről, és a rendező szerint ez ihlette a Terrorbolygó azon jelenetét, amiben a színésznőt maga a színészként szereplő Tarantino próbálja megerőszakolni, igen undorító körülmények között. Persze a MeToo (és vezéralakjai, az egymással is hajba kapó Mcgowan és Asia Argento) okkal osztja meg az embereket, csak az érintettek tudják, hogy mennyire volt beleegyezéses a szex Weinstein és vádlói között, a MeToo hívei pedig hajlamosak semmibe venni az ártatlanság vélelmét és az elévülést is, de a Grindhouse: Halálbiztos is értelmezhető olyan filmként, ami a Weinstein-féle magatartást kritizálja.