A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei is bensőséges viszonyt ápol a halállal, elsőként azonban nem Tim Burton valamelyik korábbi filmje, hanem az X-Men-sorozat jutott róla az eszembe. Most is egy ódon, a világtól távol eső épületben él egy csapatnyi szuperképességekkel bíró fiatal.
Emma (Ella Purnell) annyira könnyű, hogy egy ólomcipő tartja a földön, Olive (Lauren McCrostie) bármit képes felgyújtani, Enoch (Finlay MacMillan) pedig Frankenstein doktort imitálva kelt életre groteszk bábukat. Ezt a társaságot kell megmentenie A leleményes Hugó-ból ismert Asa Butterfieldnek, aki a napfényes Floridát hagyja ott a sűrű köddel borított Wales-ért, hogy elhunyt nagyapja meséinek a nyomába eredjen.
Xavier professzor helyett most a címszerepet alakító, pipázó Eva Green vigyáz a fiatalokra, a gyilkos veszedelmet pedig a mindig megbízhatóan gonoszkodó, de meglepetésre képtelen Samuel L. Jackson testesíti meg.
Lassan indul be a film, de aztán jön pár meghökkentően merész rész, a végére pedig zavarba ejtően szeleburdivá válik.
Az egykor csalhatatlan stílusérzékű Tim Burton egy szörnyszülöttet hozott létre, amelynek a darabjai sokszor nem illenek össze.
Ez akár el is idegeníthetné a nézőt, de mindig jön valami hihetetlenül bizarr részlet, ami feltámasztja a kókadozó figyelmet, a finálé vérre menő, mégis vásári mulatságként ábrázolt küzdelme pedig egyenesen kirántja az ember alól a széket. Ámulva néztem a vérszomjas szörnyekre eleinte csak hógolyókkal támadó gyerekeket, és a feléjük masírozó csontvázhadsereget.
A Vándorsólyom kisasszony-nak különleges képességű gyerekek a főszereplői, a beilleszkedés nehézségeiről és az első szerelemről szól a film, így adná magát, hogy az általános iskolába járó korosztályt célozzák meg vele. Közben viszont emberi szemeket esznek benne, illetve Guillermo Del Toro egyik elvetett szörnyrajza elevenedik meg, és támad rá a fiatal főszereplőkre.
Túl durva ez ahhoz, hogy a negyedikes unokaöcsémet leültessem elé, a rendező filmjein felnőtt nézők viszont túlontúl is együgyűnek fogják tartani a Vándorsólyom kisasszony bizonyos részeit. Igencsak szűk réteg marad tehát, akiknek bátran merném ajánlani a filmet.
A filmben felvázolt fantáziavilág nem mondható éppen eredetinek, de ami az igazi baj, hogy a szintén számos ihletforrást használó Stranger Things alternatív dimenziójával ellentétben nem telepedik rá sűrű ködként a nézőjére, nem csigázza fel különösebben a kíváncsiságot. A film alapjául szolgáló regénynek hiába jelent még két folytatása is, én úgy távoztam a moziból, hogy ennyi pont elég volt a Vándorsólyom kisasszonyra bízott gyermekekből, szerelmi ügyeikből és különleges képességeikből.