Büszke svájciak és Iniesta-szobrot követelő portugálok

A világbajnoki címet ünneplő spanyol drukkerek szerint mentális változás miatt lett szinte verhetetlen a válogatott az elmúlt években, mert a játékosok végre hisznek magukban. A hollandok érthetően keserűen nyilatkozgattak, és többen is a bírót kritizálták, a svájciak viszont büszkék, mert csak ők tudták legyőzni a későbbi világbajnokot. Helyszíni reakciók a világbajnokság döntője után.

Dajka Balázs helyszíni tudósítása

Annak ellenére, hogy a holland és a spanyol válogatott is azzal lopta be magát drukkerek millióinak szívébe, hogy tud és szeret is támadni, a két csapat vb-döntője inkább volt hosszú, mint látványos. Izgalmakban azért így se volt hiány, és sokan talán már az öt-öt tizenegyesrúgót találgattak, amikor a 116. percben Iniesta betalált, amire már nem volt válasza a hollandoknak. A narancsmezesek egyedülálló módon három vb-döntőt is elbuktak, de a legfrissebb kudarc ellenére drukkereik beszédes kedvükben voltak, és bár több játékos is alulteljesített, egyiküket sem bántották.

"Nagyon szarul érzem most magam"

Az elsőnek értékelő Martin könnyen átsiklott a gyengébb játék felett, azt azonban nem felejtette el megjegyezni, hogy a gól szerinte lesről született, és hogy Webb játékvezető nagyon szétfújta a meccset. A naracsszínű öltönyt viselő Bram leginkább Robben kimaradt ziccereit okolta a vereségért, de büszkeséget érzett, hogy egy ilyen kis ország idáig eljutott és oroszlánként aposztrofálta a válogatott játékosait.

"Nagyon szarul érzem most magam" - ezek már Bastiaan szavai, aki Robben első nagy helyzetét érezte a meccs fordulópontjának, és tipikus döntőről beszélt, sok izgalommal és taktikázással, de kevés igazán látványos jelenettel.

Egy Kenyából érkezett holland drukker még a "valódi" hollandoknál is vigasztalhatatlanabbnak tűnt, az Oranje iránti rajongása még 1988-ban kezdődött a Van Basten-, Gullit-féle Eb-győztes csapattal, azóta várt arra, hogy ismét egy nagy torna döntőjében lássa kedvenceit. Az arcát a holland zászló színeivel kifestő szurkoló szerint a spanyolok összességében megérdemelték a győzelmet, de erősen kritizálta a sárga lapokat ipari mennyiségben osztogató angol bírót.

Szintén a pálya tartozékával foglalkozott Erik, aki többször is elmondta, biztos benne, hogy Iniesta gólja lesről született, mert az otthoniak sms-ben megírták neki a visszajátszást megnézve. "Nem játszottunk rosszul, de a bíró eldöntötte a meccset, aminek nem szabadna megtörténnie egy vb-döntőben. A kiállítás után már a tizenegyeseket várta a csapat, kár, hogy végül nem sikerült odáig eljutni. A vereség ellenére optimista vagyok, ugyanez a brigád két év múlva az Eb-n újra nagyot alakíthat" - tekintett előre a Maastrichtből érkezett szurkoló.

"Cristiano Ronaldo túl van sztárolva"

Bár a hollandokból jóval több volt a stadionon belül, a díjátadó után legtöbbjük gyorsan távozott a stadion környékéről, a spanyolok viszont érthető okokból nem kapkodtak, csoportokba verődve ugráltak, énekeltek vagy lelkesen nyilatkozgattak a különböző tévécsatornáknak. Az első spanyolmezes társaság tagjai, akiket sikerül kifaggatni, portugálok voltak, akik unokatestvérnek nevezték a szomszédos ország lakóit, és még az sem zavarta őket, hogy a 16 között éppen a spanyoloktól kaptak ki. A duó fiatalabbik tagja, Mario szerint kicsit unalmas volt a döntő, mert mindkét csapat ugyanazt csinálta, próbálta a másik elől elszívni a levegőt a középpályán. Szerinte a spanyolok rászolgáltak a sikerre, és ha rajta múlna, most azonnal szobrot emelne Iniestának, aki kedvenc csapatában, a Barcában is rendre zseniálisan játszik. Mario szerint Portugália csak akkor érhet el ehhez hasonló sikert, ha kirúgják Queirozt, és Mourinhót teszik a helyére, társa, Miguel kritikusabban áll a témához, szerinte Ronaldóék elsőségére körül-belül annyi az esély, mint arra, hogy a globális felmelegedés pár év alatt mindent átír a Földön.

Szintén Portugáliából érkezett Dél-Afrikába Katya, aki az elmúlt egy hónapban teljesen rákattant a focira, szinte az összes meccset megnézte, és már most eldöntötte, hogy négy év múlva Brazíliába is ellátogat. A fogszabályzós lány Portóban él, ennek ellenére édesanyjához hasonlóan a Benficának szurkol, ami néha feszültséget szül a családon belül, mivel apja a Portóért él-hal. Katyának a spanyolok közül Villa, a portugál csapatból Miguel Veloso a kedvence, és úgy látja, Cristino Ronaldo túl van sztárolva, pedig a válogatottban messze nem nyújt annyit, mint klubcsapatában.
A portugálok után végre igazi spanyol is horogra akadt, Daniel könnyebb meccset várt, dicsérte a hollandokat, és a tizenegyesektől sem félt volna, mert Casillas nagyon érzi a büntetőket. Az Atlético-drukker Daniel szerint a korábban a nagy tornákra mindig esélyesként érkező, aztán üres kézzel távozó spanyoloknál a fejekben volt a legnagyobb változás, a játékosok elhitték, hogy nyerhetnek, bíznak magukban, és tudják, mire képesek. "A mostani keret fele már a négy évvel ezelőti vébén is ott volt, de akkor nem rendelkeztek elég rutinnal, és ezt a franciák kihasználták a nyolcaddöntőben. Most viszont már minden klappol a csapatnál, és ennek a generációnak lehet még pár jó éve" - mosolygott.

A spanyolok végre hisznek magukban

A szintén a spanyol fővárosból érkező, de az Atlético helyett a Realért szorító Rodrigo élete legszebb napjáról beszélt és örült, hogy sikerült megúszni a szívrohammal kecsegtető büntetőket. Az Eb-győztes és a mostani csapat között szerinte annyi a különbség, hogy a Del Bosque-féle válogatott kicsit védekezőbb, amit az is bizonyít, hogy a hét meccsen mindössze két gólt kaptak, azokat is a csoportkörben. Rodrigo úgy érzi, pár napnak még el kell telnie, mire felfogja, mit is jelent a világbajnoki cím, valószínűleg akkor fog tudatosulni benne, ha leszáll a gép Madridban, és minden médium ezzel lesz tele.

Alberto duplán szerencsés fickó, az elődöntő után egy durbani szórakozóhelyen sikerült befűznie egy Eva Mendesre megszólalásig hasonlító helyi szépséget, vasárnap este pedig élőben nézte végig a történelmi meccset. "Nem írható le szavakkal ez az érzés, annyit vártunk rá, és most végre átélhettük. Azért jöttem ide Dél-Afrikába, mert tudtam, hogy a csapat világbajnok lesz. Mi játsszuk a legszebb focit, és ezért is szeretik olyan sokan a külföldiek közül a spanyol csapatot, mert egyszerűen élmény nézni a játékát. Hogy mi a titok? A játékosok az Eb-győzelem óta hisznek magukban, és a válogatottnál nem az egyének számítanak, csak a csapat. Felértünk a csúcsra, ennél többet nem lehet elérni, biztos lesz visszaesés valamikor, de egyelőre ki kell élveznünk ezeket a csodás pillanatokat" - nyilatkozta Alberto, aki barátaival már azt szervezte, hol folytatódjon a fiesta.

A spanyolok mellett két svájci srác volt a legbüszkébb, ők ugyanis elmondhatták magukról, hogy a csapatuk volt az egyetlen ezen a vébén, amely győzött a későbbi világbajnok ellen. A Bázelből érkező duó a döntőben a hollandoknak drukkolt, úgyhogy kissé szomorúak voltak, és reklamáltak is egy sort, mivel szerintük a spanyol gólt megelőző holland akciónál szabálytalanság történt, Webb mégsem fújta le. Összességében azonban kellemes élményekkel távoznak az öthetes kalandról, és ezt bizonyítandó egy "Imádjuk Dél-Afrikát" felkiáltással köszöntek el.