Miből lesz az erdei zsivány?

Ridley Scott lendületes, jó ritmusú, klasszikus történelmi kalandfilmet kanyarintott a Robin Hood-legenda elé, és leforgatta a csuklyás hős eredettörténetét. Ki volt ez a rejtélyes, zöldruhás  íjász, aki angol nemzeti legendává nőtte ki magát? Russell Crowe, mint mindig, szuper.

Van az íjászatban valami lenyűgöző, amit az ember csak akkor ért meg, amikor egészen közelről látja a majdnem elpattanó, felajzott erőt, az aztán bekövetkező, vad, szabad repülést és aztán a halált, ami a mozdulatsor eleje óta ott bújkál a nyílvessző hegyében. Ridley Scott érti ezt a delejes megfeszülést, és az új Robin Hood-ban szerencsére meg is mutatja, milyen az, ha egy sokat próbált íjász felkapja az íját, minden erejével nekiveselkedik, és belehajol a mindent eldöntő lövésbe.

A pillanat a filmben valahol a vége felé érkezik el, a nagy, végső leszámolás idején, és tökéletesen sűríti egyetlen lövésbe a bosszúvágyat, a dühöt, a kétségbeesést, a féltő szerelmet és a jéghideg profizmust. A legendák romantikus Robin Hoodja lehet, hogy a szegények barátja volt, de nem a jótékonykodás tartotta életben a nyolcszáz évvel ezelőtti Angliában. Ez egy gyilkológép: ha feldühítik, halált oszt az íja.

Ezt az íjat most Russell Crowe emeli az égnek szemrebbenés nélkül, és megadja a nézőnek azt, amire vágyik: a tökéletes, percről-percre átélhető illúziót. Errol Flynn ide, Kevin Costner oda, Robin Hoodról mától fogva Russell Crowe fog az eszünkbe jutni. Pontosan úgy, ahogy tíz évvel ezelőtt eljátszotta az egyszeri gladiátort, Crowe most az angol mondák mesebeli hőséből gyúr szűkszavú, érzelmes, megalkuvást nem ismerő embert. A szerepet nem Scott bízta rá, hanem fordítva: Crowe kereste meg Scottot, hogy rendezze meg köré ezt a filmet. Ridley Scott utoljára öt éve, a Mennyei királyság-gal nyúlt vissza ilyen messzire az időben, de az a film elveszett a túlcizellált, ezerpáncélos koreográfia és az erőltetett világpolitikai mondanivalóban.

A Robin Hood-ban érezhető az óvatosság: Scott itt sokkal inkább épít az emberléptékű, testközeli jelenetekre és karakterekre; a hőse átlagos katona, aki a helyét keresi a háború után rászakadt békében, Marion (Cate Blanchett) egyszerre kiéhezett feleség és büszke nő, sőt, még az Oroszlánszívű (Danny Huston) is humorral teli, esendő ember. Ez az inkább visszafogott, finomabb rezdülésekre odafigyelő történet kiadja a végén a kerek egészet, még akkor is, ha utólag döbben rá a néző, hogy rászedték: ez az ízig-vérig hihető pali nem a legendák Robin Hoodja. Még nem az.

Bravúros megoldás. Robin Hood: A kezdet. Eredettörténet, ami elejétől a végéig (az igazi, nagybetűs kezdetig) leköt és ámulatba ejt. Olyan gazdag a történelmi pillanat, amiben a legenda hajdanán megfogant, hogy Scott és forgatókönyvírója, Brian Helgeland, aki a remek Szigorúan bizalmas-t, az Összeesküvés-elmélet-et és a Titokzatos folyó-t is írta, beérik azzal, hogy megmutatják, ki volt Robin Hood, mielőtt zöldcsuklyás erdei útonálló lett belőle. A sherwoodi erdő hallgat, mert még többé-kevésbé üres, a mocsok nottinghami városbíró (Matthew MacFadyen) csak alig néhány jelenetben villan meg, János király (Oscar Isaac) meg még hezitál, jó király legyen-e vagy inkább az angol történelem leghírhedtebb, legpocsékabb uralkodója, akire aztán a nagyurak még a Magna Cartát is ráerőltetik. Robin Hood se Robin Hood még, hanem csak Robin Longstride, aztán meg Sir Robert Loxley.

A legapróbb részletet is lendületesen elénk táró előtörténet egyetlen gyenge pontja Robin apjának sztorija - a lázadó kőműves-látnok-filozófus apa szívszorító meséje kicsit túlfut a film arányain: egyszerűen felesleges. Nem ettől lesz Russell Crowe Robin Hoodja legendás figura; ennél több és ennél kevesebb kell ahhoz, hogy a karakter ereje átjöjjön. Át is jön.

Jó ütemben telik a két és fél óra: annyira erős a casting, hogy gyakorlatilag mindegy, Robin és a bandája (Kevin Durand, Scott Grimes, Allen Doyle és Mark Addy), Robin és Marion klasszikus násztánca, vagy a királyi udvar intrikái lendítik éppen tovább a sztorit. Léa Seydoux kitűnően játssza János király szenvedélyes, francia feleségét, Max von Sydow pillanatok alatt válik törékeny aggastyánból bátor lovaggá és aztán visszacsuklik bölcs öreggé egy olyan szerepben, amit nagyon könnyen el lehetett volna rontani egy kis érzelgős pátosszal. Eileen Atkins, a sértett anyakirálynő minden fojtott grimaszára erdemes odafigyelni, William Hurt komótos nyugalommal, otthonosan sétálgat a tizenkettedik században. Egyedül Mark Strong kétszínű Godfrey-ja zökkentett ki ebből a jól felépített, hitelesnek tűnő világból - olyan sokszor láttam már Strongot az elvetemült gonosz szerepében, hogy itt kicsit unalmassá válik.

Másba nem lehet belekötni. Ridley Scott Robin Hood-ja jól sikerült, klasszikus történelmi kalandfilm szerelemmel, árulással, harcjelenetekkel, poénokkal és a robosztus, lehengerlő Russell Crowe-val a közepén. Talán csak észvesztő lovas üldözés nincs benne. Nem is kell, arra ott van a nyílvessző.