Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
"Amikor az ember éppen a gyerekkori álmait váltja valóra, akkor nem érzi magán a nyomást. Mindig is ilyen meccseket szerettem volna játszani" – mondta a két gólt szerző, majd testet villantó Neymar a brazilok Kamerun elleni győzelme után. Készségesen elhisszük neki, hogy ebben az idegállapotban nem érzi a nyomást, de kívülről azért feltűnő, mennyire tőle függ a csapat győzelme.
"Brazília pontosan annyira függ Neymartól, mint Argentína Messitől. Vannak játékosok, akik a két csapat közötti különbséget jelentik. Neymar ilyen!" – mondta erről Luiz Felipe Scolari szövetségi kapitány. Azt sajnos nem tette hozzá, mihez kezdene, ha bármilyen okból ki kellene hagynia a Barcelona támadóját, pedig ez alighanem a legérdekesebb kérdés a mai brazil válogatottal kapcsolatban.
Neymar még mindig csak 22 éves, de már most a brazil válogatott történetének ötödik legjobb góllövője, a Kamerun elleni duplájával két korábbi aranylabdás, Rivaldo és Ronaldinho mellett húzott el. Nála rutinosabb játékosokat is láttunk már összeroppanni nagy elvárások súlya alatt, ő azonban egyelőre úgy tud vezér lenni, hogy közben nem görcsöl, nem vicsorog, hanem lövi a gólokat, és közben a közönséget feltüzelő trükköket sem hanyagolja.
Neymar a klubjában, a Barcelonában Messi miatt a támadósor bal oldalára került. A szezonbeli kilenc gólja és tíz gólpassza azt mutatja, hogy nem érezte annyira rosszul magát, Scolari viszont gyakorlatilag szabad kezet adott neki, nem akarta keretek közé szorítani. A vébén amolyan árnyékékként játszik Fred mögött, középen sokkal jobban érvényesül a kreativitása és a cselezőkészsége, de így is sokszor húzódik ki a bal oldalra, a balhátvéd Marcelo pedig tömi is labdákkal: csak Kamerun ellen tizenegyszer játszotta meg.
Ha a braziloknak lenne egy épkézláb középcsatáruk, akkor talán nem lógna ki ennyire, de Fred vergődését látva nemhogy Ronaldót, lassan Luis Fabianót is visszasírják az ötszörös világbajnoknál. Neymart Scolari gyakorlatilag felmentette a védekezés alól, a három meccsen összesen egyszer szerelt, míg a tornán eddig szintén meggyőző Oscar tizenötször, ráadásul néggyel több labdát szerzett. A Twitteren a brazil drukkerek közül legalább annyian dicsérik Oscart, mint Neymart, kiemelve, hogy elvégzi a piszkos munkát, feláldozva magát a csapat érdekében, ezzel is elősegítve a tízes csillogását.
Ettől függetlenül egyelőre úgy tűnik, tényleg nincs, aki átvegye Neymar helyét. Mexikó ellen nem jöttek a góljai, csak helyzetekig jutott, és nem akadt, aki vezérré léphetett volna elő. Talán ebben rejlik a mostani brazil válogatott sebezhetősége: a korábbi nagy csapatokban mindig volt egynél több potenciális nyerőember. Ha csak az utolsó két győzelmet nézzük, akkor 2002-ben Ronaldót Rivaldo és Ronaldinho egészítette ki, 1994-ben pedig Romário és Bebeto vitte a hátán a csapatot. Ha a korábbi vb-győzteseket vesszük alapul, talán az 1986-os argentin csapathoz lehetne hasonlítani a brazilok mostani helyzetét, ahol minden Maradonán állt vagy bukott. Carlos Bilardo neki ugyanolyan kötetlen szerepet adott, mint Scolari Neymarnak, és mögé tett egy olyan csapatot, amely megadta a stabilitást ahhoz, hogy a csapat sztárja szabadon közlekedjen a pályán.
Belőle is lehet még népmesei hős
Volt abban valami szimbolikus, hogy Neymar a Kamerun elleni utolsó csoportmeccsen a pengés játékosoktól hemzsegő brazil focitörténelem egyik legnagyobb zsenijéről, Mané Garrincháról elnevezett stadionban vezette győzelemre a válogatottat. Garrincha amolyan népmesei hős a brazil fociban, azokat a srácokat jelenítette meg a pályán, akik naphosszat az utcán fociznak, és folyton azok jár az eszük, hogy milyen új csellel tudják átverni egymást.
"Ne felejtsd el, az első passz Garrinchának menjen" – idézi fel Jonathan Wilson a Futballforradalmak című könyvében azt a sztorit, amikor az 1958-as vébén Vicente Feola szövetségi kapitány a szovjetek elleni meccs előtt kiadta az ukázt Didinek. Garrincha húsz másodperc után megkapta a labdát, és ami utána jött, azt ma szétkattintanák a videomegosztókon: a szélső háromszor ültette le Borisz Kuznyecovot. Garrinchának az 1958-as és az 1962-es vébégyőzelemben is hatalmas szerepe volt, és ha Neymar megteszi azt, amit 200 millió brazil vár tőle, akkor újabb kategóriában lehet majd a nagy elődhöz hasonlítani.
Ebből a Neymar-függőségből még rosszul is kijöhetnek a brazilok, ráadásul a gólszerzésre megbízhatóan képes egyéb futballisták hiánya nem az egyetlen gondja a válogatottnak. Az eddigi három meccs alapján minden csapatrész gyengébben teljesít, mint mondjuk a tavalyi Konföderációs Kupán vagy a felkészülési meccseken – amire kézenfekvő magyarázat, hogy a vb-meccsek sokkal élesebbek, de egy-egy játékos kimondottan rossz formája már Chile ellen is visszaüthet.
Elsősorban Paulinhóra gondolunk. Egy éve még úgy tűnt, hogy az egész pályát bejátszó, nagy munkabírású, ráadásul technikás és a kapu előtt is ügyes középpályás telitalálat Scolari válogatottjába. Épp akkor vitte el a Tottenham, de az idény második felében már kevesebbet volt pályán a Premier League-ben, többször lecserélték, és nem ok nélkül. A vb csoportmeccsein is feltűnően gyengén játszott: a párharcainak csak az egyharmadát nyerte meg (18/6), pontatlanul (82,3 százalék) és keveset passzolt (90 percre vetítve átlagosan 28-at).
Előrébb legalább ekkora problémának tűnik Hulk szerencsétlenkedése. A kapura gyakorlatilag nem veszélyes – egyszer találta el –, és ahhoz képest, hogy milyen fizikai adottságai vannak, alig akadnak jó betörései. Három beadással próbálkozott két meccsen, egyik sem volt használható, az ellenfél térfelén pedig tízből négy átadása rossz helyre ment.
A két szélső védőre, Dani Alvesre és Marcelóra egyelőre nem lehet sok panasz, de az ő szerepeltetésük mindig nagy kockázatot hordoz magában. Kevés csapat védekezése bír el két ennyire támadó szellemű szélső védőt, és intő jel lehet, hogy a brazilok által eddig kapott két gól egyaránt Alves helyéről jött. A horvátok ellen elöl ragadt, és elhúztak a helyén, Thiago Silvának kellett kiváltani a támadóra. A kameruni Nyom pedig egy az egyben átjátszotta.
