Csütörtökön jelentik be a cannes-i filmfesztivál teljes programját, de már szerdán kiderült, hogy egy magyar filmnek biztosan szurkolhatunk az idén. Szentpéteri Áron Láthatatlanul című kisfilmjét beválogatták a Cinéfondation nevű szekcióba, ahol filmkészítést tanuló egyetemisták alkotásai versenyeznek egymással.
Az egy vak fiú és egy látó lány kapcsolatáról szóló Láthatatlanul világpremierje két héttel ezelőtt volt a budapesti Friss Hús rövidfilmfesztiválon, ahol elismerő oklevelet is kapott a zsűritől.
A félórás film főhőse a huszonéves Anna (Józsa Bettina), aki a pasijával (Ladányi Jákob) vesz részt egy interaktív kiállításon, ahol megismerkedik a vak tárlatvezetővel, Balázzsal (Barkó Tamás). Mindkettőjükben nyomot hagy a találkozás, de nagyon máshogy élik meg azt. Később véletlenül újra összefutnak az utcán. Kérdés, hogy mit kezdenek ezzel a kialakulni látszó kapcsolattal.
Szentpéteri Áron 1987-ben született Pécsen, jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező mesterképzésének másodéves hallgatója, osztályfőnöke az Arany Medve-díjas Testről és lélekről rendezője, Enyedi Ildikó. Korábban szerzett egy kognitív tanulmányok mesterdiplomát a BME-n, illetve három évig hallgatott közgazdaságtant a Corvinuson.
Nagymosás című rövidfilmjét az uppsalai fesztiválon is vetítették, Delfinkirály című második munkája a zsűri különdíját kapta a 2014-es Friss Húson. A Láthatatlanul az első éves vizsgafilmje, jelenleg már a diplomafilmjén dolgozik, amelyet a tervek szerint nyáron forgat Berlinben.
A Láthatatlanul főszerepeit Józsa Bettina, Barkó Tamás és Ladányi Jákob alakítja. Józsa jelenleg harmadéves a Színművészetin Novák Eszter zenés színész osztályában, szerepelt a Jaffa című kisfilmben, feltűnt a #Sohavégetnemérős című romantikus komédiában, tavaly ő kapta az első Törőcsik Mari-ösztöndíjat.
A vakon született Barkó Tamás az ArtMan Egyesület és a Tánceánia Együttes táncművésze, tárlatvezetőként dolgozik a Láthatatlan kiállításon. Ladányi alakította a főszerepet Jancsó Miklós utolsó filmjében, az Oda az igazság-ban, illetve játszott Mészáros Márta négy korábbi filmjében, és láthatjuk majd az idén ősszel érkező Aurora Borealis: Északi fény-ben is. Amúgy Mészáros és Jancsó unokája.
A Láthatatlanul operatőre Dévényi Zoltán volt, vágója Vághy Anna, látványtervezője Ninausz Anna, jelmeztervezője Rubi Anna, producerei pedig az a Mécs Mónika–Muhi András páros, akik a Testről és lélekről alkotóiként Enyedi Ildikóval együtt álltak fent a Berlinale zárógálájának színpadán február közepén.
A filmezést tanuló egyetemisták munkáit bemutató Cinéfondation szekció 1998 óta létezik, minden évben közel hatszáz filmes iskolából benevezett több ezer vizsgafilm közül választják ki a szerintük legjobb húszat, ami a három kiosztott díjért versenghet. A díjak odaítélését külön zsűri végzi, amelynek idén az elnöke a román rendező, Cristian Mungiu, aki tíz évvel ezelőtt elnyerte a fesztivál fődíját, az Arany Pálmát a 4 hónap, 3 hét, 2 nap című filmjével, tavaly pedig pont Nemes Jeles László adta át neki a legjobb rendezőnek járó elismerést az Érettségi-ért.
Korábban öt magyar kisfilm került be a válogatásba. 2004-ben Mundruczó Kornél szerepelt itt a Kis Apokrif No. 2-vel, 2006-ban pedig Kocsis Ágnes A vírus című kisfilmjével díjat is nyert – később mindketten többször is visszatérhettek Cannes-ba a nagyjátékfilmjeikkel. Mundruczót idén is a versenyprogramba várják a Felesleges ember című menekültes történetével.
Kárpáti György Mór három éve a Provinciá-val volt a Cinéfondationban, 2010-ben Kárpáti egyetemi osztálytársa, Szimler Bálint Itt vagyok című kisfilmjéért szurkoltunk ugyanitt, tavaly Andrasev Nadja A nyalintás nesze című animációja ugyanazt a megosztott harmadik díjat hozta el, mint Kocsis tíz évvel korábban.
Az idei cannes-i rövidfilmes versenyprogram és a Cinéfondation válogatásának teljes listáját itt tudja megnézni. A cannes-i filmfesztivál május 17-én kezdődik, az Origo Filmklub újságírói élőben tudósítanak majd a helyszínről.
Minikritikánk a Láthatatlanul című filmről
Sötét a képernyő, várjuk a felblendét - nem jön. A Láthatatlanul első jelenetei koromfeketeségben játszódnak, csak a szereplők hangját halljuk, akik egy interaktív kiállításon vesznek épp részt. A vak tárlatvezetőnek, Balázsnak (Barkó Tamás) itt tetszik meg Anna (Józsa Bettina), aki a pasijával jött a kiállításra, aztán egy nap összefut a lánnyal az utcán. Ezt már mi is láthatjuk. A félórás kisfilm lehetne csupán egy szívmelengető szerelmi történet egy jó fej vak fiú és egy kedves látó lány között, de Szentpéteri Áron izgalmasabb jellemekkel, bonyolultabb motivációkkal dolgozik. Vajon Annában vonzalom ébred Balázs iránt, vagy valóban csak mint kuriózum érdekli, amitől a fiú tart? Jogosak-e Balázs keserűségei, amikor azzal vádolja a lányt, hogy „ő is olyan, mint a többi"? A kisfilm ügyesen teremt feszültséget a bizonytalan kapcsolatban, amelyben a két fél nem egyenlő arányban invesztálja az érzelmeit, de azok az életképek is nagyszerűek, amik Balázs és vak szobatársa mindennapjaiba vezettek be. A táncművész Barkó Tamás egy kései jelenetben izzó erővel fojtja vissza a fiúban tomboló indulatokat, az apró részletekre fókuszáló közelik és a hangkeverés pedig még azután is átad valamit a látássérültek észleléséből, hogy kijövünk a sötétből. (Huszár András)
.