Már nem elég cipelni a zongorát, játszani is kell rajta

Vágólapra másolva!
Az elmúlt évtizedben alaposan felértékelődött a védekező középpályások játéka. A poszt, amelyet leggyakrabban Claude Makelelével azonosítottak, ma is létezik, ám feladatköre megváltozott - az itt szereplőknek ma már nem elég csak védekezniük, labdát szerezniük, hanem elvárás, hogy szükség esetén a játékot is szervezzék, és legyenek kapura is veszélyesek, gólerősek.
Vágólapra másolva!

Taktikai szempontból a középpályássor, mint csapatrész nagyon sokáig nem volt felosztható támadó és védekező szerepkörű játékosokra. A klasszikus 4-4-2-es, vagy 4-3-3-as felállásban többnyire olyanok játszottak ezen a poszton, akiket az angol szakzsargonban "box-to-box midfieldernek" neveztek - vagyis olyan játékosoknak, akik a két 16-os közötti teljes területet bejátszották.

Az 1990-es években azonban a középpályások specializálódtak, egyre inkább elkülönültek a védekező és támadó feladattal ellátott futballisták, és napjainkban a csapatok játékrendszerében a mezőnyjátékosokat nagyon sokszor már nem három, hanem négy egységre bontják - korunk egyik legnépszerűbb szisztémája a 4-2-3-1.

A passzolni tudás csak bónusz volt

Ha azt nézzük, hogy ki volt az első, akire már kifejezetten védekező középpályásként, a poszt egyik legjobbjaként tekintettek, Claude Makelelét kell említeni. A francia a Real Madrid szupersztárjai között töltött be nagyon fontos szerepet, ami tulajdonképpen csak akkor vált világossá, amikor Makelele már hiányzott a csapatból.

A Real 2003-ban adta őt el a Chelsea-nek, utána a madridiak három éven keresztül semmit nem nyertek - pedig olyan klasszisok játszottak az együttesben, mint Raúl, Luis Figo, Zinedine Zidane vagy David Beckham. Csak ekkor derült ki, hogy Makelele játéka milyen létfontosságú volt; a védekező, vagy labdaszerző középpályás, mint poszt és fogalom, pedig bekerült a köztudatba. Olyannyira, hogy Angliában azóta is csak "Makelele-role-nak", azaz "Makelele-pozíciónak" nevezik a hasonló poszton, szerepkörrel futballozókat.

A francia klasszisnak több kiváló pályatársa is volt, elég, ha csak honfitársára, Patrick Vieirára, vagy éppen a holland Edgar Davidsra gondolunk. Ahogy a labdarúgás tempója egyre gyorsabb lett, ezáltal a játék pedig fizikálisan megerőltetőbb, a középpályán teljesen elkülönültek a feladatkörök. Makelele a labdaszerzésben kiváló volt, a támadásokhoz azonban szinte semmit sem tett hozzá - nem véletlenül nyilatkozta róla Florentino Pérez, a madridiak elnöke, hogy 90 százalékban csak oldalra vagy hátra passzolt, tízméteresnél hosszabb átadására pedig nem is emlékszik (más kérdés, hogy Makelelén kívül senki sem védekezett a középpályán az akkori Realból).

Az FC Barcelona jelenlegi edzője, Josep Guardiola nem sokkal a visszavonulása előtt nyilatozta: "A labdarúgás megváltozott, sokkal nagyobb az iram, és nagyobb a fizikai igénybevétel. A középső középpályásoktól szinte csak védekező munkát várnak el: ha valaki ezen a poszton játszik, akkor az a lényeg, hogy erőszakos legyen, sok labdát szerezzen. Ha esetleg passzolni is tud, az bónusz, de nem ez a fontos".

Az univerzális középpályások előtérbe kerültek

A játék tempójának változása azt jelentette, hogy a futballistáknak gyorsabban kellett reagálniuk minden szituációban, hiszen a legkisebb technikai hiba is labdavesztést eredményezett. A védekező középpályásoknak nem maradt idejük, hogy a játékot szervező csapattársukhoz passzoljanak, így egyre értékesebbek lettek azok a futballisták, akik a labdaszerzést követően azonnal támadást tudtak indítani.

A korábbi specializáció ugyan még nem teljesen a múlté, de egyre több klub igyekszik olyan védekező középpályást alkalmazni, aki fizikálisan és technikailag kiválóan képzett, jó szervezőkészséggel és rúgótechnikával rendelkezik. Kiváló példa erre a Barcelona csapata, ahol tulajdonképpen egyetlen klasszikus értelemben vett, Makelele típusú védekező középpályás sem futballozik.

Ebben a csapatrészben (az egyre többet szereplő fiatal Sergio Busquets mellett) Seydou Keita és Yaya Touré játszik hátul, de mindketten kiveszik a részüket a támadójátékból is: Keita hat gólt ért el az előző idényben, míg Touré egy találata mellett négy gólpasszt is adott (pályafutásuk során mindketten feleannyi mérkőzésen már kétszer annyi gólt szereztek, mint Makelele).

Forrás: AFP

Keita hat góllal zárt az előző idényben

Az elefántcsontpartit klubtársa, André Iniesta így jellemezte: "Yaya hátul besegít a védekezésben, majd azonnal csatlakozik a támadásokhoz, a labdakezelése pedig egészen kiváló, ami az ő posztján létfontosságú". Világklasszis képviselője ennek a szerepkörnek a spanyol Xabi Alonso, akinek elvesztését a Liverpool nem is tudta kiheverni ebben a szezonban. A tavaly nyáron a Real Madridba szerződött spanyol játékos utolsó liverpooli idényében hat gólt ért el, és négy gólpasszt adott - az előző szezonban pedig a Primera Divisiónban három gólja mellett további ötöt készített elő.

Hosszú, pontos indításaival hátulról is képes irányítani, és egyben felgyorsítja a támadásvezetést, távoli lövéseinek köszönhetően pedig a kapura is veszélyes. A középső középpályások feladatainak változását az is jól mutatja, hogy a BL-döntőt játszott Bayern Münchennél Louis van Gaal legnagyobb húzásának azt tartják, hogy a korábban rendre a szélen szerepeltetett Bastian Schweinsteigert középre húzta: a német válogatott itt ugyanis kiválóan tudta érvényesíteni technikai tudását, szervezőkészségét.

A Milannál is elkéne egy univerzális középpályás

A Milannál pont az ellenkezője játszódott le, mint a Bayernnél: Carlo Ancelotti kitalálta a mélységi irányító posztját Andrea Pirlónak, ami egy ideig jól működött, de a csapat akkor sem változtatott a stílusán, amikor már szinte az összes ellenfél kiismerte. Pirlo mellett általában Gennaro Gattuso és Massimo Ambrosini szerepelt a középpályán, az ő feladatuk elsősorban a védekezés és labdaszerzés volt, de mivel egyikük sem tud igazán építkezni, így nem volt megfelelő az összhang a középpálya és a csatársor között, ami főleg Kaká távozása után volt szembetűnő.

Mathieu Flamini érkezésétől sokat vártak a Milannál, mivel a francia középpályás az Arsenalban éppen azokat az erényeket csillogtatta, amit Gattusónál és Ambrosininél hiányoltak, de ő sem váltotta be a reményeket, leginkább a piros lap határát súroló becsúszásait jegyezték meg a szurkolók.

www.global-soccer.eu

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!