Quentin Tarantino mesterien csinálta a Volt egyszer egy Hollywood-dal: úgy vitt feszültséget a hatvanas évek Hollywoodja előtti tisztelgésébe, hogy a karrierjükkel szenvedő filmszakmabeli hőseinek végül az életét is filmszerűvé, konkrétan horrorfilmszerűvé varázsolta azzal, hogy belekeverte őket a Manson-család ámokfutásába. Ráadásként ezzel pimasz módon átírta a filmtörténet talán legborzalmasabb bűnügyét, sőt magát a történelmet is (a Becstelen brigantyk után ismét), rávilágítva, hogy a filmek (gyakran) csak mesék (amit a meseszerű címmel is deklarált).
Topolánszky Tamás Yvan és a forgatókönyvíró, Bak Zsuzsanna ki is írják a film elé, hogy munkájuk a valóságon alapul ugyan, de fikcionalizált feldolgozása a történteknek. A sajtóvetítés utáni sajtótájékoztatón azt mondták, hogy 85 százalékra teszik a film valóságalapját, de csak a dramaturgiai sűrítés érdekében rántották össze időben a történteket (ami egyébként bevett szokás az életrajzi filmek esetében, ilyesmiért kritizálták a Bohém rapszódia pontatlanságait is). A valóságban a Casablanca forgatása csak a Pearl Harbor-i támadás után kezdődött, a filmben viszont már javában forognak a kamerák, amikor az USA belép a háborúba. Michael Curtizzel a valóságban is megpróbálta tartani a kapcsolatot a lánya, csak feltehetően nem a Casablanca forgatásának a kellős közepén. Fiktív a Curtiz nyakára küldött cenzor karaktere is, de a Casablancá-ból valóban háborúpárti propagandát akart csinálni a kormány, nem is minden siker nélkül.
Feszültséget visz még a történetbe az is, hogy a Casablanca forgatásán még javában dolgoztak a forgatókönyvön, a történetnek ugyanis nem volt előre eldöntött vége. Másért lobbizik a producer, a stúdiófőnök, a cenzor és a színészek. Curtiz pedig csak még hektikusabbá tette a forgatást hírhedten nehéz természetével és borzalmas angoltudásával. Az alkotók elmondták a sajtótájékoztatón, hogy igyekeztek párhuzamot találni a Casablanca cselekménye és Curtiz élete között. Ezért kapott nagy szerepet a történetben Curtiz lánya, Kitty karaktere: a rendező ugyan átköltöztette a családját Amerikába, de azóta rájuk se bagózott (más nők viszont annál jobban érdekelték), azaz hasonlóan cinikus és önző, mint Rick a Casablancá-ban, és aztán ő is átmegy egyfajta jellemfejlődésen, ami kihat Rick filmbeli végső döntésére. A filmet záró szöveg hangsúlyozza, hogy a Casablanca és Curtiz a maguk módján igenis megváltották a világot azzal, hogy meghozták az amerikaiak kedvét a háborúhoz.
A Curtiz - A magyar, aki felforgatta Hollywoodot persze semmiképpen nem világmegváltó film, de színvonalas munka, különösen egy debütáló rendezőtől. Csak autentikusabb lesz attól, hogy javarészt angolul beszélnek benne (ezúttal a történet részét képező akcentusokkal), a magyar filmes palettára pedig új színeket visznek a külföldi színészek, mint az Epstein-ikreket játszó Yan és Rafael Feldman (Jack és Jill, Az Argo-akció), Declan Hannigan (Mentőexpedíció, Atomszőke) vagy Scott Alexander Young (A vörös veréb, Colette). A fekete-fehér képi világ éppolyan hangulatos, mint Subicz Gábor jazzes zenéje. Jó rendezői döntés az is, hogy Bogart, Ingrid Bergman, Peter Lorre és a többi Casablanca-szereplő fókuszon kívül marad, nem próbálják meg színészek mímelni a manírjaikat.
A címszerepet alakító Lengyel Ferenc (Parkoló, Anyám és más futóbolondok a családból) nem csak két fejjel alacsonyabbnak tűnik, de Curtiz goromba stílusát is látható élvezettel hozza. A lányát Dobos Evelin (Egynyári kaland, Napszállta) játssza, Kitty pedig a fiatal színésznő megformálásában tökéletes ellentéte az apja karakterének, csupa ártatlanság és optimizmus. Összességében tehát érthető, hogy a Curtiz - A magyar, aki felforgatta Hollywoodot az NMHH Média Mecenatúra támogatásával készült tévéfilmként eddig szép karriert futott be: mozikban vetítik (a Budapesti Klasszikus Film Maraton programjába is bekerült) és elnyerte a 42. Montréali Nemzetközi Filmfesztivál fődíját. A Casablanca cselekménye és Curtiz életének párhuzamai okán egyszerre életrajzi film és egyfajta laza remake.