Idén is lesz magyar film a világ egyik legjelentősebb filmfesztiválján. Enyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotását is vetítetni fogják a szeptember 7-én induló torontói filmfesztiválon, ami az utóbbi tíz évben kihagyhatatlan platformja lett az Oscar-versenybe igyekvő filmeknek. (Az idei elképesztő felhozatalról ebben a cikkben írtunk részletesen.)
Enyedi filmje ugyanabba a Contemporary World Cinema elnevezésű szekcióba került, ahol Hajdu Szabolcs Délibáb-jának a világpremierjét is tartották 2014-ben. Utoljára két évvel ezelőtt volt magyar film Torontóban, de akkor mindjárt kettő is: a későbbi Oscar-díjas Saul fia, illetve Szilágyi Fanni remek rövidfilmje, A kamaszkor vége.
Az álmukban szarvas képében üzekedő vágóhídi alkalmazottakról szóló szerelmesfilm februárban elnyerte a filmvilág egyik legrangosabb elismerését, az Arany Medve-díjat, illetve három másik elismerést is a Berlinalén, később fődíjat kapott Sydney-ben, közönségdíjat Palicson, a torontói szereplése után pedig San Sebastianban hajthat majd rá a magas pénzjutalommal járó közönségdíjra.
Napokon belül megtudjuk, hogy Enyedi filmje kapja-e a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének (FIPRESCI) idei nagydíját (egy bennfentes szerint bekerült a végső háromba), és pár hét múlva az is kiderül, hogy a Testről és lélekről képviselheti-e hazánkat a jövő évi Oscar-versenyben - szerintünk neki kéne.
A külföldi fesztiválsikerek hazai közönségsikerrel is párosultak: a Testről és lélekről a Kincsem és a Brazilok után az év harmadik legnépszerűbb magyar filmje. Már több mint öt hónapja fut a mozikban, és eddig 74 501 néző ült be rá.
Enyedi Ildikónak sűrű ősze lesz. Filmje torontói bemutatójára Velencéből fog érkezni, ahol a nagyjátékfilmes zsűri tagjaként Annette Beninggel, Edgar Wrighttal és Rebecca Hall-lal együtt értékeli Darren Aronofsky, George Clooney, Guillermo Del Toro, Martin McDonagh és még sok más neves rendezőkollégája legújabb filmjét.
Ennyi szépségtől elakad a szavunk
Elképzelhetetlen, hogy Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje bárkit is hidegen hagyjon: annyira szépen felépített, gondosan véghezvitt, érzékeny film, hogy a közönség egy emberként sóhajtozott, kuncogott és szurkolt érte, és a végén nagy megelégedéssel nyugtázta, hogy igenis van még miért élni és szeretni. Olvassa el kritikánkat!