Aki így bünteti a németek hibáit, az megérdemli a döntőt

Kanté a pályán: szorosan fogja Özilt, hogy a németek ne tudjanak fordulni, Matuidi és Drogba az ellenfél tizenhatosán támad vissza a labdavesztés után

A 2016-os franciaországi Európa-bajnokság legjobb meccsén az Antoine Griezmann vezette hazai csapat 2-0-ra legyőzte a világbajnoki címvédő Németországot, és bejutott a döntőbe. A rosszul kezdő, de aztán tökéletes cserét végrehajtó Didier Deschamps csapata minden hibát és körülményt kihasználva, nagyon hatékony futballal küzdhet majd Portugália ellen az Eb-címért. Elemzés.

A francia–német elődöntőt egyértelműen a hazaiak várták kedvezőbb helyzetből. Az egyébként is nehezebb ágról érkező németek hosszabbításra és tizenegyespárbajra kényszerültek Olaszország ellen – igaz, egy nappal többet pihenhettek. Sérülés vagy eltiltás miatt hiányzott a csapat gerince: a középső védő Mats Hummels, a középső középpályás Sami Khedira és a befejezőcsatár, Mario Gomez.

Jobbszélső nélkül

Különösen utóbbi volt érzékeny veszteség, mert így Joachim Löw olyan támadójátékra kényszerült, ami az utóbbi időben nem igazán fekszik a csapatnak. Ráadásul a rendszer és a komplett német válogatott kulcsfigurája, Thomas Müller nagyon szerényt teljesítményt nyújtott az egész tornán, és mint később kiderült, Franciaország ellen sem tudott semmit hozzátenni a válogatott játékához.

A hiányzók helyén végül Höwedes és Can kapott lehetőséget, az eddig a jobb szélen futballozó Müller játszott középcsatárt. Vagyis a világbajnok gyakorlatilag jobbszélső nélkül, Kimmich felfutásaira építve lépett pályára egy aszimmetrikus 4-3-3-as formációban.

Franciaország–Németország 2–0, kezdőcsapatok Forrás: Origo

A túloldalon Didier Deschamps ezúttal a 4-2-3-1-es hadrendet választotta. Az Izland elleni habkönnyű negyeddöntő után bennragadt a csapatban Moussa Sissoko és Samuel Umtiti, Payet a szélen kapott lehetőséget, miután a torna során egyértelműen igazolódott, hogy Griezmann helye – az Atlético Madridhoz hasonlóan – a középcsatár mögött van.

A meccset az egész pályás letámadással nyitó Franciaország kezdte jobban, amiben nagy szerepe volt annak is, hogy Toni Kroos elkerült a védelem előtt megszokott posztjáról, Schweinsteiger és Can pedig nyomás alatt nem tudta megoldani a labdakihozatalokat. Emiatt nagyjából tíz perc után Can és Kroos helyet cserélt, és a kezdeti francia rohamok után kialakult a meccs képe.

A letámadás ellen nem működött a német labdakihozatal, emiatt Kroos és Can tíz perc után helyet cserélt Forrás: Origo

A németek birtokolták a labdát, amiben saját erényeiken túl segítette őket az is, hogy a felállásukból adódóan uralni tudták a középpályát Pogbával és Matuidival szemben, ráadásul a 4-2-3-1-es felállás miatt

nem fért be a francia kezdőbe a csapat igazi labdaszerzője, N'Golo Kanté.

A németek a tornán megszokott módon sokkal többet birtokolták a labdát (64 százalék), csak Hugo Lloris védésein múlt, hogy Can, Schweinsteiger vagy Thomas Müller próbálkozásai után nem kerültek előnybe.

Németország a meccsen 233-szor passzolt a támadóharmadban, Franciaország 72-szer (kékkel a jó, pirossal a rossz passzok) Forrás: FFT/Statszone

A franciák csak a saját térfelüket védték, az első percektől eltekintve nem sok veszélyt jelentettek a német kapura. Joachim Löw csapata a középső védők hosszú labdáival, mögé kerülésekkel és átlövésekkel uralta a meccset. Schweinsteiger mélyen, szinte Höwedes és Boateng között játszott, ami lehetővé tette Hector és Kimmich felfutásait. A rendszer működött, csak a helyzetkihasználással volt gond, és ziccerig azért nem tudott eljutni a jól védekező franciák ellen a csapat.

A nyílt játék viszont kockázatokat rejtett.

Előbb Boateng hibája után Giroud mehetett volna ziccerben, de futógyorsasága – ami talán leginkább elválasztja a világ élvonalától – arra sem volt elegendő, hogy kapura lőjön. A félidő végén aztán egy újabb hiba után a semmiből vezetést szerzett Franciaország, a tizenegyest a BL-döntőben elhibázó Antoine Griezmann magabiztosan szerezve meg az ötödik gólját a tornán.

Schweinsteiger fejmagasságban ütött bele a labdába, egyértelmű a tizenegyes, Rizzoli játékvezető ráadásul tökéletes szögből látta az eseményeket Forrás: Origo

A második félidő elején folytatódott Németország vesszőfutása: sérülés miatt kidőlt Boateng is, aki nem is védőmunkája, hanem hajszálpontos indításai, forgatása miatt hiányzott a pályáról – különösen úgy, hogy Hummels sem állt rendelkezésre.

Ennél jobban nem lehet cserélni

Nem sokkal később tökéletes cserét húzott meg Deschamps: a 71. percben Payet helyén pályára lépett Kanté. Mint kiderült, a változtatásnak kettős célja volt: kiegyenlíteni a németek középpályás fölényét, és lehetővé tenni Pogba és Matuidi számára, hogy fellépjen a támadásokkal, illetve labdavesztés után visszatámadjon. Egy perccel a csere után – ez nyilván szerencse, de nem véletlen – jött is a gól.

Kanté a pályán: szorosan fogja Özilt, hogy a németek ne tudjanak fordulni, Matuidi és Pogba az ellenfél tizenhatosán támad vissza a labdavesztés után Forrás: Origo

Kimmich hibázott hatalmasat: a tizenhatoson belül ügyetlenkedett, elvesztette a labdát, majd Pogba egy az egyben nagyon megverte a frissen beállt Mustafit. A középre ívelt labdát Neuer rosszul mérte fel, öklözés helyett csak belepaskolni tudott, Griezmann pedig betalpalta a második gólt.

Német módon verni a németeket

A hátra lévő fél órában Németország folyamatosan és változatosan támadta a francia kaput, de csak kapufáig és több nagy lehetőségig jutott, miközben Franciaország életveszélyes kontrákat vezetett. Ennek ellenére végül nem született több gól, és a Griezmann vezette francia csapat bejutott a döntőbe.

Hogy megérdemelten vagy sem, azon lehet vitatkozni.

A tornán a német válogatott mutatta be a legszebb, legjobb focit, ám az elődöntőhöz érve a sokadik csere után már hiányzott az extraklasszis a csapatból. A hiányzókat pótoló játékosok nagyon jók ugyan, de nem klasszisok. Emellett a kulcsposzton játszó Thomas Müller gól nélkül zárta a tornát, ami mindenképp meglepetés. Löw ezzel együtt is jól menedzselte a keretet, és Deschamps ellen is megnyerte a taktikai csatát, végül játékosminőségben maradt alul a befejezéseknél.

Didier Deschamps rosszul kezdett meccselni, de aztán a maga javára fordította az elődöntőt Forrás: Getty Images/2016 Getty Images/Alex Livesey

Az is igaz persze: nem a franciák tehetnek róla, hogy eddig gyengébb ellenfelek kerültek az útjukba. És ki érdemelné meg jobban a döntőbe jutást, ha nem az a csapat, amely képes

szinte maximálisan kihasználni pont a német válogatott hibáit.

Deschamps jó érzékkel hagyta a csapatban Umtitit (két meccsén összesen két passzt rontott új klubja, a Barcelona legnagyobb gyönyörűségére) és Sissokót, nem félt lecserélni a torna sztárjának induló, de a németek ellen semmit sem mutató Payetet, és tökéletes taktikai húzással nyúlt bele a meccsbe.

Antoine Griezmann már 6 gólnál jár a tornán Forrás: MTI/EPA/Guillaume Horcajuelo

Az elődöntő legnagyobb nyertese bizonyos szempontból José Mourinho, akinek egyes számú alapfilozófiája szerint „az a csapat nyeri a meccset, amelyik kevesebb hibát követ el”, és az Eb-elődöntőben pontosan ez történt: mindkét nagy német hibát góllal büntette Franciaország.

Mindig a németek nyernek, mi?

A franciák ezzel 1984 és 1998 után újabb hazai rendezésű nagy tornán jutottak döntőbe, a németek pedig szomorúan konstatálhatják, hogy 2006 óta negyedik elődöntőjüket veszítik el (a másik három: 2006-os és 2010-es vb, 2012-es Eb). Sőt, még csavarhatunk egyet rajta: Joachim Löw hatszor vitte elődöntőbe a német válogatottat (egyszer Jürgen Klinsmann segítőjeként), de csak egy trófea lett belőle (2014-es vb).

Korábbi hasonló elemzéseket ide kattintva olvashat.

[a cikk utolsó bekezdését 17:58-kor pontosítottuk Joachim Löw elődöntős teljesítményével kapcsolatban]