Hiába a vér és az erőszak, a Marvel legújabb sorozata egyszerűen borzalmas

Echo

Úgy tűnik, az utóbbi időben a Marvel próbálkozásai kudarcra vannak ítélve. Mozifilmjeik bukdácsolnak, sorozataikat nem övezi nagy felhajtás (még ha akad is egy-egy kivétel). Ez utóbbin hivatott változtatni az Echo, mely több szempontból érdekesnek tűnt, mégis egy be nem váltott ígéret lett.

Maya Lopez (Alaqua Cox) kislányként elveszítette édesanyját egy autóbalesetben. Családjától elszakítva, apjával New Yorkba költöznek, ahol fokozatosan elnyeli őket a bűn. Felcseperedvén (anti)hősünk a helyi maffiafőnöknek Wilson Fisknek (Vincent D'Onofrio) dolgozik és egyre feljebb emelkedik a ranglétrán, ám rá kell jönnie, hogy ennél többre hivatott.

Echo Forrás: Disney+

Az Echo az első sorozat, ami a Marvel Spotlight égisze alatt jelent meg. Ez annyit tesz, hogy bár az univerzum része, mégsem kell előismeret a megtekintéséhez. A másik kulcsfontosságú dolog, mellyel az alkotók előszeretettel dobálóztak, az az erőszakosság, mondván az ötrészes széria ezúttal elüt majd a stúdió korábbi műveitől, komorabb, véresebb lesz.

Csakhogy ezeknek az állításoknak a töredéke igaz. Az Echo noha tényleg érthető önálló történetként, támaszkodik más forrásra is. Maya ugyanis már feltűnt a Sólyomszem című sorozatban, mint mellékalak, az első epizódban konkrét jeleneteket használnak újra ennek alátámasztására ám a történetmesélés így igen csapongónak és következetlennek hat. Az időbeli ugrálás inkább frusztráló, mint hatásos, a gyermekkori szál a sokadik traumával már végtelenül elcsépelt. Apropó trauma. Nem újdonság, hogy a filmes változatnál eltérnek a képregényben olvasott sztoriktól, voltak erre korábban indokolt és jól működő példák, az Echo nem ez a kategória.

Echo Forrás: Disney+

Teljesen más eredettörténetet kapott, ráadásul a képességeit is megváltoztatták, beemelve egy mágikus, spirituális katyvaszt, ami pont a földhözragadtabb, komorabb köntöst ássa alá.

Érthető, hogy a Disney jobban ráment az amerikai őslakos kultúrára, annak reprezentálására és még a kezdő színész Alaqua Cox is siketnéma a hitelesség kedvéért, de ezek semmit nem tesznek hozzá az élményhez. Az újabb réteg és a változatosság helyett csak megakasztják a lendületet, Cox pedig messze nem annyira tehetséges, hogy elvigyen a hátán egy minisorozatot. Itt jönnek képbe a mellékalakok, akik közt vannak emlékezetesek, ugyanakkor ismét felsejlik egy csalódás.

Beharangozták, hogy Daredevil (Charlie Cox) feltűnik az Echoban, de ez inkább volt szimpla cameo.

Echo Forrás: Disney+

Az első részben lezavarnak vele egy bunyót, ami papíron jól néz ki, gyakorlatban kevésbé. Érezhetően visszább kellett venni a dinamikából, hogy a színésznő tudja tartani a tempót, s még így sem borzalmas a végeredmény, messze nem hozza azt a színvonalat, mint a Fenegyerek saját sorozatában. Üde színfolt azonban a Vezér, azaz Wilson Fisk, akinek szignifikánsabb szerep jut és az ő ármánykodásait mindig élmény nézni.

Az Echo egy kisebb léptékű, keményebb gengsztersztorit predesztinált, amely rendben is lenne, de a zárásra ismét vissza kellett térni a kaptafához és a bugyután kivitelezett spirituális szálat erőltetni. A pálfordulások, a címszereplő morális dilemmái megalapozatlanok és ironikus módon mosdatják a kis túlzással tömeggyilkos Mayát. Nem sült el jól az új szupererők használata, ehhez a környezethez egy kevésbé elemelt stílus illett volna. Az összkép így sem tragikus, a széria nézhető, a nettó játékidő alig három óra és helyenként el tudja kapni a fonalat.

Az azonban nem véletlen, hogy egyes hősök csak mellékszereplőként működnek. Echo pontosan ilyen figura, s hiába érthető az alkotói szándék, ebben a karakterben nincs annyi, hogy önállóan megállja a helyét.

A Marvel tehát nem most fog új rajongókat szerezni, s hiába látszik az ambíció, a be nem váltott ígéretek és a suta összkép miatt semmi sem indokolta, hogy ez a széria elkészüljön. Az érdektelenség pedig pont az a dolog, amit a stúdiónak el kéne kerülnie.