Danny Boyle szörnye odacsap

Danny Boyle Frankenstein-előadása pont olyan, mint a filmjei: érzékeny, könnyen befogadható és elképesztően hatásos. És még előnyei is vannak annak, hogy mi moziban nézhetjük meg.

Nem tudtam pontosan elképzelni, milyen lesz Danny Boyle londoni National Theatre-ben színpadra állított Frankenstein-jét felvételről nézni, de az Uránia mozi nagytermében ülve néhány másodperc alatt rájöttem, hogy szuper. Talán, ha a színházban az első sorból nézem végig az előadást, akkor ad valami pluszt a színészek közelsége, de annál egyértelműen ezerszer jobb volt így nézni, mintha a sokadik sorból próbáltam volna kivenni Jonny Lee Miller arcvonásait. Azt sem bántam egyáltalán, hogy az operatőri munka irányítja a tekintetemet, sőt: a kamera a megfelelő pillanatban mindig ráközelít arra a látványelemre, amire - nyilván a rendező szándéka szerint - éppen koncentrálni érdemes, így véletlenül sem maradunk ki semmilyen hatásból, amibe be akart vonni minket.

Forrás: National Theatre

A szörny születése Danny Boyle Frankenstein-jében (a képen Benedict Cumberbatch) | Előzetes

A Mary Shelley regényén alapuló előadásnak két fő sajátossága van: az egyik, hogy a Sherlock-ból ismert Benedict Cumberbatch és a Trainspotting Sick Boya, Jonny Lee Miller előadásról előadásra cserélgetik Victor Frankensteinnek, a feltalálónak és szörnyteremtményének a szerepét, a másik pedig, hogy az adaptációk többségével szemben ez a feldolgozás hű Shelley eredeti történetéhez, a szörny érző, gondolkodó, beszélő lénnyé válik benne, nem csak egy ijesztően hörgő, torz horrorelem. Boyle Frankenstein-jében egyértelműen a szörny a főszereplő, Frankenstein sokkal kevesebbet van színen.

Én azt a változatot láttam, amiben Jonny Lee Miller a szörny, aki a nyitójelenetben szívdobbanás-hangoktól kísérve megszületik egy stilizált méhből. Azonnal nyilvánvaló, hogy halálosan profi előadást látunk: a látvány, az ütős hangeffektek és a tökéletes színészi játék elementáris erővel hatnak a nézőre, Boyle a színpadon épp olyan profin visz magával, ahogy a filmjeiben. A szörny a szemünk előtt válik mozdulatait koordináló, a külvilág ingereire reagáló lénnyé, a hosszú perceken keresztül csak a testével játszó Lee Miller lenyűgöző. Ezt a változatot nézve a sokkal intellektuálisabb Cumberbatcht nehéz elképzelni ebben a nyers ösztönösséget követelő szerepben.

Forrás: National Theatre

Jonny Lee Miller mint a lény és Benedict Cumberbatch mint Frankenstein | Előzetes

Az előadás némiképp tömörítve, de lényegében hűen követi a regényt. Frankenstein megrémül a teremtményétől, aki elmenekül. Az emberek mindenhonnan elűzik, amíg menedéket nem talál egy vak férfinál, aki megtanítja írni-olvasni, és amikor legközelebb találkozik teremtőjével, már egyenrangú partnerként áll előtte. Shelley regényének több lélektani és társadalomkritikai rétege van, de mégiscsak egy horrorsztori, amit olvasva a szörny tettein és kalandjain borzongunk, Boyle viszont megtartotta ugyan a szörny ijesztő megjelenését, de egyáltalán nem a horrorra megy rá.

Boyle egyszerre érzékeny és markáns adaptációjában közvetlenül elénk tárja a könyvben elbujtatott mondanivaló-rétegeket: a teremtő és teremtett feloldhatatlan függőségi viszonya, a két főhős máshonnan eredő, de egyformán égető magánya és kívülállósága, Frankenstein embertelenségének (képtelen szeretni) és a szörny emberségének tragikus szembeállítása, a társadalom kirekesztő magatartása, mind mind egyértelműen megjelenik a párbeszédekben és a szituációkban, nem nekünk kell felfejtenünk az utalásokat. Még az a furcsa döntés is Frankenstein kívülállóságát hangsúlyozó evidens választásnak tűnik, hogy az apját, öccsét és menyasszonyát is fekete színész játssza. Az előadás mégsem válik szájbarágóssá, hanem egyszerűen könnyen befogadható, Boyle pontosan tudja, mit csinál.

Forrás: National Theatre

Jonny Lee Miller mint a lény és Benedict Cumberbatch mint Frankenstein | Előzetes

És közben persze nem hagy minket unatkozni egy pillanatra sem: az Underworld kísérőzenéje egyáltalán nem telepszik rá az előadásra, hanem szépen támogatja a dramaturgiát, a látvány pedig egyszerű elemekből építkezik, mégis pazar. A mennyezeten elhelyezett, néha drámaian felvillanó, máskor fokozatosan erősödő vagy elhalványuló fényű égőtenger nagyon hatásos, és a színpadon futó, néha hidat, néha mezőt, néha sínt jelentő párhuzamos vonalak is ötletesek. Ha középiskolai tanár lennék, szívesen elvinném erre az előadásra a tanítványaimat, hogy véletlenül se higgyék, a színház unalmas, idejétmúlt dolog.

----

Danny Boyle Frankenstein-jének felvétele még három alkalommal megtekinthető a budapesti Uránia moziban: július 16-án, 23-án és 30-án 19 órakor. 16-án és 30-án Benedict Cumberbatch játssza a szörnyet és Jonny Lee Miller Frankensteint, 23-án a fordított szereposztás lesz látható. A felvétel angol nyelvű, angol és magyar felirattal. Jegyek itt foglalhatók.