Deák Kristóf művész beállítottságú családból származott, már egészen fiatalon érdekelni kezdte édesapja Super 8-as kamerája. Az általános iskolában a rajztanár vette észre a tehetségét, és hívta meg a videószakkörbe, egyik munkáját még a magyar televízió is leadta a Videák című műsorában.
Sok mindenben kipróbálta magát, játszott a Kockásfülű nyúl nevű zenekarban, gimnázium után villamosmérnöki szakra ment. A leginkább azonban a film érdekelte, a Műszaki Egyetemet otthagyta, gyártásvezetőnek tanult az Színház- és Filmművészeti Egyetemen, majd egy angliai egyetemen rendezői mesterszakot végzett.
A családja végig mellette állt, amikor az egyik filmjéhez egy holttest kellett, az apja, az anyja és a húgai is beszálltak a melóba. „Fekete zsákba tettünk egy emberi formát, amit papírból, törülközőkből készítettünk. Éjszaka a család együtt cipelte ki a kocsiba. Jó ég, ha a szomszéd Ilonka néni meglátja!” – idézte fel az eseményeket Enikő, Kristóf édesanyja.
A Mindenki készítése idején is számíthatott a családi segítségre: „Bori, a húga segített berendezni az osztálytermet, Csaba megépíteni a kuckót, amelybe elbújt szomorkodni a főszereplő kislány, és a dobogót, amelyen énekelt az énekkar. Aztán az egész család a nézők között ült statisztaként az énekverseny alatt.”
Deák az első filmes munkáját a Steven Spielberg által rendezett, Budapesten forgatott München forgatásán kapta, a háromszoros Oscar-díjas Michael Kahn vágónak lett az egyik asszisztense. A vágócsapatban ő volt az utolsó ember, de így is felfigyelt rá a Schindler listája, a Ryan közlegény megmentése és sok más sikerfilm vágója. Egy tollat adott ajándékba Deáknak, és azzal búcsúzott, hogy
Még fogok rólad hallani."