Gyurcsánynál is idegesítőbb

Nem azért rossz az Elment az öszöd című film, mert kevés pénzből készült, hanem mert nincs egy épkézláb állítása sem a közelmúlt egyik legfontosabb közéleti eseményéről. Vizuális analfabetizmus keveredik belterjes utalásokkal, némafilmbe illő színészi alakításokkal.

Készült egy film a közelmúlt fontos, vitatott, ám mindenképp meghatározó politikai eseményéről. Ez örömteli is lehetne. A nyíltan politizáló, közéletről beszélő magyar filmezésnek van hagyománya, igaz, leginkább a hatvanas, hetvenes években alkotó Bacsó Péter, Fábri Zoltán és Kovács András nevével kezdődik és fejeződik be a sor. A tanú, a Húsz óra, a Hideg napok vagy a Falak akkor is fontos filmek, ha néha be is bólintunk rajtuk a Duna tévé éjszakai műsorsávjában.

Vártam ezt az Elment az öszöd című filmet, már csak azért is, mert valahogy mindig elfog egy kellemes borzongás, amikor magyar mozira ülhetek be; szeretem a kolorlokált minden sutaságával, szórakoztat, ha ismerős motívumokkal találkozom, legrosszabb esetben pedig tudok egyet nevetni az egészen. Ám az Elment az öszöd a legrosszabb esetnél is rosszabb volt.

Nem azt kérem számon Dézsy Zoltán művén, hogy az 5 milliós NKA-támogatásból miért nem csinálta meg a tévészékház ostromát CGI-ban, miért nem Ryan Goslingra bízta Gyurcsány Ferenc megformálását, vagy hogy miért nem 3D-ben forgatta az egészet. Mert számtalan esetben kiderült, hogy a no-budget körülmények akár motiválhatják is a filmkészítő csapatot - gondoljunk az Intim fejlövés című filmre, amely annak ellenére lett szórakoztató, hogy kevesebből készült, mint az Elment az öszöd.

Viszont kifejezetten bosszant, ha valakinek fogalma sincs arról, mit akar állítani a filmjével. Hosszú hónapokig dolgozik rajta, mozgósítja az összes barátját és üzletfelét, megszerez forgatási helyszínnek egy börtönt és a Parlamentet is - mindhiába. Az Elment az öszöd-nél egy tökös szélsőjobbos publicisztika is koherensebb, mert abban ugyan sokszor fogalmatlanul és ostoba módon, de a szerző pontosan elmondja, amit akar. Dézsy viszont megmarad az utalgatások szintjén, mintha a bennünk élő Aczél György tekintete fúródna a hátába. Összeesküvés-elméleteket turmixol össze, hogy aztán egy teljesen zagyva filmben kínálja nekünk a rosszindulat keserű levét.

Elment az öszöd | Sás Péter

A film Gyurcsány Ferenc tündökléséről és bukásáról szól, sokat elidőzve az őszödi beszéden (igen, az első ő hosszú, bár Dézsy szerint annyira jól sikerült a címbe foglalt szóvicc, hogy érdemes volt bevállalni a röviddel írást) vagy a 2006-os választási kampányon. Gyurcsány - a film szerint - 2017-ben előzetesben van, és a börtön falai között várja az ítélet kihirdetését. Vannak cellatársai is: két köztörvényes bűnöző és egy pofon miatt odakerült becsületbajnok újságíró, akit korábban egy offshore cégekről szóló leleplező anyag miatt rúgtak ki a munkahelyéről. Amiből persze csak annyit tudunk meg, hogy az offshore az valami nagyon mocskos dolog. Teljesen érthetetlen szálak is szövődnek a történetbe, mint például az újságíró szeretőjének képbe hozása, aki egyszer csak eltűnik a sztoriból. A cselekmény a Gyurcsány-per ítélethirdetésével fejeződik be - ezt nem szpojlerezem el, de meglepő lesz, annyit elárulhatok.

A film honlapján olvasom, hogy a sztorit egy vallomás ihlette, amely szerint a tévéostrom idején, a székház közelében volt egy nyitva felejtett rendőrségi furgon, tele gépfegyverekkel. Az ebből szövődő elméletek szerint felülről gerjesztett provokáció volt a zavargás, és tiszta szerencse, hogy nem polgárháború lett a vége. Nos, azon is lehetne vitatkozni, hogy Dézsy miért gondolja így, illetve hogy mennyire hihető okok adják ennek az elméletnek az alapját - ám eddig sajnos nem jutunk el. Ugyanis a filmben csak annyit látunk, hogy egy kétségbeesett rendőr felfedezi az ominózus furgont, és kezeli a helyzetet - ebből mégis miért kéne azt értenie valakinek, hogy nem egy feledékeny zsaru hagyta nyitva a kocsit?

Dézsy egy összekacsintós, közös lábvízben ázó nézőközönséget feltételez, akiknek egyértelmű, hogy a Gyurcsánynak bizalmasan tanácsokat osztogató asszonyság valószínűleg az anyósa, Apró Piroska (én is csak tippelek), a szervilis, Péter nevű minisztere pedig Kiss Péter lehet. Annyit tesz csak világossá, hogy Gyurcsányt egy komolytalan őrültnek látja. Ám a helyzet kialakulásának mélyebb okaival nem foglalkozik, nem analizál. Elkeserítő, hogy nincs bátorsága és eszközrendszere, hogy világosan fejezze ki magát, inkább megmarad az utalgatások zavaros világában.

Dézsy nem vígjátékot akart forgatni (legalábbis remélem), ennek ellenére egy komikust, a korábban Gyurcsányt is parodizáló Sás Pétert választotta a volt miniszterelnök szerepének alakítására - egy Uborka-maszk jobb választás lett volna. Sás vérbeli színpadi komikus, így a vásznon a húszas évek némafilmes sztárjainak mindent végletekig eltúlzó színésztechnikáját eleveníti meg. Egy percre sem lehet komolyan venni, ám miután a szituáció nem vígjátéki, inkább csak kínosan érzem magam, és rimánkodom, hogy valahogy éljem túl Sással együtt a következő jelenetet. Az igazi Gyurcsány sem fukarkodott ripacskodással, ám Sás őt is képes sokszorosan alulmúlni, és Dézsyék akarata ellenére felértékelődik a volt miniszterelnök alakítása. A produkcióba keveredő Ujlaki Dénest és Szabó-Sipos Barnabást tekintve pedig őszintén sajnáljuk, hogy tehetségüket nincs alkalmuk méltóbb közegben megcsillantani.

Elment az öszöd | Sás Péter és Szabó-Sipos Barnabás

A legjobb lenne legyinteni az egészre, és komolytalannak ítélni a vizuális analfabetizmussal elkészített filmet. (Csak ízelítőképp: az őszödi beszéd hallgatása közben Dézsy nem talált alkalmasabb képi aláfestést, mint a Windows Media Player vizualizációját.) Ám a mű sajnos túlmutat önmagán, hiszen 2013-ban az Elment az öszöd az első klasszikus hazai nagyjátékfilm, amelyet moziban mutatnak be, tehát pillanatnyilag a közönség könnyen azonosíthatja vele a magyar mozit. Másrészt önkéntelenül is eszembe jutott két példa: A királynő és A Vaslady - két brit film, amelyek a közelmúlt politikai eseményeit tárgyalják igen magas színvonalon. Igazságtalan az összehasonlítás, ám hűen érzékelteti a két ország kulturális, közéleti állapota közti különbséget. És ezen már nem csak Dézsy Zoltánnak érdemes elgondolkodnia.