Batman az új Corleone

A Heath Ledger halála miatt túlmisztifikált új Batman-mozi vitathatatlanul felnő az elvárásokhoz, A sötét lovag annyira komplex, végsőkig árnyalt történetet mesél el, amelyet soha nem vártunk volna egy képregény-adaptációtól. A maffiafilmekben megszokott páratlan dialógusokat, egymásnak feszülő karaktereket ezúttal meglepő módon elmaszkírozott, eltorzult arcú skizofrének szállítják.

Nehéz elképzelni, hogy Christopher Nolan nem képregényboltokban tengette a gyerekkorát, nem képregényírók pallérozták az elméjét, és nem azért ment el végső elkeseredésében rendezőnek, mert rájött, nem tud rajzolni. Minden más esetben nehéz elhinni, hogy képes olyan tökéletes képregény-adaptációt letenni az asztalra, amely vitán felül felnő A sötét lovag-ot körüllengő, Heath Ledger halálával megterhelt óriási felhajtáshoz. Nolan újabb Batman-mozija jóval fajsúlyosabb, árnyaltabb, mint az előzmény, a nézőnek eleinte kétségei is vannak, nem markol-e a film túl nagyot, a szálak végsőkig átgondolt kibontása után azonban fikarcnyi ellenvetése sem maradhat.

Már az első tíz perc után feltűnik, A sötét lovag teljesen más koncepciót követ, mint a Batman: Kezdődik!. Az előző filmmel szemben jóval kevesebbet kapunk a saját neurózisaival megküzdő, a Denevérember figuráját önterápiaként megalkotó Bruce Wayne jellemrajzából. Christian Bale ezúttal is tökéletesen hozza Batman fenyegető természetfelettiségét, a folytatásban azonban a horizont kitágul, Batmannek már nem csak Bruce Wayne-nel kell szembenéznie, hanem az őt előbb befogadó, majd kitaszító külvilággal is. Ezzel pedig végre egy olyan szuperhőst kapunk - ellentétben a Pókember-sorozatban megfestett karaktertől -, aki nem állandóan egy helyben toporog, nem monoton ugyanazokkal a kihívásokkal szembesül, hanem egy hús-vér embert, akinek egymástól merőben eltérő problémákat kell leküzdenie.

Gond pedig akad bőven. Gotham Cityt egyre jobban elárasztják a maffiózók, valamint a Batman példáján felbátorodó önbíráskodók. Ráadásul Joker személyében felbukkan a tökéletes ellenfél, aki az irracionalitás, az őrület megtestesítőjeként torz tükörképet állít a szabályok szerint élő Sötét Lovag elé. Reménysugárként velük szemben nem is annyira a Denevérember jelenik meg, hanem a rendíthetetlen államügyész, Harvey Dent - Aaron Eckhart alakításában - akinek a karaktere még azt a szuperhős-képregények kereteit feszegető kérdést is felveti, szükség van-e egyáltalán álruhás hősökre. A Joker mesterkedései miatt elharapódzó anarchia azonban annyira elborít mindent, hogy még a Gotham Fehér Lovagjának tartott Dent is elbukik, személyében csak egy újabb őrülttel lesz gazdagabb a társadalom. A várost így már csak a Sötét Lovag krisztusi áldozata tudja megmenteni.

A sötét lovag | Christian Bale

Nolan egyáltalán nem kíméli a nézőt, olyan mértéktelen töménységű, legalább 4-5 szálon futó történetet zúdít a nyakába, hogy még a képregény legjobb ismerőit is többször csőbe húzza. Ráadásul mindezt annyira ravaszul, zavarba ejtően teszi, hogy az akcióra éhes közönség és a komolyabb filmek kedvelői is magukénak érezhetik a mozit. A befogadást tovább nehezíti, hogy Joker-Dent-Batman hármasa külön-külön is annyira erőteljes benyomást kelt - hiába karizmatikus a Katie Holmest váltó Maggie Gyllenhaal is, szerepe mindössze a három férfi sorsának összekapcsolása -, hogy közülük egy is képes lenne elvinni egy egész filmet. A Heath Ledger által megformált Joker racionalitás nélküli magatartásával, koordinációt nélkülöző mozdulataival a tébolynak azonban olyan szintjét jeleníti meg, amivel messze felülmúlja a többi szereplőt. Ledger punkosabb adaptációja ráadásul életszerűbb is Jack Nicholson arisztokratikus Jokerénél, az őrültet egyértelműen jobban szimbolizálja egy olyan karakter, aki olcsó bűvésztrükknek állítja be egy ceruza emberi szemüregben történő eltüntetését is.

A sötét lovag | Maggie Gyllenhaal és Aaron Eckhart

Jokernek - aki Ledgernek hála, rákos daganatként telepszik rá a filmre - köszönhetők a mozi legerősebb pillanatai. A cellájában peckesen ücsörgő Joker talán félelmetesebb, mint bármikor, elegendő azt a jelenetet említeni, amikor egy rendőr közli vele, eddig hat kollégájával végzett, mire ő elkerekedett szemmel, mintha egy meglepetést suttogna, egyszerűen megismétli a számot. Batmannel folytatott dialógusa pedig annyi feszültséget áraszt, hogy mindenképpen nyomot hagy a nézőben, aki talán azzal is beérné, ha a két különös hanghordozású szereplő egyszerűen csak egymásnak esne. Miközben ugyanis Batman a vallatás közben megvadul, Joker azt részletezi, szembenállásuk ellenére ők egymás komplementerei, elmebajuk miatt kölcsönösen szükségük van egymásra, kettejük közt a különbség mindössze annyi, Joker egy lépéssel előrébb tart a totális téboly felé vezető úton.

A sötét lovag | Heath Ledger

Az egymással szemben álló fekete-fehér értékrend feloldásával pedig egyértelművé válik, hogy a film mondandója messze túllépi a jó és a rossz elcsépelt harcát. Hasonlóan akár a Keresztapá-hoz vagy a Nagymenők-höz, azzal a különbséggel, hogy maffiózók helyett ezúttal elmaszkírozott, eltorzult arcú skizofrének feszülnek egymásnak. A legújabb Batman-mozi ráadásul azért is áll még toronymagasan a többi a képregény-adaptáció felett, mert egyáltalán nem kelti azt a benyomást, hogy képregényből vették az ötletet, sőt inkább az tódul az ember fejébe, mindez csakis vásznon működhet igazán. A film után akaratlanul is felmerül, ha az alkotók egy harmadik moziban gondolkodnak, milyen új értelmezést adhatnak még hozzá Batman mítoszához. A sötét lovag után ez teljeséggel elképzelhetetlennek tűnik.