Origo: Mennyire személyes projekt A nevek dala?
Robert Lantos: Erre van egy rövid és egy hosszabb válaszom. A rövid két szóból áll. A film egyik jelenete a treblinkai koncentrációs táborban játszódik, napjainkban. Van ott egy emlékmű, amire két szó van írva. Never again. Soha többé. Ez a rövid válasz. Hosszabban: ennek a filmnek a motorja a zene. És ez a zene oda visz, ahol ez a két szó van. Nagyon fontos emlékezni erre: soha többet.
Origo: Hogyan zajlott a zeneszerzés?
Robert Lantos: A zenéje nélkül ez a film nincs. Amikor a regényt olvastam, és elérkezett a jelenet, amikor előadják a Nevek Dalát, azt a szerző körülbelül annyival oldotta meg, hogy "és előadják a Nevek Dalát". A forgatókönyvben ugyanígy egy mondat szerepelt. De ez a zene nem létezett. Nem lehetett kihagyni a filmből, mivel a dalban van a történetet mozgató rejtély megoldása. Elküldtem a forgatókönyvet François Girard rendezőnek, aki szerintem zseniális. Persze nem ő az egyetlen zseni a rendezők közül, de ő épp annyira él a klasszikus zene világában, mint a filmezésben. Mindkét nyelvet folyékonyan beszéli. Ő rendezte A vörös hegedű-t, a Thirty-two Short Films About Glenn Gould-ot, most pedig épp A bolygó hollandi-t rendezi a Metropolitan Operában. Miután elolvasta a forgatókönyvet, az első kérdésem az volt, hogy "gondolod, hogy a Nevek Dalát ki lehet találni? Mert anélkül nincs film." Igennel válaszolt. Howard Shore-ral már három filmen dolgoztam együtt (Karambol, eXistenZ - Az élet játék, Eastern promises - Gyilkos ígéretek - a szerk.), bemutattam őket, nagyon egy húron pendültek, és két év munka után megszületett a címben szereplő tétel. Csak ezután kezdődhetett a forgatás.
Origo: Milyen tapasztalat volt a magyarországi forgatás?
Robert Lantos: Már kétszer is forgattam Magyarországon, és világszínvonalú a stáb, nagyon könnyű volt velük dolgozni. Magyarország az egyik legjobb forgatási helyszín a világon. Konkrét helyszíneket megszerezni, utcákat lezárni viszont nehezebb lett. Nagyon sok film forog itt. A Zeneakadémiára például elég hosszú munka volt bejutni.
Origo: Éppen ma beszéltünk Szabó Istvánnal, akit Felliniről kérdeztünk a centenáriuma alkalmából (cikkünk itt olvasható - a szerk.). Önnek milyen emlékei vannak a Szabó Istvánnal való közös munkáról?
Robert Lantos: Még Felliniről is vannak emlékeim. Miatta vagyok a szakmában, az ő filmjeibe szerettem bele először. A szüleim Dél-Amerikába, Montevideóba vándoroltak Magyarországról, amikor gyerek voltam. Nem messze tőlünk volt egy mozi, az egyetlen művészmozi a városban, csak itt játszottak művészfilmeket, köztük Fellini munkáit. Akkoriban korhatárosak voltak a filmjei, 18 éven aluliaknak nem ajánlották őket. Ma már persze nincsen rajtuk ilyen szigorú besorolás. 13 évesen engem persze nem Fellini érdekelt, nem is a filmszakma, hanem látni akartam valamit, amit nem lenne szabad. Csak belógni tudtam a vészkijáraton keresztül, meg kellett várnom, amíg valaki kijön. Így láttam Az édes élet-et. Más volt, mint amire számítottam, és akkor persze még nem tudtam, hogy milyen hatással lesz az életemre.
Ott láttam a Cabiria éjszakái-t, a 8 és fél-t, és beleszerettem a filmekbe.
Később 1974-ben, az Amarcord évében jártam először a cannes-i fesztiválon. Nizzában szállt le a gépem, taxit akartam fogni, és egyszer csak észrevettem, hogy ott áll mellettem Federico Fellini. Az első ember volt, akin megakadt a szemem a leszállás után. Beszállt egy limuzinba, én beugrottam egy taxiba, és ahogy a filmekben, mondtam a sofőrnek, hogy kövesse azt az autót. A Carlton szállodába ment. Amikor megérkeztünk és kiszálltunk, összeszedtem a bátorságomat, odamentem hozzá, és elmondtam neki, hogy miatta vagyok itt. Másodjára 1985-ben találkoztunk. Volt egy filmem, a Night Magic, amit senki nem látott, pedig Leonard Cohen írta a forgatókönyvet. Vetítették a taorminai fesztiválon Szicíliában, ahol éppen Fellini volt a zsűrielnök, és egy este együtt vacsoráztunk a zsűrivel.
Origo: Szabó Istvánnal hogyan kezdődött a közös munka?
Robert Lantos: Amikor filmes kurzusokat hallgattam az egyetemen, és már tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni, volt egy "bevásárlólistám", hogy kikkel szeretnék dolgozni. Persze sajnos voltak, akik már nem éltek, mire filmeket tudtam készíteni. István is rajta volt ezen a listán, és aztán sok év után sikerült együtt dolgoznunk. Egy nagy céget, az Alliance-t vezettem, és filmforgalmazással is foglalkoztunk. Megvettem az Édes Emma, drága Böbe kanadai jogait. Nem azért, mert azt hittem, nagy piaca lenne, tudtam, hogy nincs. Az volt a cél, hogy István kiutazzon Torontóba, és megismerhessem. Így is lett, és ezzel kezdődött a közös munka is.
Origo: David Cronenberg is rajta volt azon a listán?
Robert Lantos: Nem, vele egy generáció vagyunk. Cannes-ban találkoztunk, ahol a Shivers (Paraziták) című filmjét árulták. A Telefilm Canadának volt ott egy irodája, ami egyfajta főhadiszállás volt étellel és itallal. Ott találkoztunk, sőt, ő ott is aludt a kanapén, nem volt pénze szállodára. Készül egyébként egy negyedik filmünk is. Annyit árulhatok el róla, hogy a közeli jövőben játszódik, félig-meddig sci-fi. Vagy ha úgy tetszik, Cronenberg-féle sci-fi. Olyan film lesz, amilyet már nagyon régen nem készített.