Miközben a magyar mozipiac nem túlságosan pörög (utoljára augusztus végén volt olyan hétvége, amikor 100 ezernél több jegyet adtak el a tíz legnépszerűbb filmre), akadt egy olyan film, amire az emberek úgy érezték, érdemes beülniük. Az október végén bemutatott Lopott idő valamiért meg tudta szólítani a nézőket: első hétvégéjén 40 ezren váltottak rá jegyet, második hétvégéjére alig csökkent a népszerűsége, és további 34 ezren megnézték, a harmadik hétre csökkent ugyan a lendülete (újabb 17 ezer nézőt szerzett), de tizennyolc nap alatt összesen már 130 ezren látták.
A Justin Timberlake és Amanda Seyfried főszereplésével készült sci-fi thrillert a Gattacá-t is jegyző Andrew Niccol rendezte, érdekes alapötletből kiindulva: a jövőben az emberek csak 25 éves korukig öregednek, onnantól viszont meg kell vásárolniuk hátralevő éveiket, sőt, perceiket. A csóró főhős váratlanul rengeteg idő birtokába kerül, és hamarosan egy gazdag családból származó lánnyal együtt menekülnie kell a hatóságok elől.
A kiindulási pont sok izgalmas lehetőséget tartogat, de ez önmagában még nem feltétlenül elég a sikerhez: Magyarországon szinte csak az animációs filmeknek és az ismert arcokat felvonultató romantikus komédiáknak van bérelt helyük a sikerlistán. Egy nálunk óriási sztárnak nem számító főszereplőkkel készült sci-fi esélyei mindig kétesek. A szintén izgalmas alapötletű, április végén bemutatott Forráskód-ra például nem egészen 9 ezren voltak kíváncsiak a nyitásakor, és a film másfél hónap alatt sem szedett össze annyi nézőt, amennyit a Lopott idő az első hétvégéjén (igaz, a Forráskód-ból csak 22 kópia készült, a Lopott idő-ből pedig 32, tehát több helyen tudják egyszerre vetíteni).
Ráadásul a Lopott idő a kritikusok szerint egyáltalán nem jó film, a Rotten Tomatoes kritikagyűjtő site-on csak 38 százalékon áll a megítélése. Köves Gábor filmkritikus szerint "a Lopott idő bájosan rossz film, szórakoztatóan bénáznak benne a színészek, és menetrendszerűen omlik össze a történet logikája. Néhány hete láttam, még csak rossz sem volt annyira, hogy túl sokra emlékeznék belőle." Ami a film népszerűségét illeti, Köves úgy véli, "a legtöbb esetben nem látszik különösebb összefüggés a film színvonala és a nézettsége között. A tudomány jelen állása szerint nincs válasz arra, hogy a Lopott idő-t miért nézték többen, mint a mezőny más darabjait."
A hatalmas amerikai siker gyakran előrejelzi a hazai sikert is, itt azonban még ez sem áll: a 35 millió dollárból készült film az USA-ban október vége óta 30 milliót tudott csak visszahozni gyártási költségéből.
Hogy közelebb jussunk a válaszhoz, a Facebookon és a Twitteren toboroztunk kérdőív-kitöltésre olyanokat, akik fizettek azért, hogy megnézhessék a filmet. Cikkünk elkészüléséig huszonöten válaszoltak kérdéseinkre, amelyek arra irányultak, hogy hogyan szereztek tudomást a filmről, mi alapján döntötték el, hogy jegyet váltanak rá, és utólag hogyan értékelik azt. A felmérés természetesen nem reprezentatív, és mivel a válaszadók filmrovatunk olvasói, feltehető, hogy többségük az átlagosnál intenzívebb filmes érdeklődéssel rendelkezik.
Ennek fényében nem meglepő, hogy válaszadóink körülbelül fele (13 fő) valamilyen internetes újságból vagy blogból értesült először a film létezéséről. 6-an moziban látták az előzetesét, 4-en pedig utcai plakáton találkoztak vele először.
A "Mik voltak a legfontosabb szempontok, amelyek alapján úgy döntöttél, megnézed a filmet?" kérdésre felelve a huszonöt válaszadó közül tizenkilencen említették a film alapötletét, illetve témáját. Például: "legfőképpen a téma: egy negatív utópia (disztópia), amely egy végletekig kiélezett morális dilemmáról szól (meddig élhetünk? kinek van joga tovább élni? miért manipulálható az idő ugyanúgy, mint a pénz? stb.) - ezeket mindig nagy érdeklődéssel tekintem meg, bár általában nem sikerülnek túl jól" (33 éves, nő).
A film második leggyakrabban említett vonzereje a szereplőgárdája volt: tizenketten említették általában a szereplőket, illetve közülük öten konkrétan Justin Timberlake-et, négyen pedig Cillian Murphy-t.
A filmet tízes skálán átlagosan 6,1 pontra értékelték, és arra a kérdésre, hogy "Utólag úgy érzed, megérte rákölteni a pénzt a mozijegyre?" kilencen egyértelmű igennel válaszoltak. Másik kilenc ember is igennel válaszolt, de voltak kifogásaik, heten pedig egyértelműen megbánták, hogy jegyet váltottak a filmre. Válaszadóink közül sokan osztották azt a filmkritikusok jelentős részénél felmerült kifogást, hogy a különleges alapötlet klisékbe fullad és ellaposodik.
Az indoklásban azok, akik megbánták a film megtekintését, vagy nem bánták meg, de részben mégis csalódottak voltak, leggyakrabban (11-en) azt említették, hogy a film "megvalósítása közhelyes", illetve "buta" vagy "sablonos" volt. Hatan szóvá tették azt is, hogy kifejezetten rossz volt a magyar szinkron. Minikutatásunk szerint tehát sokan az izgalmasnak hangzó sztori miatt ültek be a filmre, azonban jó néhányan úgy érezték, a film nem felelt meg előzetes elvárásaiknak.
Takács Máté, az Aeonflux filmes blog boxoffice-szerkesztője szerint is szerepet játszhatott a film sikerében, hogy "az alapsztori megragadja az emberek fantáziáját, felfigyelnek rá, és talán még utána is néznek, hogy mi lehet ez", ugyanakkor más tényezőket fontosabbnak tart. Szerinte "elsősorban az időzítése volt jó: négynapos hétvégén mutatták be, amikor az emberek hajlamosabbak moziba menni. És azon a hétvégén a Lopott idő egyértelműen kiugrott a kínálatból."
Takács felhívja a figyelmet arra, hogy a film most éppen hiánypótló a magyar mozipiacon: "szeptemberben a vígjátékok domináltak, októberben pedig a Vasököl és a Fertőzés voltak sikervárományosok, de egyik sem tudta igazán megszólítani a közönséget. A Vasököl a fiatalabbaknak jöhetett be, a Fertőzés inkább a felnőtteknek, a Lopott idő viszont mindenkinek." Ez persze csak feltételezés, hiszen nem készül statisztika a nézők kor szerinti megoszlásáról. (A mi válaszadóink átlagéletkora 27,5 év volt, de nincs okunk azt feltételezni, hogy ez reprezentálja a teljes közönséget.)
A film egyszerű, de figyelemfelkeltő címe is vonzó lehetett, szemben például a szintén figyelemfelkeltő Fertőzés-sel, ami taszíthatta az emberek egy részét. Továbbá biztosan a film malmára hajtotta a vizet, hogy szinkronos (szemben például a fent említett Forráskód-dal). De Takács kiemelt még egy fontos tényezőt: a plakátot. Szerinte "elkapja az ember tekintetét, divatos a színvilága és az elrendezése, és rajta van a kötelező stukker". Egy videotékában dolgozó barátjától úgy tudja ugyanis, hogy a tékából is többen kölcsönzik azokat a DVD-ket, amelyek borítóján pisztoly látható.
Ádám Bernadett, a filmet forgalmazó InterCom marketing- és kommunikációs igazgatója is elsősorban az időzítést és a hatásos reklámot emeli ki: "Annyit elmondhatunk, hogy a film a megfelelő időben, megfelelő, szerencsés piaci környezetben, jól működő marketingkampánnyal indult el. A marketingkampányhoz olyan eszközöket biztosított a stúdió, amik vonzónak bizonyultak a célcsoportnak, csak pozítiv visszajelzést kaptunk a kampányban használt kreatív anyagokra, így például a plakátokra, hirdetésekre, előzetesekre, tv-szpotokra. A kampány sikerét a teltházzal futó premier előtti vetítéseken, és a nyitóhétvége eredményein mérhettük le. Hogy nem tapasztaltunk komolyabb visszaesést ezután sem, az már annak köszönhető, hogy szerették, szeretik az emberek a filmet."