A Bélával nem könnyű

Gondos és rátarti, monomániás őrült, egy flamand festő fekete-fehérben. Sok helyütt a világban ő a hungarikum, nem a szegedi nemes paprika. Brad Pitt a filmjeit hajkurássza, Susan Sontag élteti, és az Oktogonon is elég nagy a kultusza. A Guardian beválasztotta a negyven legnagyobb ma élő filmrendező közé, tíz hellyel előzi Tarantinót. A torinói ló után azt mondta, nem csinál több filmet - de ha ezt a cikket elolvassa, talán meggondolja magát. Tarr Béla ma hatvanéves, olyan embereket kérdeztünk róla, akik dolgoztak vele, vagy szeretik őt. Vagy mindkettő.

Derzsi János

Tarr Béla állandó színésze, összesen hat filmben dolgoztak együtt.

Együtt jártunk a főiskolára, aztán született a Macbeth, ami egy snittben volt felvéve. Akkor megszerettem Bélát egy életre. Nem könnyű vele, de annyira monomániás őrült, és annyira pontosan dolgozik, hogy azt csak szeretni lehet. Nagyon kemény, sokat követel, de

ha van értelme a dolognak, akkor az ember mindent feltesz rá.

És nála van értelme.

Derzsi János és Bók Erika A torinói ló című filmben Forrás: Cirko Film

A forgatáson a sok ismétlésbe bele lehet bolondulni, de közben hitele van annak, hogy igenis még egyszer csináljuk meg. Mert valami egy milliméter nem stimmelt számára. Vagy egy század milliméter.

Határozott a Béla, de szerintem ő belül mindig kétkedik. Ha csinálsz valami jót vagy mást, akkor meggyőzhető.

Monomániás őrült, de nyitott társ.

Mondta, hogy abbahagyta, nem akarja ismételni önmagát. Szerintem eljön majd az a pillanat, amikor ezen túllendül. Legalábbis remélem. Hogy mit lehetne csinálni A torinói ló után? Egy színes, szélesvásznú filmet, amiben ülünk a tengerparton, koktélozunk, beszélgetünk, és jól érezzük magunkat. És Béla, amilyen őrült, még ezt is meg tudná úgy csinálni, hogy kurva jó legyen.

Esterházy Péter

A legendás Sátántangó-kritika szerzője, a sokat idézett "Tarr addig-addig filmezett, míg majdnem megszüntette a filmet" mondat megfogalmazója.

Egy elfogult Tarr-hívőt tisztelhetünk (mint látjuk) szerény személyemben, bármikor tudok szívből áriázni a Sátántangó-ról, de most mégiscsak egyetlen mondatot mondanék, ezt, egy képet, képsort idéznék föl, A londoni férfi kezdő "sorait", ahogy a kamera kúszik föl lassan, végtelenül lassan vagy egy villanás alatt, időtlenül egy hajó brutálisnak tetsző vas- vagy acélorrán vagy tatján vagy mi a bánatján, mindenesetre ennél izgalmasabb jelenetre alig emlékezem a filmtörténetből; de hát éppen erről (is) van szó: azt, hogy mi izgalmas, mi nem, mi ló, mi nem, egyáltalán, hogy mi mennyi - ezt definiálja Tarr újra meg újra. (Talán még a hallgatása is definiál valamit, de ebben nem vagyok biztos.)

Tarr leghíresebb rajongója

Brad Pitt tizenöt évvel ezelőtt, a Kémjátszma magyarországi forgatása idején vált Tarr Béla-rajongóvá - ezt a filmben produkciós asszisztensként dolgozó Vágási Emőke mesélte el a Borsnak. Egyik este a színész egy szülinapi bulira volt hivatalos, de belázasodott, ezért egész éjjel a hotelszobájában az ágyban hánykolódott, és a tévét kapcsolgatta. A Duna TV-n beleszaladt a Sátántangó-ba, és teljesen magával ragadta Tarr hét és fél órás mesterműve. Amikor a produkció átköltözött Londonba, a később csatlakozó magyar stábtagok lelkére kötötték, hogy vigyenek ki Pittnek minél több Tarr Béla-filmet videokazettán.

Bizonyíték van arra, hogy a sztár még hét évvel később is pörgött Tarr filmjeire, már amennyire a The Daily Mail korabeli híre bizonyítéknak számít. A brit bulvárlap információi szerint Brad Pitt kitalálta, hogy partnerének, Angelina Jolie-nak Tarr Béla összes filmjét fogja megvenni karácsonyra. Hívogatni kezdett egy kis budapesti DVD-boltot, hogy megrendelje tőlük a filmeket, de amikor bemutatkozott, az alkalmazottak mindig rácsapták a telefont, mert azt hitték, valaki szórakozik velük. Pitt végül kénytelen volt megkérni egy magyar barátját, Domahidy László operaénekest, hogy vegye meg neki a csomag DVD-t. A sztori persze számos ponton sántít (Brad Pitt nem hallott még az internetes rendelésről? Majd biztos személyesen kezd el hívogatni egy boltot, és a saját nevén mutatkozik be!), de akkor is vicces elképzelni.

Téni Gábor

A Sátántangó óta Tarr állandó munkatársa, a Werckmeister harmóniák gyártásvezetője, A londoni férfi és A torinói ló producere. 2004-ben együtt alapították a T.T. Filmműhely nevű produceri irodát.

A torinói ló előkészítésén dolgoztunk, pontosabban a címszereplőt kerestük. Egy verőfényes vasárnap délelőtt elindultunk a nagykőrösi vásárba, ahol rá is akadtunk a megálmodott lóra, aki ki volt kötve egy teherautó platójához. Lógatta a fejét, tartásából, tekintetéből sugárzott a szomorúság. Igavonó haszonállat volt, nem egy angol telivér. Kancánk hányattatott sorsát bizonyítja az is, hogy házilag készített arasznyi betűkkel az oldalába égették „Ricsi”.

Ricsi A torinói lóban Forrás: Cirko Film

Hamarosan előkerült a tulajdonos is, akivel megállapodtam kétszázezer forint vételárban, és egymás kezébe csaptunk azzal, hogy a következő héten elmegyünk érte egy állatorvossal, és ha minden rendben van, akkor elvisszük. A tulajdonosnak nemigen tetszett sem az állatorvosi vizsgálat, sem az adásvételi szerződés papírra vetése.

Az átvételt megelőző vasárnap felhívott az eladó, hogy

a ló bezabált a tejes kukoricából, felfúvódott, és azonnal le kellett vágni.

Bélával mindent félredobva rohantunk Ráckevére a gazdához, hogy mi történt a lóval, de az már nem volt otthon. Teljes tanácstalanságomban a harminc kilométerre lévő, legközelebbi vágóhídra indultam, majd ott betértem a kocsmába, hogy érdeklődjek, nem tudnak-e valamit. A törzsvendégek állították, hogy hoztak egy szürke lovat levágni.

Gondoltam magamban, ez nem lehet más, és feladtam a további keresést. Néhány nappal később, mikor már Béla azt mondogatta, hogy akkor nincs film, kérleltem, hogy válasszon egy másikat, mert ez a szereplő az elfoglaltságai miatt egyeztethetetlen. Nem volt hajlandó tudomásul venni. Addig gondolkodott a történteken, míg eszébe jutott, hogy a gazda felesége mintha azt mondta volna, hogy az ura elment egy lóval Gyálra. Ezért aztán nem is engedett máshova menni, csak oda, nem értettem igazán, hogy ott mihez kezdünk majd.

Elhangzott a parancs, irány: a helyi kupecek! Osztogatta is a névjegykártyámat azzal, hogy ötszázezer annak, aki előkeríti a lovat. Izgultam, mert csak százezer volt nálam. A negyedik kupec után erősködtem, hogy úgysem él már az a ló. Induljunk Lajosmizsére, és válasszon egy másikat.

Legnagyobb megdöbbenésemre útközben jött a telefon,

forduljatok vissza, mert megvan a lovatok!

Elárultam, hogy sajnos nincs nálam annyi, odaadom a százezret, de azt is csak akkor, ha a saját szememmel látom. A kupec közölte, hogy azt már nem lehet, nem nézhetjük meg a lovat, de majd küld róla egy fényképet.

Láttam magam előtt a hülye filmeseket, amint átverik őket.

Hamarosan jött egy rossz minőségű kép, amin látni nem lehetett semmit. Hosszasan tanakodtunk, de nem volt más esélyünk, végül rábólintottunk. Jöhet a ló! Este fél hétre megérkezett Ricsi egy teherautóval, nézegettük, vizsgálgattuk jobbról-balról, tényleg ő volt az.

Fred Kelemen operatőr, Tarr Béla, Joerg Wiedmer steadicam operatőr, Ricsi és Bók Erika A torinói ló forgatásán Forrás: Cirko Film

A bökkenő csak az volt, hogy ott álltunk ketten kantárral a kezünkben egy lóval a végén. Fogalmunk nem volt, mihez kezdjünk vele most hirtelen. Még egy fuvart belealkudtam az árba, és veszett telefonálásba kezdtem, hol is helyezzük el éjszakára. Egy kedves mogyoródi gazda végül befogadta, így történt, hogy a Mester állhatatosságának köszönhetően meglett a címadó főszereplő.

Ricsinek ma már csikója van, és boldogan húzza a szénát egy Aggtelek melletti ménesgazdaságban.

Tarr Béla kedvenc filmjei

Ember a felvevőgéppel (Dziga Vertov, 1929)
Szent Johanna - Jeanne D'Arc (Carl Theodor Dreyer, 1928)
Jégmezők lovagja (Sergei Eisenstein, 1938)
M - Egy város keresi a gyilkost (Fritz Lang, 1931)
Vétlen Balthazár (Robert Bresson, 1966)
Éli az életét (Jean-Luc Godard, 1962)
Téboly (Alfred Hitchcock, 1972)
Tokiói történet (Yasujiro Ozu, 1953)
Szegénylegények (Jancsó Miklós, 1965)
Berlin Alexanderplatz (Rainer Werner Fassbinder, 1980)

A lista a brit Sight & Sound magazinban jelent meg 2012-ben.

Cserhalmi György

A címszerepet alakította Tarr egysnittes Macbeth-feldolgozásában, és szerepelt a Kárhozat-ban is. Jancsó Miklós 1987-es Szörnyek évadja című filmjében Tarr Béla játszotta Jézust, akit a film végén Cserhalmi szúrt hasba.

1993-ban New Yorkban voltam, iszonyú hideg március eleje volt. Minusz 73 Fahrenheit, tényleg állt a város, ellepte a hó. Elmentem hát moziba, a Kárhozat-ot adták. Ketten ültünk a nyolcszáz személyes moziban, mikor kijöttem, azt hittem, jobb idő lesz, de nem lett. Viszont a New York Times szombati számában, a kulturális mellékletben megjelent egy fantasztikus kritika. Egy két lapot betöltő írás rébuszokban és fantasztikumokban, középen a gyönyörű szép Derzsi Jancsinak a portréfotójával (el is hoztam neki az újságot).

Akkor derült ki számomra, hogy a kritikus volt a másik, aki nézte.

Ennek mérhetetlenül örültem akkor ott, abban a nagy magányban.

Cserhalmi György a Macbeth című filmben Forrás: Magyar Televízió

A főiskolán találkoztunk. Felmászkált hozzám, én is felmászkáltam hozzá. Egy időben nagyon komoly kapcsolatnak indult az egész, aztán valahol... nem tudom. Amikor még Bódy élt, meg Fehér Gyuri élt. Aztán amikor ők elmentek, akkor lelassultunk. Megpunnyadtunk.

A Kárhozat forgatásáról arra emlékszem, hogy Béla pörgeti a szakállát, felveszünk mindent huszonkétszer, amire Medvigy Gabinak már eltörik a dereka.

Béla mindig kinézett az Ágira, és ha ő bólintott, akkor jó volt.

Viszont ha Ági megrázta a fejét, akkor anyáztunk, hogy vehetjük újra. A nap végén mindig úgy örültem, majd kibújtam a bőrömből.

Miki bácsi temetésén mondtam Bélának, hogy meg kéne csinálnod az utolsó Jancsó-filmet. Nem tudom, hogy gondolkozik-e rajta azóta. Szerintem nem.

Pedig nekünk az a jó, ha ő filmet csinál.

Neki meg úgy látszik, az, ha nem. Akkor ebből jöjjön ki valaki jól.

"Béla megvan?"

A torinói ló magyarországi bemutatója idején a nyakunkba vettük a várost, és gyanútlan járókelőket faggattunk arról, hogy ismerik-e Tarr Bélát. Kiderült, az Oktogon környékén nagy a kultusza a rendezőnek.

Víg Mihály

Tarr Béla filmjeinek állandó zeneszerzője, hat alkalommal dolgoztak együtt. Együttműködésük nem a megszokott módon zajlik. Víg nem a kész filmhez csinálja a zenét, hanem még jóval a forgatás kezdete előtt elolvassa a forgatókönyvet, megbeszéli a rendezővel, hogy mely jelenetek alatt szóljon valami, megírja és felveszi a zenét, majd a forgatáson az szól a felvétel alatt, a zene adja meg a kamera mozgásának a tempóját.

Ha jól számolom, már harminckét éve, hogy első közös filmünket, az Őszi almanach címűt készítettük.

Ő akkor már sikeres rendező volt, számos filmmel a háta mögött. A lakásán találkoztunk először, ahol rögtön megismerkedhettem feleségével, Hraniczky Ágival, a filmek vágójával, társrendezőjével is. Azt kérdezték, lenne-e kedvem egy filmhez zenét komponálni? "Ide nekem az oroszlánt is" hangulatban pár akkordot rögtön leütöttem a kissé már viseltes pianínón. A sorsom megpecsételődött. Sok munka és szenvedés után sikeresen befejeződtek a munkálatok,

a fényhang dobozba került, én pedig végre kifizettem a villanyszámlát.

Víg Mihály és Tarr Béla a Sátántangó forgatásán Forrás: Mokép

Egyszer csak megcsörren a telefon, Béla volt a vonal végén. Még egy film van a láthatáron. A második közös film lett a Kárhozat. Számomra valóságos diadalmenet. Minden fényesen sikerült, a munka könnyedén siklott a terveknek megfelelően. A Kárhozat-ot már együtt írták Krasznahorkai Lászlóval, és már ekkor nagy tervek szövődtek a Sátántangó című regény megfilmesítéséről. Hatalmas film, sok zene, sőt, még egy szerepet is eljátszhattam. Emlékezetes három-négy éve az életemnek.

Béla hagyott sokat kísérletezni, volt, amikor sok verziót kellett mutatni, míg végül Ágival elfogadták, de volt, amikor hamar rátaláltam a jó megoldásra. Végül összesen hat általa rendezett filmben vehettem részt, ami most már úgy látszik, az “életművem” legfontosabb része lesz.

Hamar repült el harminckét év, vagy lassan, most hirtelen nem tudom megmondani. Eszembe jut Pauer Gyula, aki szintén nagyon fontos szerepet vállalt a filmek létrehozásakor. Rengeteg ember jut eszembe, akikkel együtt dolgoztunk. Eszembe jut, hogy hetekig ültünk reggeltől estig egy keverőszobában, napot nem láttunk, mert reggel még és este már sötét volt.

Sok minden megváltozott, sok minden ugyanolyan, még több dolog még rosszabb, és ezt - gondolom - legalább ugyanolyan aggodalommal figyeli, mint én.

Sajnos ritkán találkozunk. Ő pár éve már külföldön tanít. Hogy fog-e még filmet csinálni, nem tudom, hogy milyet, azt pláne nem. Kár, hogy ő már kimondta - nem fog több filmet készíteni. Pedig szívesen megnézném, milyen lenne most.

Szabó Simon

A Tarr Béla által gründolt Magyarország 2011 című szkeccsfilm egyik részének rendezője.

Először telefonon találkoztam Bélával. Éppen Zlínbe tartottunk egy fesztiválra, mikor az Anger hívott, azt hiszem. - Figyelj, hogy itt ül mellettem a Béla, és éppen narrátort keres az új filmhez, adom jó? - Jó, adjad. Elmondta, hogy igen, narrátort, és hogy miről van szó, beszéltem vele pár percig, aztán letettük. Végül Ráday Mihály lett a narrátor.

Aztán egyszer csak Béla hívott, hogy csinál egy szkeccsfilmet, és lenne-e kedvem. Benne van a Jancsó, Fliegauf, Török Feri... Levegőt se vettem, és rávágtam, hogy persze! Hülye vagy, mondtam az Albertnek, most hívott fel a Tarr Béla! Majd beszartunk, pláne, hogy a Családi tűzfészek egy alapmű nálam, ellenben a Sátántangó-val, amit még a mai napig nem láttam. De biztos megbocsájtaná, hiszen azért gondolom, emlékszik, hogy kicsit hosszúra sikeredett.

Ritmus és emberek.

Ezt mondta, mikor elkészültünk a kis részünkkel a Magyarország 2011-hez. Megnézte, elmosolyodott, és ezt mondta. Hát, én is ezt mondom, ezt kívánom, ritmust és embereket, Béla, még 60 évig!

Jobb nem tudni, hogyan készül a virsli

Amikor a feleségem pár évvel ezelőtt egy Krasznahorkai-interjúra készült, megnézte otthon A torinói lovat, és azután beszélgetni kezdtünk a filmről. Elejtettem, hogy Tarrék egy repülőgépmotorral fújták a filmben egyre erősebben tomboló szelet, amin a feleségem teljesen kiakadt. Azt mondta, hogy ezzel az információval visszamenőleg elrontottam az élményét, és így már sokkal kevésbé tetszik neki a film.

A torinói ló forgatásáról készült Tarr Béla: I Used to Be a Filmmaker (Tarr Béla: Egykoron filmkészítő voltam) című dokumentumfilm 88 percnyi tömény illúziórombolás. Kiderül belőle, hogy milyen iszonyatosan kemény munka, és ha úgy nézzük, csalások sorozata kell a mozivásznon látható, maximálisan autentikusnak ható Tarr Béla-i világ megteremtéséhez.

Vágvölgyi B. András

A Magyar Narancs egykori főszerkesztője, a Kolorádó Kid rendezője producerként dolgozott a Werckmeister harmóniákban. Egy megjelenés előtt álló német könyvbe írt hosszabb szöveget Tarr Béláról, és megengedte, hogy szemezgessek belőle.

„Itt jön majd be a bálnaszállító – mondta Tarr a Werckmeister harmóniák forgatásán –, és itt inti be a lófaszt Valuskának a traktort vezető Kormos.” Remek, gondoltam, de akkor már megrémültem, mikor azzal jött, hogy napkeltekor volna ott a jelenetünk, és

Tarr kiszámoltatta egy csillagásszal, hogy november 22-én pont az út tengelyébe esik a napnyugta.

Tehát akkor kéne forgatnunk egy elég nagy szettet itt. „Béla, szerinted hány százalék esélye van ezen a délkörön, hogy november 22-én látjuk a napot? Mert szerintem tíz százalék” – mondtam neki. CGI-ban odatesszük a napot. Ekkor felsikoltott.

A helyszín fontosabb a történetnél - Werckmeister harmóniák Forrás: Mokép

Kötötte az ebet a karóhoz. Ragaszkodni kell a művészi vízióhoz! Ha idénre nem jön össze ez a forgatás a hiányzó pénz miatt, akkor majd jövőre. Ha idénre nem jön össze ez a forgatás a felhős-ködös időjárás miatt, akkor talán majd jövőre. Tarr nagyvonalú az idővel. Nem rabja a rövid lejáratú határidőknek.

Ha valamitől idegzsábát kap, az a „történet”. A sztori. A cselekmény. Tarr egy szubtexthuszár, képlovag, flamand festő fekete-fehérben, interpretációért kolduló koldus, szeret kérkedni azzal, hogy eleinte filozófusnak készült, onnan került a filmhez. A nem klasszikus értelemben vett játékfilmhez. A casting nála forgatókönyvírás is, a szereplő (direkt nem a színész szót használom) felülírja a szereplő történetét, a szereplőnek háttértörténete van, amit mögé képzelhetünk, az több, mint amit éppen látunk belőle és tőle. A helyszín, a látható tárgyi világ ugyancsak fontosabb a történetnél.

A videoklipes generációnak adta el újra a hosszú snittet A grafinon adatai Kovács András Bálint The Circle Closes. The Cinema of Béla Tarr című könyvéből származnak (Columbia University Press, 2o13.)

Tarr besszre játszott, és nyert. A Zeitgeist ellen ment, és kontrából húzta be a világhírt. A gyorsvágásos, videoklipes generációnak adta el újra a hosszú snittet, az MTV-nemzedék ellenében adta el McBurger helyett a slow foodot. Ínyencek csemegéje maradt, egyetemes csemege, mint Szőts István vagy Jancsó Miklós, egyetemességét a szegénység együtt érző ábrázolása adja.

Ha a bombasztikus megfogalmazásokra törekszünk, akkor Tarr az Együttérzés Sátánja.

Amire jó példa az a párbeszéd, amely szinte egy zen buddhista példázat (koán) értékét éri el. Egy konferencián Tarrtól azt kérdezték: „Miért ilyen pesszimisták a filmjei?” Erre Tarr visszakérdezett: „Azt mondja meg, hogy a film után erősebbnek vagy gyengébbnek érezte magát?”. „Erősebbnek” – válaszolta a kérdező. „Köszönöm – mondta Tarr. – Válaszolt a saját kérdésére.”

Tarr Béla baráti körben

Az alábbi hatperces videó egy lenyűgöző kordokumentum, amiben a nyilvános szerepléseikor gyakran a szigorú és kimért művész imidzsét kultiváló Tarr Béla szokatlanul felszabadult és bohókás arcát mutatja. A felvételt a legendás litván származású avantgarde filmes, Jonas Mekas készítette New York-i lakásában 2001 októberében, és olyan esetlegesnek hat az egész, mintha csak egy adott pillanatban bekapcsolta volna a kamerát, majd hat perccel később leállította volna.

Tarr beszélgetőpartnere a huszadik század második felének egyik legmeghatározóbb amerikai társadalomkritikusa, Susan Sontag, aki azt mondta a Sátántangó-ról, hogy "ellenállhatatlan és elbűvölő a hét óra minden egyes perce, szívesen megnézném évente egyszer a hátralevő életemben". A videóban azonban nem egy filozófiai eszmecserét hallunk, hanem egy szimpla csevejt. Sontag arról számol be, hogy sokáig ódzkodott az e-mailezéstől, de aztán teljesen rákattant erre az akkor még újnak számító kommunikációs formára, és igyekszik meggyőzni Tarrt, hogy próbálja ki ő is. A magyar rendező nem áll kötélnek, majd az akkor hetven felé közelítő Sontag elkezdi húzni a negyvenhat éves Tarrt, hogy az sokkal öregesebb nála.

Lénárt István

Fiatalkorában gyártásvezetőként olyan legendás rendezők filmjeiben dolgozott, mint Keleti Márton, Fábri Zoltán és Várkonyi Zoltán. Később négy évtizeden át a Magyar Televízió munkatársa volt. Színészként Bacsó Péter fedezte fel, később játszott Fehér György, Szabó István, Makk Károly és Fliegauf Benedek filmjeiben. Tarr Béla A londoni férfi-ben adott neki fontos szerepet. Áprilisban volt 94 éves, legutóbb a Karlovy Varyban vetített Zeróban tűnt fel.

Fura módon Tarr Bélánál elég szűkszavúak a dialógusok, nekem viszont sok hosszú duma jutott. Meg kellett tanulnom őket, és meglehetősen nagy számban ismételni. Béla egy megszállott rendező, volt olyan jelenet, amit egy tucatszor vettünk fel. Előrehaladott korom és rossz térdem miatt a hosszú tengerparti masírozások bizony eléggé igénybe vettek.

Lénárt István és Miroslav Krobot A londoni férfi című filmben Forrás: Mokép

Az ember hiú. Ha már egyszer elkezdett filmszerepeket vállalni, elég fontos, hogy milyen filmben és mit kell csinálni. Egyértelműen kitüntetés, hogy egy Tarr-filmben jelentős szerepet játszhattam. Engem kért fel, egy amatőrt. Az ő részéről ez a legáldozatosabb és legrizikósabb emberi kapcsolat, figyelembe véve, hogy milyen gondos és rátarti filmkészítő.

Kicsit túl makacs alkatú ember, aki nem hajlik, hanem inkább törik. Szeretném, ha nem fejezné be a munkát. Fiatal még ehhez. A befutott rendezők hetven éven túl is aktívan szerepelnek, és nem értem, hogy miért tett pontot a rendezői tevékenységére. Makk Karcsi decemberben lesz 90 éves, öt évvel ezelőtt még forgatott nagyjátékfilmet.

A torinói ló nem olyan végpont, ami miatt az ember azt mondja, hogy ennyi, és soha többet folytatás.

Ez egy tévhit vagy bemagyarázás. Akár a közhiedelem, akár Béla szempontjából. Hogy átáll oktatónak, az kevés.

Születésnapja alkalmából azt tanácsolnám neki, hogy fizikailag konzerválja magát. Nagyon fontos dolog az életben, hogy ezt a tokot, amit hordozunk, a fejünket és testünket, karban kell tartani. Vigyáznia kéne a fizikai állapotára, ami nem közömbös a szellemi állapottól. Hogy ha ezt az őrzést végrehajtja, akkor csináljon még filmet. A világ nincs lezárva, számos izgalmas téma van, csak meg kell találni a számára jót. És ezt a visszavonulási szerepjátszást fel kéne adni.

Tarr Béla már tízévesen is tudta

A rendező anyukája, Tarr Mária 1957 óta a Madách Színház súgója, februárban volt 81 éves, egy legenda. 1965-ben az Iván Iljics halála című Tolsztoj-regényből készülő tévéfilm rendezője szólt neki, hogy vigye be az akkor tízéves fiát, mert kéne egy srác Vászja szerepére. Tarr Béla így együtt játszhatott Básti Lajossal, Máthé Erzsivel és Dajka Margittal. De ami a legdurvább,

Tarr nővérét a filmben az akkor 23 éves Fodor Zsóka alakította. Magdi anyus a Barátok közt-ből.

Itt van róluk egy közös kép.

Tarr Béla és Fodor Zsóka az Iván Iljics halála című 1965-ös tévéfilmben Forrás: MTV

Tarr Mária a Mesék a súgólyukból című önálló estjében mondta el, hogy az egyik jelenetben Bélának sírnia kellett, de ez többszöri kísérletre sem sikerült neki. A rendező türelme elfogyott, és lekevert egy hatalmas pofont a gyereknek, aki azonnal sírva fakadt, és így meg tudták csinálni a felvételt.

Aznap este otthon Mária megkérdezte a fiától: "no, színész leszel?" Béla azonnal rávágta:

Nem! Rendező leszek! Jobb adni, mint kapni!