Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Szabó Gyulát, aki évek óta betegeskedett, otthonában érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
1930. július 15-én született Kunszentmártonban. Tervei között nem szerepelt a színészi pálya: papnak készült. A család azonban nagy szegénységben élt, nem tanulhatott, dolgoznia kellett. Fiatal munkásként nagy lelkesedéssel vett részt az üzemi színjátszó csoport munkájában, innen jelentkezett 1950-ben a Színművészeti Főiskolára, ahová első nekifutásra felvették (abban az évben a 12 ezer jelentkezőből 48 főt vettek fel). A főiskolán osztálytársa volt többek között Avar István, Domján Edit és Kaló Flórián.
1954-től a Petőfi és a Jókai Színház tagja, majd évtizedekig a Thália Színház vezető színészeként emlékezetes, óriási sikerű produkciók részese volt. A Thália megszűnése után tagja lett a rövid életű Arizona Színháznak, majd az ugyancsak pár évig működő Művész Színháznak is, 1997-től a székesfehérvári Vörösmarty Színháznál dolgozott. 2006-ban vonult vissza.
Alkata, jellegzetes orgánuma népi hősök megformálására tette leginkább alkalmassá, de más szerepkörökben is kiváló alakításokat nyújtott. Pályája során játszott többek közt Molnár Ferenc, Shakespeare, Bulgakov, Stendhal és Katona József színműveiben. Legemlékezetesebb Hábetler Jánosként volt Fejes Endre Rozsdatemető című regényének drámaváltozatában és Tiborcként Katona Bánk bán-jában. Az általa megformált alakok mindig szerethetőek voltak, gonosz, intrikus szerepet szinte soha nem kapott.
Filmben is sokat foglalkoztatták (Egy pikoló világos, Vasvirág, Kölyök, A tizedes meg a többiek, Kinek a törvénye). Számos sikeres tévéjátékban szerepelt: ő volt A Tenkes kapitánya Buga Jakabja, a Princ, a katona Csontos őrnagya, a Robog az úthenger Józsija. Kezdettől fogva az ő hangján szólalt meg magyarul Columbo hadnagy, a magyar rajzfilmsorozatokban Dr. Bubónak, a Pumukli kalandjai című mesében Éder Mesternek és Frakknak, a macskák rémének is ő kölcsönözte a hangját.
Mesemondása legendás volt: a hetvenes évek elejétől a Magyar népmesék sorozatban ízesen, telve szeretettel és humorral mesélt. Ő maga azt mondta erről, hogy a több, mint harminc év alatt ez a mesesorozat élete részévé vált, mindegyik darabját egyformán szerette. Egy másik nyilatkozatban úgy vélte, nagy színész csak az lehet, aki járt a pokolban, az önismeret poklában. Egész életében arra törekedett, hogy mindig az igazat mondja, és a szeretet nyelvén közvetítsen.
2005 őszén jelent meg A nagy mesemondó című első szólólemeze, amelyet a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége az év hazai gyermekalbumának választott és Fonogram-díjjal tüntetett ki.
1979-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Szinte minden művészeti elismerést megkapott. Kétszer (1959-ben és 1962-ben) tüntették ki Jászai Mari-díjjal, emellett érdemes és kiváló művész címet is kapott. 1975-ben elnyerte filmkritikusok díját, 1996-ban a Budapestért Díjat adományozták neki. A Kossuth-díjat 2000-ben kapta meg, hat évvel később a nemzet színészei közé választották.
Az Aphelandra alapítvány díjával 2003-ban tüntették ki, amelyet kimagasló alakításai mellett humánumával érdemelt ki. A Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon 2005-ben életműdíjat kapott a Magyar népmesék rajzfilmsorozatban végzett munkájáért.
"Tanyasi gyerek voltam. Eső után gyakran óriási nagy szivárvány, sokszor dupla szivárvány ragyogta be az alföldi eget. Édesanyám, aki nagyon vallásos volt olyankor mindig megkérdezte tőlem: Látod? - és a szivárványra mutatott. Éppen azt nézem - válaszoltam én -, de az micsoda? Hát szivárvány - mondta édesanyám. De mi a szivárvány? - faggattam tovább. Hát egy híd - magyarázta anyám, azon föl lehet menni a mennyországba, Jézuskához. Attól kezdve, ha nem látott senki, mindig szaladtam a szivárvány felé, hogy felmehessek rajta a mennybe, Jézuskához..." - Szabó Gyula, 2005
