Egészségesnek nyilvánítva

Till Attila első filmjében magyar rendezőtől szokatlan dolgot művelt: szellemes alapötletéből tisztességesen megírta a forgatókönyvet, amit jó színészekkel, végtelenül szórakoztatóan vitt vászonra. Alig hittünk a szemünknek.

Jó idén Filmszemlézni: úgy érzi az ember, hogy valami elindult a magyar filmgyártásban, hogy néhányan rátaláltak egy olyan útra, amire eddig nálunk szinte senki nem mert vagy nem akart rálépni.

Először tegnap az elsőfilmes Gigor Attila A nyomozó című munkája keltette bennem ezt az érzést, ma pedig Till Attila rendezői debütálása, a Pánik. Ezek az alkotók rájöttek, hogy a feladat nem a művészfilm és a közönségfilm közti választás, hanem "egyszerűen" az, hogy úgy meséljék el az őket foglalkoztató történetet, hogy közben elszórakoztatnak bennünket. Munkáikat nevezhetjük igényes közönségfilmnek, de teljesen mindegy, hogy milyen skatulyába pakoljuk őket, a lényeg, hogy végre valaki tényleg mesél nekünk.

A Pánik szellemes kör- és kórkép. A "társadalmi" jelzőt elétehetném, de inkább elhagyom, mert néhány ember személyes kis dilijeiről szól ez a film - amik persze bőven árulkodnak a tágabb közegről, amiben mozognak -, és véletlenül sem próbál nagyot mondani, csak kacsintva üzen. Természetesen egyik szereplője sincs teljesen rendben: a sikeres, harmincéves Zsuzsit (Gubik Ági) pánikrohamok kínozzák, ezért bevonul a Pánikklinikára, ahol mindenféle különös gyógymódnak veti alá magát, Zsuzsi anyja (Bánsági Ildikó) kapuzárási pánikjában egy egész tűzoltóosztagot elcsábítana, miközben a fia (Valcz Péter) egy pisztollyal készül megszabadítani őt a gonosztól, egy meleg rendőrpár (Thúróczy Szabolcs és Kovács Lehel) kapcsolata pedig válságba kerül, mert egyikük be akarja vallani homoszexualitását felettesüknek.

Kovács Lehel és Thúróczy Szabolcs a Pánik című filmben

Till Attila és dramaturgja, Szászi Zsuzsanna elsőfilmnél különösen figyelemreméltó pontossággal adagolnak: Zsuzsi története dominál, ez az egy szál annyira kidolgozott, hogy igazi érzelmi töltetet is hordoz, de a többi sem sikkad el, jó tempóban váltakozva futnak egymás mellett, és a végére mindegyik kielégítő lezárást kap (persze ez lenne a minimum elvárás egy forgatókönyvnél, de már megszoktuk, hogy magyar filmnél sokszor ennyi sem teljesül).

A film televan abszurdba hajló humoros elemekkel a Zsuzsi kidobásához szakértőt igénybevevő pasitól (Kolovratnik Krisztián) kezdve Zsuzsi öccsének zakkant barátnőjéig (Stefanovics Angéla), amik épp csak annyira emelik el a valóságtól a sztorit, hogy nevetni tudjunk a figurák nyomorán, de nem vonják meg az empátiát tőlük és nem teszik hiteltelenné őket. Pedig néhány ponton könnyű lett volna átlendülni groteszkbe vagy akár olcsó marháskodásba, de a problémák életszerűsége és a természetes alakítások miatt végig a hihető területén maradunk. Pluszpont a rendezőnek: egy cameo-szerepléssel bizonyítja, hogy saját magán is tud röhögni.

A Pánik előzetese

Leginkább viszont azért vagyok hálás Tillnek, mert felfedezte nekünk az eddig csak színházi szerepeiből ismert Gubik Ágit, akit remélhetőleg ezután gyakran láthatunk majd a moziban is. Gubik néhány gesztussal lejátssza a vászonról a terapeutáját alakító Schell Juditot, aztán egy olyan finom árnyalatokat felvonultató érzelmi hullámvasutat mutat be premier plánban, amit - megint csak ugyanazt szajkózom - magyar színésznőtől talán még sosem láttunk.

Remélem, Tillnek még sok jó ötlet van a tarsolyában, mert még rengeteg ilyen filmre szükség lenne ahhoz, hogy a mozibajárók ne meneküljenek fejvesztve, ha azt hallják, hogy magyar filmet adnak.