Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Thomes Vinterberg (Távol a világ zajától, A vadászat) legújabb filmjében négy középiskolai tanár egyikük 40. születésnapja után szokatlan kísérletbe kezd, hogy életüket kicsit izgalmasabbá tegyék. Egy elmélet szerint ugyanis mindannyian "véralkohol-deficittel" születtünk, így ennek pótlására 0;05 %-on tartják a véralkoholszintjüket – szigorúan csak munkaidőben, este és hétvégén soha. Az első "eredmények" nagyszerűek: a munkában kreatívabbak, energikusabbak, a magánéletükben bátrabbak és nyitottabbak.
A történelemtanár Martint (Mads Mikkelsen) korábban unalmasnak tartották a diákjai; most sziporkázik az órákon, sok éve elhidegült feleségével is újra közel kerülnek egymáshoz. Az eredmények viszont hiába jók, nem elég jók, és újra és újra a véralkoholszint növelése mellett döntenek, kíváncsian várva, mi történik – a katasztrófa pedig elkerülhetetlen.
A film témája mindezek ellenére nem is az alkoholizmus elsősorban, hanem sokkal inkább a kapuzárási pánik,
az erre adott ön- és környezetpusztító válaszok, és a velük járó önámítás.
Ahogy egy kellemes iszogatással induló este, úgy kezdődik a film maga is: a tragikomédia először csak komédia.
Az enyhén illuminált állapotból adódó helyzetkomikumokat aztán szépen fokozatosan felváltják a sokkal veszélyesebb helyzetek, a véralkoholszint növekedésével párhuzamosan. És bár külső szemlélőként viccesnek is tűnhetnek a jelenetek, ám eszméletlenre inni magunkat, hogy aztán az utcán, a szomszéd háza előtt, bevert fejjel találjanak ránk a tinédzser fiaink, nos az olyan jelenség, aminél kevés szomorúbb dolog történhet gyerek és szülő között.
Mads Mikkelsen élete egyik legjobb alakítását nyújtja, de a barátait és kollégáit alakító Thomas Bo Larsen, Magnus Millang és Lars Rantheis is remekelnek. Mindannyian esendő, hétköznapi figurák, akik az átlagos problémáikra adnak egy szintén egy nagyon átlagos választ: az alkoholba menekülést, csak esetükben tudományosan megindokolva.
Először szórakoztató, aztán egyre inkább fájdalmas nézni, hogyan alakul az életük,
és csak drukkolni tudunk nekik, hogy időben felismerjék, hol hibáztak.
Thomas Vinterberg saját darabját adaptálta a vászonra a forgatókönyv írásakor. A rendező (akit idén a legjobb rendező kategóriában szintén jelöltek) a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjának átvételekor is megosztotta a film tragikus hátterét. Lánya, Ida, akitől sokat hallott a dán fiatalok italozási szokásairól, négy nappal a forgatás megkezdése után meghalt egy autóbalesetben. A film ötletgazdája, Ida szerepelt is volna a filmben, ő alakította volna Martin egyik gyerekét (a kész filmben végül kamasz fiai vannak), illetve az osztálytársai részesei is maradtak a produkciónak.
A tragédia alapjaiban formálta át a filmet. Amíg korábban a központban maga az alkohol állt, és hogy mennyiben lenne más a történelmünk nélküle, Ida halála után a forgatókönyvet átdolgozták.
Az eredmény pedig egy hihetetlenül erősen életigenlő film lett.
A befejező képsorok is ezt támasztják alá: legyünk bármekkora bajban, remény mindig van a változásra. Ha valamikor, akkor 2021-ben különösen szükségünk van egy ilyen üzenetre.
A zenéje pedig annyira illik a látottakhoz, hogy a bőrünk alá is bekúszik:
