A pocsék harmadik és negyedik rész jelentősen megtépázta a Terminátor-sorozat hírnevét. Ezért gondolhatták jó ötletnek, hogy inkább visszatérnek a kezdetekhez, és újraírják az emberek és a gépek háborújának teljes történetét. Látva a Terminator: Genisys-t, az lett volna a jó döntés, ha hagyják csendben kimúlni a sorozatot.
Ez a film ugyanis nem az újjászületést hozta el, inkább felér egy hullagyalázással.
Mintha minden egyes ordító hibánál csak legyintettek volna: nem baj, van egy Arnoldunk, ő elég lesz a sikerhez. Ellent kell, hogy mondjak. Akármennyire is Schwarzenegger egyik leghíresebb és leginkább testhez álló szerepéről van szó, egymagában még ő sem képes ellensúlyozni a gyötrelmes párbeszédeket, a humornak szánt, hamvukba holt próbálkozásokat, az ellenszenves Kyle Reese-t és a túlbonyolított, logikátlanságoktól hemzsegő történetet.
Ismét 1984-et írunk
Manapság nincs nyári látványfilm nosztalgia nélkül, és
a Genisys is az első két rész emblematikus jeleneteinek újrajátszásával és az ismert szállóigék újbóli felmondásával tölti fel az első húsz percét.
Ismét betekintést kapunk az emberek és gépek jövőbeli háborújába, ismét a civilizációnk romjai között lépegetnek a T-800-asok, 1984-ben pedig ismét pár punkhoz lép oda Schwarzenegger, hogy megszabadítsa az egyiket a ruhájától.
Mintha az egyik kedvenc zenekarunk best of lemezét hallgatnánk, azzal a plusz izgalmi faktorral, hogy tudjuk, mindjárt egy teljesen új irányt vesz a történet.
A múltba visszaküldött Kyle Reese (Jai Courtney) nagyot koppan, mert a múltban már nem szorul a segítségére Sarah Connor (Emilia Clarke). Nem egy védtelen pincérnővel, hanem egy kiképzett gerillaharcossal találja szemben magát, akinek ráadásul van egy öreg, de még mindig halálos terminátora. Lényegében itt szembesülünk a Genisys új idővonalával, és innentől kezd meredeken csökkenni az ötödik rész színvonala.
Csak akkor elviselhető, amikor eszméletlen
Vajon mikor fognak rájönni Hollywoodban arra a világ többi részén már evidenciaként kezelt tényre, hogy
Jai Courtney alkalmatlan főszereplőnek,
akcióhősnek meg még inkább? (Lásd Die Hard ötödik része.) A színészi eszköztára arra elég, hogy a főhős vagy a főgonosz mögött álljon második vagy harmadik fegyverhordozónak.
Most viszont azt kellene eljátszania, hogy a kezdeti döbbenet után beleszeret abba a nőbe, aki amúgy a rajongásig tisztelt vezérének, John Connornak az anyja. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a kommunikációs problémákkal küzdő Terminátor rendszeresen megkérdezi Sarah-t, hogy párosodtak-e már Kyle-lal.
Értik, szex nélkül nincs John Connor, és akkor nincs jövő sem.
Trükkös feladat ezt az új Reese Kyle-t eljátszani, és Courtney természetesen képtelen ezeknek a kusza érzelmeknek az ábrázolására. Helyette a buta és a dühödt arckifejezését váltogatja, emiatt rekordidő alatt válik ellenszenvessé. Boldog sóhaj szakadt fel belőlem, amikor Schwarzenegger kiütötte, és ez az idegesítő alak elterült a földön. Pedig, ugye, ő a világunk egyik megmentője.
Emilia Clarke menti a menthetőt, de megfelelő partner nélkül nem lehet két ember közt formálódó érzelmi kapcsot eljátszani. Annyi maradt, hogy együtt akcióznak, a szünetekben pedig
a hatéves gyerekek szellemi színvonalát megütő mondatokkal fárasztják egymást, illetve a nézőket.
A Trónok harca Khaleesije sokkal jobb belépőt érdemelt volna a blockbusterek világába.
Előre lelőtték a fordulatot
Az előzetesek sikeresen ellőtték a film nagy fordulatát, így én is leírhatom, hogy John Connor (Jason Clarke) ember és gép keveréke, ráadásul gonosz. Vele az a baj, hogy hiába erősebb a T-800-as és a T-1000-es modellnél is, egyáltalán nem olyan félelmetes, mint az elődei. Míg az első két résznél mi is átérezhettük a rémületet, ami abból a felismerésből fakadt, hogy ezeket a halálosztó gépeket látszólag lehetetlenség elpusztítani, addig Connor képtelen ilyen zsigeri hatást kiváltani.
Valódi, átütő erő nélkül pusztít. Nem dolgozták ki eléggé, hogy pontosan mire is képes, és a külseje is jellegtelen a vörös szemű kiborghoz és a másik, folyékony fémből felépülő modellhez képest.
Addig csavarták, míg érdektelen nem lett
Az alternatív idősíkban a világvége dátuma áttevődött az új évezredre, ezért Connor, Reese és a háziasított T-800-as 2017-ben veszi fel a harcot az új alakot öltő Skynettel. Ezzel párhuzamosan elszaporodnak az időparadoxonok és logikátlanságok, melyek végső soron értelmetlenné teszik a történetet.
Fércmű a javából a Genisys forgatókönyve, amely egy botrányosan alulírt szereppel csinált bolondot az Oscar-díjas J. K. Simmonsból, és amely egy hányavetin odavetett mondattal próbálja elintézni a felmerülő kérdéseket, és megmagyarázni az alternatív idővonalak keszekuszaságát. Connor szerint nincsen sors. Aha. Így már minden világos.
Érdekes módon James Cameron tudta úgy csavarni az időutazást, hogy a szükségesnél nem több paradoxonnal érjen el a végéhez. Illetve a mostani rendezővel, Alan Taylorral ellentétben nyomasztó hangulatot is tudott teremteni a közelgő világvége apropóján, és nem csak akciójeleneteket rakott egymás után.
Úgy mosolyogtam, mintha én is terminátor lennék
Ha legalább vicces lenne a Genisys, de még ezt sem lehet róla elmondani. Poénjainak nagy része olyan, mintha a Terminátor gyártotta le volna őket, akinek amúgy még a természetes mosolygás is gondot okoz. A rendőrségi nyilvántartáshoz készített fotózáson az a vicc, hogy a többiekhez képest Clarke alacsony, és mindezt még a Bad Boys című számmal is súlyosbították. Ez a rövid, de sokkoló jelenet olyan, mintha valaki egy farönkre tett üres üvegre célozna, de helyette lábon lőné magát.
A kevés valóban humoros pillanat a papának szólított, őszülő T-800-ashoz kötődik, annak ellenére, hogy a forgatókönyv amúgy mindent megtesz, hogy egy érző szívű bohócot csináljon Schwarzenegger Terminátorából.
Az a helyzet, hogy lehet bármennyire borzasztó is egy Terminátor-film, amíg ott van benne Schwarzenegger, sohasem lesz nézhetetlen.
Közeleg a világvége
Ennek a sorozatnak már rég véget kellett volna érnie, de az irány, amit a Terminator: Genisys kijelölt, újabb katasztrófák eljövetelét sejteti. Ezt a filmet egy trilógia első részének szánták, és én már látom is magam előtt Schwarzeneggert, ahogy a következő filmben egy hintaszékben üldögél, Sarah Connor fényképét nézi, és az eleredő eső cseppjei végigfolynak az arcán. Ó, igen, egy terminátornak is lehet szíve!