Ryan Gosling töketlenkedésén visítva röhögtünk

Mindenki megnyugodhat: óriási királyság a Rendes fickók. Ryan Gosling és Russell Crowe a csúcsformáját hozza ebben kíméletlen humorú, sokkolóan erőszakos és egy picit sem nyálas akcióvígjátékban. A Durr, durr és csók író-rendezőjének új remekművét másfél héttel a magyarországi premier előtt a cannes-i filmfesztiválon láttuk.    

A Rendes fickók egy végtelenül szórakoztató akciókomédia, ami két nagy hollywoodi sztár (Russell Crowe és Ryan Gosling) főszereplésével készült, és a nyári dömping során kerül a mozikba. Közönségfilm létére azonban

meghökkentően eredeti, radikális és kiszámíthatatlan,

de ezek a jellemzői nem fogják meglepni azokat, akik rendesen odafigyeltek az író-rendezője, Shane Black eddigi munkásságára.

Shane Black, Ryan Gosling és Russell Crowe a Rendes fickók forgatásán Forrás: Freeman Film

Black már a húszas évei elején nevet szerzett magának Hollywoodban a Halálos fegyver forgatókönyvével, amelyben átfazonírozta a buddy akciókomédia műfaját (a buddy angolul havert jelent, arra utal, hogy ezekben a filmekben mindig két különböző habitusú és személyiségű ember fog össze egy közös cél érdekében). Az utolsó cserkész-szel is a zsáneren belül maradt, de ahelyett hogy évről évre ontotta volna magából az egy kaptafára készült forgatókönyveket,

a következő filmjében már rögtön ki is forgatta a műfajt.

Ez volt Az utolsó akcióhős Arnold Schwarzeneggerrel, amit finoman szólva nem ölelt keblére a közönség, majd jött a konvencionálisabb Utánunk a tűzözön, ami még nagyobb bukta lett, és Black ekkor kilenc évre kivonta magát a forgalomból.

Robert Downey Jr. a Durr, Durr és csók című filmben Forrás: InterCom

2005-ben már író-rendezőként tért vissza a bizonyos körökben lehengerlő remekműnek tartott Durr, durr és csók-kal (én is ezekhez a körökhöz tartozom), amelyben azt a meta-vonalat fejlesztette tökélyre, ami Az utolsó akcióhős-ben még nem működött a legjobban. A film tele van utalásokkal, visszautalásokkal, a karakterek direktben magyaráznak a nézőnek, kommentálják a történéseket, felemlegetik a műfaji sablonokat, és egyértelműen jelzik, hogy tisztában vannak azzal, hogy ők egy film szereplői.

Emellett hagyományos krimi történetként is működik a Durr, durr és csók, viszont annyira sűrű, leleményes és összetett, hogy nem meglepő, hogy a mainstream amerikai közönség nem tudott vele mit kezdeni: a 15 millió dolláros költségvetésének a harmadát sem tudta begyűjteni a mozipénztáraknál.

Ryan Gosling és Russell Crowe a Rendes fickók című filmben Forrás: Freeman Film

Tizenegy éves kihagyás után most itt van Black második szerzőinek mondható filmje, a Rendes fickók (közben megrendezte még a Vasember 3-at, amiben volt ugyan számos csakis őrá jellemző elem, de azért egy Marvel-szuperhősfilmben nincs túl nagy tere az önmegvalósításnak), és kétségtelen, hogy a Durr, durr és csók gazdasági kudarcából okulva az író-rendező

ezúttal tett engedményeket a könnyebb befogadhatóság érdekében.

A meta-vonalat teljesen hanyagolta, de azért nem tudott kibújni a bőréből: a kíméletlen humor, a sokkoló erőszak, és a szentimentalizmus hiánya így is elidegeníthet majd pár nézőt.

A Rendes fickók radikalizmusa például abban mutatkozik, hogy szinte soha nem az történik benne, amit több évtizednyi hollywoodi filmeken edződött nézőként várnánk. Nem egyszerűen arról van szó, hogy felrúgja a műfaj szabályait, hanem szakít egy csomó olyan bevett megoldással, amik totál életszerűtlenek és halálosan unalmasak már, de furcsamód mégse jut eszébe szinte senkinek hanyagolni őket.

Ha a történet úgy kívánja, itt simán meghalhat egy fontos szereplő,

az utolsó vihogó pszichopata gyilkost sem egydimenzós karikatúraként ábrázolják, és abban is biztosak lehetünk, hogy a főhősök az átélt kalandok hatására nem válnak majd végül jobb emberekké. Üdítő az is, ahogy Ryan Gosling figurájának a 13 éves kislányát kezelik, pedig a gyerekkarakterek esetében a legbevállalósabb hollywodi filmek is könnyen átmennek érzelgősségbe.

Matt Bomer a Rendes fickók című filmben Forrás: Freeman Film

Merész és tiszteletlen a Rendes fickók humora. Black tényleg a mestere azoknak a gyilkos poénoknak, amik szokatlanul összetett érzelmi hatást váltanak ki a nézőből. Egyrészt röhögünk magán a poénon, plusz azon is, hogy meg merték lépni, majd rögtön el is szégyelljük magunkat egy kicsit amiatt, hogy egy ilyen morbid dolgon képesek vagyunk nevetni, majd hamar túllépünk az egészen.

Ilyen volt a Durr, durr és csók-ban az a jelenet, amiben Robert Downey Jr. véletlenül lehugyozta a hullát a fürdőszobában, és az új filmben is van legalább négy-öt hasonlóan kemény tréfa (az egyik tűzharc során például egy kósza golyó berepül a szomszédos lakás ablakán, pont telibe találja az ott lakó nőt, de aztán megyünk is tovább, és sosem tudjuk meg, mi lett azzal a nővel).

Bosszantó amúgy, hogy milyen sok poént lelőttek előre a Rendes fickók előzetesei.

Értem persze, hogy el kell adni a filmet, megmutatni, hogy mennyire vicces, de ebben az esetben különösképpen éreztem, hogy elvett a moziélményből az, hogy jó pár fontos, meglepetésen alapuló geget már láttam korábban. Szerencsére így is maradt elég újdonság, mert a filmben gyakorlatilag folyamatosan repkednek a poénok, illetve Ryan Goslingnak van két hosszú komikus epizódja, amikben tényleg elszabadul a pokol, és olyan sűrűséggel követik egymást a vicces történések, hogy a közönség nem tudott mást tenni, mint rázkódva hahotázó masszává változni.

Ryan Gosling és Russell Crowe a Rendes fickók című filmben Forrás: Freeman Film

A Drive sztárja igazi reveláció az első komikusi szerepében. Valószínűleg kevesen gondolták róla, hogy óriási tehetsége van a börleszkhez, és a film közepére eléri azt a ritka bravúrt, hogy már automatikusan nevetünk minden egyes megszólalásán vagy tettén. Sőt, meg az akcióhős is előbújik belőle, egy ponton a figurája sebezhetetlennek kezdi hinni magát, és Gosling úgy zuhan át üvegtetőkön és lövi halomra a gazfickókat, mintha csak A rajtaütés-ben lenne.

Russell Crowe is szenzációsan jó, nem is emlékszem, mikor nyújtott utoljára ennyire élvezetes, könnyed és ihletett alakítást. Ebben segítségére van az is, hogy a teste mostanra Steven Seagal-méretűre növekedett, és a tekintélyes pocakjával egyszerűen viccesebb jelenség, mint korábban Adoniszként. Már azért az egyetlen flashback-jelenetért kaphatna valami díjat, amiben a volt felesége váratlan vallomására reagál. A mellékszereplők közül a Gosling lányát játszó Angourie Rice-t muszáj megemlíteni, róla még sokat fogunk hallani.

Russell Crowe, Ryan Gosling és Angourie Rice a Rendes fickók című filmben Forrás: Freeman Film

1977-ben játszódik a Rendes fickók, és az is az erősségei közé tartozik, hogy nem nosztalgiaparádézik trapézgatyákkal meg muris frizurákkal, hanem visszafogottan és hitelesen idézi meg a kort, mintha tényleg akkor készült volna. Abban az évtizedben Hollywood még nagy sikereket tudott elérni felnőttek szóló filmekkel, amiknél nem volt elvárás, hogy a főhősök erkölcsileg makulátlanok legyenek, és a történet végére megtanuljanak valami fontos leckét az életről.

Ilyen film a Rendes fickók is, és nagy kár, hogy Shane Black nem Woody Allen tempójában dolgozik, mert minden nyári moziszezonban jól jönne az efféle minőségi felnőtt szórakoztatás. Azért remélem, a következőre nem 11 évet kell várni majd.