Ennyi szépségtől elakad a szavunk

Elképzelhetetlen, hogy Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje bárkit is hidegen hagyjon: annyira szépen felépített, gondosan véghezvitt, érzékeny film, hogy a Berlinale sajtóvetítésének közönsége egy emberként sóhajtozott, kuncogott és szurkolt érte, és a végén nagy megelégedéssel nyugtázta, hogy igenis van még miért élni és szeretni.

A Berlinale második napjának reggelén felfokozott kíváncsisággal telt meg a Filmpalast nagyterme Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje előtt. Még nem lehet tudni, milyen mezőnyben mérettetik meg, de azt hallani lehetett róla, hogy jól sikerült. Tekintve, hogy a rendező tizennyolc éve nem készített játékfilmet (a Simon mágus volt az utolsó 1999-ben), csak rövidfilmet (Első szerelem) és sorozatot (Terápia), különösen érdekes, mit akar most elmesélni, és hogyan őrizte meg a szakmai tudását.

Enyedi Ildikó a Testről és lélekről berlini sajtótájékoztatója előtt Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Monika Skolimowska

Ő maga többször is elmondta azóta – a filmről kiadott sajtóanyagban, majd a vetítés utáni sajtótájékoztatón is –, hogy egyszerű filmet akart csinálni, rendezői bravúroktól mentesen, csak a két főhősre fókuszálva. A Testről és lélekről egy különös szerelem története, ami először nem a valóságban, hanem a szereplők álmában jön létre, ahol rendszeresen találkoznak egy téli erdőben, hím és nőstény szarvas képében. Egy véletlen folytán jönnek erre rá, és próbálnak onnantól nappal is kapcsolatot találni egymással.

Borbély Alexandra és Morcsányi Géza a Testről és lélekről című filmben Forrás: Mozinet

Egyikük sem könnyű eset: Mária enyhe autisztikus jeleket mutat, a középkorú Endre pedig fél karjára béna, és régóta magányosan, a szokásai szerint él. Nincsenek felkészülve arra, hogy valakit közel engedjenek magukhoz.

De ha valaki máris egy lassú, finomkodó, giccsbe hajló filmre gondolna ez alapján, megnyugtathatjuk: Enyedi ízlése továbbra is makulátlan. Először is egy vágóhidat választott a történet hátteréül, ott dolgozik a két főszereplő. Rögtön azután, hogy a film első képsoraiban a szarvasok lélegzetelállító szépségében gyönyörködtünk, mindjárt a halálra várakozó marhákra vág át, és nem kímél minket a véres részletektől sem.

Borbély Alexandra a Testről és lélekről című filmben Forrás: Mozinet

Később a film teljes hosszán át kiváló érzékkel váltogatja a kemény és a lágy elemeket, a humort a halálos komolysággal, a brutalitást a kifinomultsággal, az álmot a valósággal, a nappalt az éjszakával, a szerelmet (vagyis az életet) a halállal. Kontrasztokból építi fel a filmet, így óvja meg attól, hogy az érzelmesség akár egyszer is átcsapjon érzelgősségbe vagy szentimentalizmusba.

Az első jó hírünk tehát az, hogy

Enyedi Ildikó még mindig nagyon jó rendező,

aki ugyan azt próbálja kommunikálni, hogy ezúttal a rendezői ego háttérbe szorítására törekedett, de valójában nagyon erős koncepciót vitt végig, nagyon határozottan. És amint az ember tíz percet látott a filmjéből, az is nyilvánvaló, hogy olyan jellegzetes saját stílusa és világa van, hogy nem számít, milyen időszakonként rendez, mennyit változik a világ filmművészete közben, ő ugyanott folytatja, ahol abbahagyta.

Morcsányi Géza és Borbély Alexandra a Testről és lélekről című filmben Forrás: Mozinet

Nemcsak a története miatt, vagy azért, mert ismét egy középkorú férfi és egy fiatal lány szerelméről beszél, vagy mert a valóság mellé mindig odateszi az éteri, megmagyarázhatatlan világot, de a Testről és lélekről mintha egyenes folytatása volna a Simon mágus-nak (sőt, akár az Első szerelem-nek is), és aki azt szerette, az ezt is szeretni fogja.

A másik jó hír pedig az, hogy

Enyedi írni is úgy tud, mint kevés forgatókönyvírónk.

Olyan dialógusokat, amik nem esnek ki a színészek szájából, sőt tele vannak ember- és életismerettel és humorral. A két főhős mellett teremt egy csomó érdekes mellékalakot, akik nem csak dísznek vannak ott, akik pont azt mondják, ami a helyzetükből és a karakterükből fakad.

Sosem érezni azt, hogy ez igazából másképp van, csak ő erőszakolta rá a filmre, vagy hogy egy figura túl van agyalva. Igazából épp ellenkezőleg: nem bíbelődik azzal, hogy túlmagyarázza őket, felvillantson valamit a háttértörténükből, hogy szép kerek legyen minden. Ránk hagyja, hogy találjuk ki, mi történt Endre (Morcsányi Géza) karjával; miért ilyen merev ez a Mária (Borbély Alexandra); észreveszi-e Jenő (Schneider Zoltán), hogy hülyének nézi a felesége; vagy hogy Sanyi (Nagy Ervin) igazából tök jó arc attól még, hogy folyton menőzik.

És mindez azt eredményezi, hogy a film tele van izgalmas színészi alakításokkal. Morcsányi Géza (a Magvető Kiadó korábbi vezetője, most a Líra Kiadói Csoport igazgatója – a szerk.) teljes amatőrként olyan magabiztos Endre szerepében, hogy gyakorlatilag elviszi a filmet a hátán.

Nem úgy, mint egy amatőr, hanem mint egy érett színész manírok nélkül.

Nem önmagát játssza – mint azok az amatőrök, akiknek az alkatában a rendező ráismer a fejében élő figurára – egy szerepet, egy másik férfit, de teljes meggyőződéssel és átéléssel. Ilyet ritkán látni.

Morcsányi Géza a Testről és lélekről című filmben Forrás: Mozinet

Még a hangja sem cseng furán, civilen, egyszerűen minden mondata pontos, tudatos, és mégis őszinte. Az a fura helyzet áll elő, hogy a képzett színész Borbély Alexandra beszédét hosszabb ideig tart megszokni, bár az ő alakítása is elsőrangú. Pedig Mária szerepe nem könnyű, már csak azért sem, mert sok ilyen figurát láttunk már filmen, és nagyon könnyű túljátszani.

A színházba járók meg régóta tudhatják, hogy Schneider Zoltán milyen fantasztikus és karizmatikus színész, de mozifilmen most először látjuk nagyobb szerepben, emlékezetes, megélt, nagy pillanatokkal.

Nagy Ervin a Testről és lélekről című filmben Forrás: Mozinet

Jordán Tamás viszont sokadszorra kiváló, öröm nézni, hogy a kisujjában van a szakma. Tenki Réka, Bata Éva, Nagy Ervin és Mácsai Pál mindannyian igazak egy-egy klasszikus karakterszerepben, de még azok a színészek is, akiknek összesen egy jelenet jutott: Dankó István, Molnár Gusztáv vagy Rujder Vivien.

Viszont akire mindenki emlékezni fog, az Békés Itala. Ha múltkor azt írtuk, Schütz Ila nagy felfedezés volt a Valami Ameriká-ban, ugyanezt kell elmondanunk a 89 éves Békés Italáról is. Bár a két film nem is állhatna távolabb egymástól, a szerep hasonló, és az alakítás kivételes minősége is. És ott vannak még az állatok, akik nem tudnak alakoskodni, és akiknek minden felbukkanása megrendítő.

Picúr és Góliát a Testről és lélekről című filmben Forrás: Mozinet

A sztori persze nem olyan bonyolult, hogy túl sok meglepetést tartogatna, de cserébe tele van olyan apró részletekkel, finomságokkal, amikben élvezetünket leljük. És sikerül az utolsó percéig stílusban, ritmusban és irányban tartani, úgyhogy szinte meglepetésként ér minket, amikor egyszer csak véget ér. Az egyetlen ok, amiért nem lelkesedéstől szétfeszítve, tomboló örömmel jövünk a teremből, hogy olyan éteri szépséget láttunk, amitől az ember csak üdvözült mosollyal az arcán lebeg a föld fölött.

Olyan egyszerű emberekről szól, mint mi mindannyian

A legszürkébb emberekben is csodálatos titkok rejtőznek és mély érzelmek munkálnak, ennek az ellentétnek a feszültségéről szól a Testről és lélekről című film - emelte ki Enyedi Ildikó rendező pénteken a 67. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon az alkotás világpremierje előtt tartott sajtótájékoztatón, ahol az is kiderült, melyik Nemes Nagy Ágnes-vers ihlette rendezőt a film elkészítésére. Olvassa el a beszámolót!