Csaholunk az Oscarért

Mundruczó Kornél Fehér Isten című filmje jó esélyekkel indul a legjobb külföldi film Oscar-szobráért. Van benne gyerek, kutya és tanulság, ráadásul elhozta a filmvilág egyik legrangosabb kitüntetését a cannes-i filmfesztiválról. Idén azonban rekordszámú, 83 filmet neveztek szerte a világból, és a Fehér Istent lényegesen jobb filmek szorongathatják meg a jelölésért, köztük egy belga világsiker az isteni Marion Cotillard-ral, egy anyakomplexusos kanadai csodagyerek és az Arany Pálma-nyertes török remekmű. 

A Fehér Isten egyik producere, Kovács Gábor az év elején azt mondta a Filmklub podcastban, hogy már kötött fogadást arra, hogy öt éven belül újra lesz magyar Oscar-jelölt. Kár, hogy nem a hasonlóan rangos cannes-i fődíjban fogadott, hiszen Mundruczó Kornél két versenyprogramba beválogatott film (Delta, Szelíd teremtés) után visszacsúszott ugyan az Un Certain Regard szekcióba, de ott legalább el is hozta a fődíjat.

A cannes-i sikert egy rakás nívós fesztivál meghívása követte, így a jelölési esélyeket nézve a Fehér Isten most a 83 országból Oscarra nevezett filmek listájának felsőbb régióiban helyezkedik el, sőt azt is megkockáztatnánk, hogy ott van a húsz legnagyobb esélyes között.

Fehér Isten Forrás: InterCom

Az öt közé kerülhet, mert:

- Közhely, de igaz, hogy az Amerikai Filmakadémia szavazói szeretik a gyerekeket és a kutyákat. Különösen jó pont, ha komoly téma (háború, elnyomás) látható gyermek főhős szemén keresztül, lásd Az élet szép, Kolja, A faun labirintusa stb. – ebből a szempontból a Fehér Isten éllovasnak tekinthető, bár intő példa lehet a sokkal nagyobb hollywoodi hátszéllel rendelkező Sorstalanság példája 2006-ból, ami nem tudta elhódítani Oscart. Tavaly Szász János ikrei (A nagy füzet) viszont nagyon közel kerültek a jelöléshez.

- Ha egy film Cannes-ban díjat nyer, az Akadémia nem engedheti meg magának, hogy figyelmen kívül hagyja. Az utóbbi években külön mechanizmust dolgoztak ki arra, hogy egy kompenzációs bizottság utólag akkor is a jelöltek közé passzírozhat egy nemzetközileg elismert, fesztiválnyertes produkciót, ha a kategória szavazói eredetileg nem választották ki. Feltehetőleg így kerülhetett be a jelöltek közé az utóbbi években két nem túl nézőbarát, ám szintén Un Certain Regard-nyertes kuriózum, a kambodzsai A hiányzó kép és a görög Dogtooth.

Psotta Zsófia, Body és Mundruczó Kornél Cannes-ban Forrás: AFP

- Magyarország külföldi imidzse nem a legrózsásabb mostanában, de érdekes módon ez ebben a kategóriában még jól is szokott jönni. Az Origo kritikusát ugyan egyáltalán nem győzte meg a Fehér Isten arról, hogy bármi releváns mondanivalója lenne a mai magyarországi helyzetről, de sok külföldi filmes újságíró zabálta a felkelő kutyák metaforáját arról a kelet-európai országról, amelyről szinte csak és kizárólag a szabadságjogok nyesegetésével és a demokratikus intézmények leépítésével kapcsolatban lehet hallani a nemzetközi hírekben. Kérdés, hogy mennyire akarunk ebbe a kompániába tartozni, de az utóbbi években feltűnően jól teljesített ebben a kategóriában Irán, Palesztina, Dél-Afrika és Izrael.

Ellene szól azonban:

- Oké, hogy a végkicsengés optimista, és a kutyák aranyosak, de a Fehér Isten nem szűkölködik a brutális, véres jelenetekben sem. Ráadásul Los Angelesben, a kutyabarátok paradicsomában sokan csípőből elutasítják, hogy megnézzenek egy olyan filmet, amelyben kutyák elleni erőszak is látható. A Korcs szerelmek-et mondjuk ez nem akadályozta meg abban, hogy 2000-ben a jelöltek közé kerüljön.

- Díjak és fesztiválmeghívások ide vagy oda, Mundruczó Kornél filmje alapvetően igencsak megosztó, az Oscar pedig sokkal inkább a kompromisszumos, szélesebb rétegek által szerethető filmeknek kedvez. Az utóbbi tíz évben egyedül a már emlegetett Dogtooth-nak sikerült úgy jelöléshez jutnia, hogy csak végletes imádom/utálom reakciók követték.

- Egy tisztességes, Oscar-szavazók széles rétegeit megcélzó kampány sokba kerül; vetítések Los Angelesben, New Yorkban, Londonban, DVD-screenerek kiküldése, a rendező és a szereplők hetekig tartó körbehordozása Hollywoodban, közönségtalálkozók, partik stb. Ezek nagy részét megszervezheti vagy átvállalhatja az amerikai forgalmazó, ami a Fehér Isten-nek már szerencsére van (Magnolia Pictures), de a nevező országnak is több százezer dolláros nagyságrendben kell költenie egy sikeres Oscar-kampányra. Nem valószínű, hogy ezen a téren Magyarország konkurenciát jelenthet Svédországnak, Kanadának vagy Belgiumnak.

Összességében most körülbelül 40% esélyt adnánk annak, hogy a Fehér Isten ott lesz a legjobb külföldi film Oscar-jelöltjei között, ami valamivel több, mint amennyit tavaly ilyenkor A nagy füzet-nek jósoltunk volna, az mégis szépen elmenetelt a legjobb kilencig, ám az ötbe nem jutott be.

Nyolcvankét konkurense között van temérdek teljességgel esélytelen film (először indul például az Oscar-versenyben Koszovó, Málta vagy Panama), de van jó pár megkerülhetetlen nagyágyú is. Az alábbiakban az utóbbiak közül emeltünk ki tizenkettőt. (A filmekre ha van már magyar címük, azon, ha nincs, akkor az angol címükön hivatkozunk)

Argentína: Eszeveszett mesék (Daniel Szifrón)

Almodóvar a producere, Cannes-ban pedig a versenyprogram kuriózuma volt ez az őrülten vicces szkeccsfilm. Ritka, hogy a legjobb külföldi film jelöltjei közé bekerüljön egy vígjáték, de az Eszeveszett mesék társadalomkritikaként és Zeitgeist-filmként is működik. 20%-ot adnánk neki, hogy jelölik.

- - -

Belgium: Két nap, egy éjszaka (Jean-Pierre Dardenne, Luc Dardenne)

Noha a belga Dardenne-testvérek két Arany Pálmával és egy sereg más cannes-i díjjal büszkélkedhetnek, az Oscar-jelölés eddig elkerülte őket. A Két nap, egy éjszaka azonban eddigi legközönségbarátabb filmjük, főszerepben egy Oscar-díjas nemzetközi színészistennővel, Marion Cotillard-ral, aki még egy legjobb színésznői jelölést is begyűjthet a filmnek. Az egyik legerősebb jelöltnek tűnik, 80%-ra becsüljük az esélyeit.

- - -

Brazília: The Way He Looks (Daniel Ribeiro)

Brazília nevezése nagy fesztiválsiker, mindenhol imádta a közönség, ahol bemutatták, ami nem csoda, hiszen egy ellenállhatatlanul bájos szerelmi történet két tinédzser fiúról. Az Akadémia általában nem annyira harap a kamasztörténetekre, a The Way He Looks-t azonban kiemeli, hogy a vakok, illetve a melegek iránti elfogadásra buzdít. 10%, hogy ott lesz az ötben.

- - -

Franciaország: Saint Laurent (Bertrand Bonello)

A franciáknál évről évre a bőség zavara okozza a problémát, de ahhoz képest, hogy hány filmjük nemzetközi siker, annyira nem teljesítenek jól az ebben a kategóriában (más kérdés, hogy legjobb film, rendező, férfi és női főszereplő Oscart is nyertek az utóbbi tíz évben), aminek oka, hogy gyakran ők maguk bénázzák el a nevezést. Idei választottuk is csak papíron tűnik jó választásnak, miszerint Amerikában is elismert hírességről szóló életrajzi film sztárszereplőkkel, de Bonello filmjét Cannes-ban csak a francia kritikusok szerették, az amerikaiak sablonosnak és unalmasnak találták. Mégis, mivel az egyik legszélesebb körben bemutatott nevezés lesz, 30% körülire taksáljuk az esélyeit.

- - -

Izrael: Gett – Viviana Amsalem pere (Ronit Elkabetz, Shlomi Elkabetz)

Izrael legalább annyira megkerülhetetlen ebben a kategóriában, mint Franciaország, sőt, tíz eddigi jelölésükből négyet is az utóbbi tíz évben szereztek (és akkor még nem is számítottuk a külön induló Palesztinát). Viviane Amsalem küzdelméről, hogy elválhasson a férjétől, eszünkbe juthat a három évvel ezelőtti iráni győztes, a Nader és Simin – Egy elválás története, ám a Gett esetében egyelőre szó sincs akkora nemzetközi sikerről. Mégis, 45% esélye biztos van a jelölésre.

- - -

Kanada: Mommy (Xavier Dolan)

Ha internetes szavazás döntene a legjobb külföldi film Oscarjáról, akkor biztos, hogy Xavier Dolan Mommy-ja lenne az éllovas, hiszen a 25 éves kanadai rendező friss, fiatalos, egyedi hang a nemzetközi filmvilágban, és a Mommy az eddigi legjobb filmje. Cannes-ban zsűridíjat kapott, mi is imádtuk, de kérdés, hogy az Akadémia hetven-nyolcvan körüli szavazói tudnak-e bármit kezdeni vele. Szerintünk nem, de a kompenzációs bizottság megmentheti, ezért csak 40%.

- - -

Lengyelország: Ida (Pawel Pawlikowski)

Meglepő, hogy egy fekete-fehér, lehangoló háborús témájú filmre box office szenzációként lehet hivatkozni, de az Ida külföldi művészfilm létére kimagaslóan szerepelt az amerikai mozipénztáraknál. Izgalmas, elgondolkodtató és isteni benne a két főszereplő színésznő, ráadásul az Oscar-kampányban az is jól jöhet, hogy Pawlikowski (Szerelmem nyara) Hollywoodban is ismert név. Minden szempontból a kategória egyik favoritja, ezért 90%.

- - -

Mauritánia: Timbuktu (Abdeerrahmane Sissako)

Mauritánia is először nevez filmet Oscarra, de Koszovóval vagy Máltával ellentétben komoly esélyük is van arra, hogy elsőre a jelöltek közé kerüljenek, hiszen a Timbuktu szépen szerepelt a cannes-i versenyprogramban és fontos, aktuális témát dolgoz fel: a szélsőséges iszlám fundamentalisták általi mindennapi elnyomást. Minimum 30%, hogy oda fognak figyelni rá.

- - -

Olaszország: Human Capital (Paolo Virzí)

Olaszország csúcstartó (27 jelölésből 10-szer nyertek) és címvédő (tavaly A nagy szépség nyert) is a külföldi filmek Oscar-versenyében, de idén nem annyira erős a nevezésük, bár az olasz Oscaron, azaz a Donatello-díjon pont A nagy szépség-et győzte le. A Human Capital meglehetősen sablonos, az Ütközések és a Bábel elcsépelt tematikáját követő dráma, bár ez az Amerikai Akadémiánál nem feltétlenül hátrány. Az olaszokra mindig odafigyelnek, ezért 40%.

- - -

Oroszország: Leviatán (Andrej Zvjagincev)

A kategória megkerülhetetlen behemótja, amivel minden klappol: csodálatos, több szinten működő, erőteljes dráma egy elismert, már többször bizonyított rendezőtől. Kritikus Putyin Oroszországával kapcsolatban, de csak épp annyira, hogy még nevezték. Ha nyerne, annak egyrészt óriási üzenetértéke lenne, másrészt pedig tökéletesen megérdemelné. Szerintünk nyerni is fog, így 90%.

- - -

Svédország: Lavina (Ruben Ostlund)

A nevezettek közül az egyik legjobb kritikai átlaggal rendelkezik Ostlund párkapcsolati drámája (mi is nagyon szerettük), és már vetítik az amerikai mozik. Ugyanaz a forgalmazója, mint a Fehér Isten-nek, ezért magyar szempontból félő, hogy inkább erre a filmre koncentrálják majd az Oscar-kampányt, de ironikus módon a cannes-i Un Certain Regard szekcióban pont a Fehér Isten mögött lett ezüstérmes. Hazafias érzelmeinket félretéve: szerintünk a Lavina sokkal jobb film, ezért 80%-ra becsüljük az esélyeit az Oscar-jelölésre.

- - -

Törökország: Téli álom (Nuri Bilge Ceylan)

Ez a kategória minden évben iszonyatosan függ a cannes-i versenyprogramtól, tavaly például ötből négy jelölt ott mutatkozott be. Mégis, vannak Cannes-ban istenített rendezők és Hollywoodban istenített rendezők és a kettő között nem automatikus az átfedés. A török Ceylan egyértelműen Cannes kegyeltje, sosem ment még haza díj nélkül a Riviéráról, de az amerikaiak sokkal kevésbé vevők lírai, lassan hömpölygő, szemet gyönyörködtető filmjeire. A tőle szokatlanul izgalmas Once upon a time in Anatoliá-ért három éve inkább el tudtuk volna képzeli, hogy jelölik, mint most a meditatív Téli álom-ért, de az Arany Pálma miatt nem engedheti meg magának az Akadémia, hogy ne figyeljen oda rá. Kérdés, hogy hány szavazó néz végig egy három és fél órás filmet. Szerintünk nem elég, ezért 40%.

VÉGSŐ TIPPÜNK: Természetesen két hónappal a jelölések bejelentése előtt még korai magabiztos jóslatokat tenni, és egy csomó nevezést még nem is volt alkalmunk látni, de jelenleg belga–svéd–orosz–lengyel–izraeli kategóriára tippelünk orosz győzelemmel, de a Fehér Isten jelölésével is reális eshetőségként számolunk.

Az összes idegen nyelvű film Oscar-nevezésről a The Film Experience oldalán lehet bővebben olvasni.