Temetés, disznótor, esküvő - interaktív képriport a csángókról

Vágólapra másolva!

Moldvai, gyimesi, barcasági - Kollányi Péter POYi-díjas fotóriporter évekig járt vissza csángó falvakba, hogy megörökítsen minden fontos pillanatot. Kollányi interaktív képriportja több képsorozaton, videón és szövegen keresztül mutatja be a csángók életét, a helyi bábaasszony ízes történeteitől kezdve a néprajzkutató alapos háttértudásáig.

Kollányi Péter

Vágólapra másolva!

csángó

Az egyes képekre kattintva különböző képsorozatokat nézhet meg az egyes csángó népcsoportok mindennapjairól, ünnepeiről és hagyományairól. A képek között talál kisebb, önálló képriportokat és videókat is.

Csángók

A Csángókról

A csángók több Romániában élő magyar nyelvű kisebbségi népcsoport összefoglaló neve. Három fő csoportjuk, a moldvai csángók, a gyimesi csángók és a barcasági csángók életformája és hagyománya lényeges különbségeket mutat, amely abból ered, hogy különböző időszakokban és hullámokban vándoroltak ki a történelmi Magyarország területéről, és telepedtek le a Kárpátokon kívül.

Gyimesi csángók

A gyimesi csángók Moldva és Erdély határán élnek, őseik székely és moldvai falvakból vándoroltak ki a XVII. századtól és telepedtek le a Tatros-folyó 30 kilométer hosszú és néhány száz méter széles völgyében. A Gyimesvölgye, amelynek több mint 15 ezer lakója van, három nagyközségből áll: Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk. A középmagas hegyek, erdők, kaszálók alkotta vidék fekvésénél fogva elszigetelt terület, ahonnan ritkán mozdultak ki a történelem során az itt lakó emberek. A gyimesi családok hagyományosan tavasztól késő őszig a környékbeli hegyekben található esztenaházaikba költöznek, ahol főleg havasi állattartással és tejtermékek készítésével foglalkoznak. Az elmúlt évtizedek sok tekintetben komoly változást hoztak a gyimesi csángók életében, a hagyományos havasi állattenyésztő életforma egyre kevésbé nyújt lehetőséget a gyimesi családoknak a megélhetésre, és a fiatalok egyre gyakrabban keresnek munkát és boldogulást falujuktól távol.

Moldvai csángók

A moldvai csángó magyarok Európában egyedülálló, ősi népcsoportot képviselnek. A romániai Moldva tartományban élő, mintegy 240 ezer fős katolikus népcsoport tagjait összefoglaló néven emlegetik moldvai csángóknak. A moldvai katolikusok nagy valószínűséggel, zömmel magyar származásúnak mondhatók, a magyarul beszélők száma mára közel 60 ezerre tehető. A moldvai magyar etnikum azonban sem történelmi, sem nyelvi-néprajzi szempontból nem nevezhető egységesnek.

A csángók legkorábbi csoportját a Kárpát-medencén kívül maradt magyarok alkotják, de vannak közöttük Erdélyből kitelepített székelyek és más kitelepített vagy kitelepült erdélyi csoportok is. Általánosan elfogadott nézet, hogy a csángók ősei egy tervszerű magyar birodalmi politika támogatásával érkeztek Moldvába, feladatuk a középkori magyar királyság keleti határainak ellenőrzése, védelme volt. A középkori eredetű, nem székely származású moldvai magyarság utódai, az északi csángók Románvásárától északra található Szabófalva és Kelgyest községekben és környezetükben élnek. Az idősebb generációt leszámítva mára a lakosság töredéke beszéli csak a magyar nyelvet itt. A „déli csángók” és a „székelyes csángók” kevésbé asszimilálódtak a románsághoz, mint az északi csángók, így ma a magyar anyanyelvű moldvai katolikusok mintegy 80 százaléka a székelyes réteghez tartozik. A székelyes csángók nyelvjárása a székely nyelvjárással mutat közeli rokonságot, annyi különbséggel, hogy hiányoznak belőle a nyelvújítás utáni szavak, és nagyobb arányban fordulnak elő a román kölcsönzések. A moldvai csángók jogait hosszú ideig korlátozták és korlátozzák ma is, nem tanulhattak, illetve ma sem tanulhatnak bizonyos településeken és nem misézhetnek magyar nyelven. A csángó etnikum létéről a román állam hivatalosan nem vesz tudomást, s mivel a csángóságot teljes egészében románnak tekinti, az álláspont következményeként a legalapvetőbb kisebbségi jogokat sem biztosítja számukra. A csángóság teljes egészében kimaradt a nagy történelmi folyamatokból, amelyek a modern polgári magyar nemzetet megteremtették, így magyar identitásuk sem alakult ki. A csángók önmagukat magyaroknak ritkán nevezik, és leginkább vallásuk különbözteti meg őket a környező ortodox román közegtől. Az elmúlt évtizedekben az asszimiláció rendkívüli mértékben felgyorsult. A csángók évszázados elszigeteltsége mára megszűnt, a falvak immáron szoros összeköttetésbe kerültek a környező román nagy városokkal és kultúrájukkal. A fiatalabb lakosság nagy része román nyelvű közegben nő fel, egymás között a magyar nyelvet szinte már csak töredékében beszéli. A falvakban szinte teljes egészében eltűnt a 16-40 éves korosztály, a tradicionális földművelés és állattenyésztés többé nem jelent vonzó perspektívát a fiatal lakosságnak. A munkaképes korban lévő férfiak túlnyomó többsége romániai nagyvárosokban, illetve külföldi országokban dolgozik, elsősorban Olaszországban, Németországban és Magyarországon. Fizetésükből vagy házakat építenek szülőfalujukban, vagy egyre gyakrabban családostul kiköltöznek a jobb kereseti lehetőséget nyújtó országokba.

Hétfalusi, vagy barcasági csángók

A Brassótól keletre, a Kárpátok lábánál fekvő hét település lakói, a hétfalusi csángók valószínűleg a XI. századtól a Barcaságban megtelepült magyar és besenyő határőrök leszármazottjai. A hétfalusi csángók magukat magyaroknak mondják. Csángóknak a szomszédos székelyek hívják őket sajátos nyelvjárásuk és szokásaik miatt.

Helyszínek

Moldvai Csángók

Bákó | Bacău

Bákó | Bacau

Bákó (románul Bacău) Bákó megye székhelye a Kárpátok keleti lábainál, a Beszterce és Szeret folyók összefolyásánál, a DN2 főút mellett. A csángók fővárosa, itt működik a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége is.

Budapest - Bákó 796 kmBákó - Bukarest 290 km

Klézse | Cleja

Klézse (románul Cleja) község Romániában, Bákó megyében, a Klézse patak mentén, Bákótól 18 km-re délre. A központhoz kapcsolódó településrészek Alexandrina (nyugatról) és Buda (keletről), továbbá hozzá tartoznak Somoska (Somușca) és Pokolpatak (Valea Mică) falvak. A mára összenőtt településrészek lakosainak száma 6864 (2002), túlnyomó részük római katolikus vallású déli és székelyes csángó. Több csángó szervezet székhelye, 2001 óta – a hivatalok erős ellenállását leküzdve – iskolában is oktatják a magyar nyelvet.

Pokolpatak | Valea Mică

Pokolpatak, vagy Kicsipatak (Valea Mică) település Romániában, Moldvában, Bákó megyében. Klézse mellett fekszik, ma Klézse településrésze. Lakosainak túlnyomó többsége a déli székelyes csángók közé tartozik.

Somoska | Şomuşca

Somoska (románul Somușca) település Romániában, Moldvában, Bákó megyében. Bákótól délre, A Szeret jobb oldalán, Klézse (Cleja) és Csík (Ciucani) közt fekszik. A falu azok közé a moldvai falvak közé tartozik, melynek lakói leginkább őrzik az archaikus magyar nyelvet. A székelyes csángó falu lakói a 18. század második felében, a mádéfalvi veszedelem idején menekültek ide.

Forrófalva | Faraoani

Forrófalva (románul Faraoani) csángó magyar település Romániában, Bákó megyében. A Szeret bal partján, Bákótól délre fekvő település. A Moldvai hátság egyik központi települése, dombságok veszik körül. Nevét Nagy István (Ștefan cel Mare) és a török háborúk idejében élt Forró nevű katona után kapta, ő népesítette be a falut. A lányát a hagyomány szerint a vajda vette nőül.

Magyarfalu | Arini

Magyarfalu (románul Arini) település Romániában. Bákó megye délkeleti részén, Bákótól délkeletre, a Szeret folyó jobb partján fekszik. Magyarfalu alapításának ideje nem ismert, valószínűleg a középkorban érkeztek ide az első telepesek, majd az 1764-es Madéfalvi veszedelmet követően Erdélyből menekülő székelyek is letelepedtek itt.

Lujzikalagor | Luizi-Călugăra

Lujzikalagor (románul Luizi-Călugăra) község Romániában, Bákó megyében, Bákótól 10 km-re délnyugatra. Egyike a jelentős moldvai csángó településeknek, az 1950-es években a magyar nyelvet az iskolában is oktatták. Az államilag elismert, iskolán kívüli nyelvoktatás 2006-tól indult be, 2007-ben a helyi hatóságok ellenállásán bukott meg, hogy az iskolai tanterven belül újra bevezessék a magyarórákat. 2002-ben a többségében csángólakta településen mindössze 5 fő vallotta magát magyarnak, 9 csángónak.

Frumósza | Frumoasa

Frumósza (vagy Szépfalu, románul Frumoasa) település Romániában, Moldvában, Bákó megyében. A Tázló jobb partján fekszik.

Lészped | Lespezi

Falu Romániában, Bákó megyében, Bákótól északnyugatra, Gerlény község része. A községet a következő hat falu alkotja: Gerlény, Rácsila (Gârlenii de Sus), Lészped (Lespezi), Paladești, Satu Nou, Șurina. Ezek közül kiemelkedik Lészped moldvai csángó lakosságával; iskolájában az 1940-es években bevezetett magyarnyelv-oktatás legtovább, 1960-ig maradt fenn (a többi moldvai csángó faluban az ötvenes évek elején megszüntették), és a romániai rendszerváltás után az elsők között indult újra. Lészped volt az egyetlen moldvai falu a kommunista Romániában, ahol magyarul prédikáló pap volt, őt ezért komoly börtönbüntetésre is ítélték. 2002-ben a község területén 41 fő vallotta magát magyarnak és 33 csángónak. A valóságban a számuk ennél magasabb.

Ferdinándújfalu | Nicolae Balcescu

Bogdánfalva | Valea Seacă

Bogdánfalva (románul Valea Seacă) település Romániában, Moldvában, Bákó megyében, Bákótól délre. Bogdánfalva valamikor a 15. század végén keletkezhetett, úgynevezett "rezes" (szabad paraszti) település. 1523-ban itt, Bogdánfalvánál verte meg G. Stefan serege Vasile Lupu embereit. 1641-ben a falu lakossága még tiszta magyar volt, a lakosság a déli csángó nyelvjárást beszélte. A faluba még az 1800-as évek végén is érkeztek székely telepesek Erdélyből. Lakói még a 20. század-ban is nagyrészt magyarok voltak. A faluban néhány évig még 1949 után is működött magyar iskola.

Trunk | Galbeni

Trunk (románul Galbeni) település Romániában, Bákó megyében. Bákótól 15 km-re délre, a Szeret folyó jobb partján fekszik, Bogdánfalva és Ferdinándújfalu között. Román nevének jeletése: sárga (a folyóparti talajból származóan). A községközpont régebben Bogdánfalva (Valea Seacă) volt. Az első világháború után alakult ki Ferdinánd Satul Nou (Újfalu) néven, 1948 óta Nicolau Bălcescu. A település lakosságának nagy részét moldvai csángók alkotják, akik a madéfalvi veszedelmet követően menekültek ide a Székelyföldről. Az 1950-es évekig az itteni lakosság szabadon ápolhatta hagyományait, azonban a kommunizmus idején betiltották a magyar nyelv oktatását, elkezdődött az erőszakos asszimiláció. A rendszerváltás után, 2001-ben a hivatalok erős ellenállása ellenére sikerült kiharcolni a magyar nyelv oktatásának engedélyét. Jelenleg mintegy 50 - 70 gyerek számára tartanak heti egy magyarórát.

Ónfalva | Oneşti

Ónfalva (románul: Onești; magyar változat: Onyest; ukránul: Onesči), város Bákó megyében, Moldvában, Romániában. A municípium 55 km-re található a megyeszékhelytől, Bákótól; az Ojtoz, Tatros, Kászon és Tázló folyók találkozásánál. Onești -ről a 15. század óta említik a történeti források. Első írásos említése 1458-ból való. 1956-ban városi rangot kapott és Gheorghe Gheorghiu-Dej kommunista politikusról nevezték el. 1990-ben, a romániai rendszerváltást követően visszakapta régi nevét. 1968-ban municípiumi rangot kapott.

Szitás | Nicoreşti

Szitás (Nicorești) település Romániában, Moldvában, Bákó megyében. A Tatros mentén, Onyesttől keletre, Újfalu (Satu Nou) és Bahána közt fekvő település. Szitásnak a 2002-es népszámlálási adatok szerint 946 lakosa volt, kivétel nélkül római katolikusok. A falu szinte teljesen magyar nyelvű.

Újfalu | Satu Nou

Újfalu (románul Satu Nou) település Romániában, Moldvában, Bákó megyében. A Tatros mentén, Onyesttől nyugatra, Aknavásártól délkeletre, Szőlőhegy és Szitás közt fekvő település. A 2002-es népszámlálás adatai szerint 1699 lakosából 1687 volt római katolikus, azaz csángó magyar; ez 99%. A falu lakossága teljesen magyar nyelvű, csak néhány román család és elrománosodott csángó nem beszél magyarul.

Lábnyik | Vladnic

Lábnyik vagy Lábnik (románul Vladnic) az egyik legkeletibb magyarok lakta falu Romániában, Bákó megyében. Moldva közepén, a Szerettől keletre, Magyarfalu (Arini) szomszédságában találjuk az 1000 lelkes Lábnyikot, 155 m tengerszint feletti magasságban, dombos környezetben. Lábnyik a székelyes csángó falvak közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy alapítói székelyek voltak, akik Mária Terézia idejében, a madéfalvi veszedelem után települtek ki a Kárpátokon túlra, új hazát keresve Csíkból, Gyergyóból és Háromszékből. Az eredeteket jelzik a leggyakrabban előforduló Lackó és Polgár családnevek, valamint a falu két főutcája, amely máig is a Gyergyó és a Csík nevet viseli. A faluban – az 1950-es évek két tanévét eltekintve – sohasem volt magyar nyelvű oktatás. A 2002-es év elejétől, a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program kezdeményezésére az iskolán kívüli magyar oktatást szakképzett pedagógusok veszik át, akik iskolán kívüli, délutáni foglalkozásokon tanítják a gyerekeket anyanyelvükön írni, olvasni.

Pusztina | Pustiana

Pusztina (románul: Pustiana) csángó falu Bákó megyében, Moldvában, Romániában. Pusztina a Keleti-Kárpátokon túl, Perzsol (Pârjol) községben található. Pusztina Moldva egyik legfiatalabb csángó települése, mivel - valószínűleg - a madéfalvi vérengzés után, az 1790-es években vándoroltak ide magyarok.

Csík | Ciucani

Külsőrekecsin | Fundu Răcăciuni

Külsőrekecsin (románul Fundu Răcăciuni) Moldvai csángó falu Romániában, Bákó megyében. Rekecsin (Răcăciuni) településtől kissé északnyugatra, Klézsétől (Cleja) délre fekvő település. A falu lakossága a moldvai csángó nyelvet beszéli, bár főleg a fiatalok között, egyre többen akadnak csak románul tudók. A helyiek nagy részben földművelésből élnek, anyagi helyzetük igen szerény. Külsőrekecsint személygépkocsival Rekecsin felől lehet megközelíteni. A település nem rendelkezik aszfaltúttal, az utak földutak, (ezért eső esetén nagy sár alakul ki). A főút jól járható személygépkocsival, de a többi úton csak nehézkesen, szekérrel vagy terepjáróval lehet közlekedni. A faluban a helyiek lovakat nem tartanak, a szekér elé teheneket fognak.

Gajdár | Coman

Diószén | Gioseni

Diószeg | Tuta

Diószeg (románul Tuta) település Romániában, Moldvában, Bákó megyében. A Tatros folyó jobb partján, Tatrosvásártól délkeletre fekszik. Diószeg valamikor a 19. század elején keletkezett, nevét 1842-ben említette először oklevél. Lakosai a székelyes csángó nyelvjárást beszélik mind a mai napig.

Kelgyest | Pildeşti

Kelgyest északi csángó település Romániában, Neamț megyében, Románvásártól nem messze. Ez az egyetlen északi csángó falu, ahol még ma is a lakosság többsége (több, mint 75%-a) beszéli az ősi, archaikus magyar nyelvet. A Moldva-folyó bal partján, a Csurlik-patak közelében, Románvásártól északnyugatra, Szabófalvától 4 km-re, Kohára, Bírófalva, Simionest szomszédjában fekvő település. Az 1992-es népszámlálás adatai szerint Kelgyest lakosainak száma 3779, melyből római katolikus volt 3760. Magyarnak mindössze 4 fő vallotta magát, noha a magyar nyelvet beszélők száma ennél jóval magasabb.

Szabófalva | Săbăoani

Szabófalva (románul Săbăoani) Románia keleti részén, azon belül a moldvai Neamț megyében található nagyközség. A lakosság a moldvai csángók északi, magyar eredetű csoportjához tartozik, azonban már csak az idősebbek beszélnek magyarul. Románvásártól 10 kilométerre északra található, a Moldva és a Szeret folyók közötti termékeny síkságon fekszik.

Gyimesi Csángók

Gyimesbükk | Ghimeș-Făget

Gyimesbükk (románul Ghimeș-Făget) községközpont Romániában, Bákó megyében. A történelmi Erdély egyik legkeletibb települése. A falu Csíkszeredától 32 km-re északkeletre, a Tatros felső szakaszán, a Gyimesi-szoros alsó kijáratánál fekszik. A Tatros folyó és a vasútvonal itt hagyja el Erdélyt és lép át Moldvába. Az épületet és a mellette lévő, 17. században épült Rákóczi-vár romjait évről évre turisták ezrei keresik fel. 1600-ban Gijmes néven említik először. 1910-ben 6298 lakosa volt, ebből 4373 magyar, 1725 román, 109 német. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Szépvízi járásához tartozott. Gyimesbükk 2011. május 14-én a magyarországi Telki községgel testvértelepülési megállapodást kötött, amely elősegíti a határon túli magyar kapcsolatok fejlesztését és a közös hagyományok ápolását.

Budapest - Gyimesbükk 708 kmGyimesbükk - Bukarest 310 km

Gyimesfelsőlok | Lunca de Sus

Gyimesfelsőlok (románul Lunca de Sus, németül Gimesch) falu Romániában, Hargita megyében. Csíkszeredától 30 km-re északkeletre a Tatros völgyében fekvő hosszan elnyúló szórványtelepülés. Részei: Récepataka, Sántatelek, Komját vagy Karácsony, Rajkók vagy Farkaspataka, Bothavaspataka, Rána- vagy Ciherekpataka, Görbepataka, Ugrapataka, Szöcsökpataka, Gáborokpataka, Nyíresalja. 1910-ben 2288 lakosából 2170 magyar és 4 román volt. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Szépvízi járásához tartozott. 2002-ben társközségeivel együtt 3424 lakosából 3365 magyar és 59 román volt.

Gyimesközéplok | Lunca de Jos

Gyimesközéplok (románul Lunca de Jos, németül Nieder-Gimesch) falu Romániában Hargita megyében. A gyimesi csángók havasi szórványtelepekből álló települése. A település 1721-től népesül be, amikor 19 itt kaszálót bérlő család fokozatosan letelepedik. 1795-ben szakad el Gyimesbükktől. A Gyimesek faipari központja, deszka és bútorgyárral. Anyakönyve 1854-től kezdődik. A Gyimesi táncháztáborok helyszíne. 1910-ben 3080 lakosából 2979 magyar, 73 német lakosa volt. Ebből 2741 római katolikus, 159 görög katolikus, 139 izraelita volt. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Szépvízi járásához tartozott. 1992-ben 1175 lakosából 1152 magyar és 23 román volt. Összlakossága 5317 fő volt, melyből 5250 magyar.

Kóstelek | Coșnea

Kostelek vagy Kóstelek (románul: Coșnea), az egyik legeldugottabb, legelzártabb gyimesi csángó település, Romániában, Bákó megyében. Kostelek a Csíki-havasokban, a helybeliek által Hárompataknak elkeresztelt völgyben található, 846 m tengerszint feletti magasságban, gyönyörű havasi környezetben, fenyvesektől körülvéve. A falut határoló másik két patak, település: Gyepece (Pajistea) és Magyarcsügés (Cădărești). Első írásos említése az 1771-ből származik, a falu első telepesei a siculicidium idején, az embernyúzó katonai szolgálat és bírói ítéletek elől elbujdosó székelyek és a Moldva felől érkező görög katolikus román szökevények, szegénylegények, havasi betyárok, akik ezen eldugott havasi rengetegben keresnek menedéket. A szájhagyomány szerint a falu nevét, az állatokat őriző, körülvevő koskarámról, kosárról nyerte. Kostelek hagyományvilága, néprajzi sajátosságai (viselet, ének -és tánckultúra, temperamentum) a gyimesi kultúra sajátosságait hordozza. Kostelek kezdetben önálló közigazgatási egység, később Csíkszépvíz községhez tartozik. 1952-ben az akkori nemzetpolitika részeként a Bákó megyei Ágas (Agăș) községhez csatolják, ahová ma is tartozik. 2002-ben 570 lakosa volt, amelyből 346 román, 202 magyar.

Barcasági Csángók

Négyfalu | Săcele

Négyfalu (románul Săcele, korábban Satulung, németül Siebendörfer) város Romániában, Brassó megyében. Négy barcasági csángó településből jött létre: Bácsfalu, Csernátfalu, Hosszúfalu és Türkös. Az ún. „hétfalusi csángók” másik három települése, azaz Pürkerec, Tatrang és Zajzon Tatrang községhez tartozik. Brassó megye délkeleti részében található, Brassó szoros szomszédságában (15 km-re a város központjától). 32.000 hektárnyi területen fekszik. A Tatrang nevű folyó szeli át, amely Négyfalu fő ivóvíz-forrását is képezi.

Budapest - Négyfalu 704 kmNégyfalu - Bukarest 167 km

Tatrang | Tărlungen

Tatrang (románul Tărlungeni) Románia, azon belül Brassó megye egyik községe. Az ún. barcasági csángók, azon belül a hétfalusi csángók második legnagyobb települése, Négyfalu után. 2002-ben összesen 7399 lakosa volt, ebből román 4061, magyar 2538, cigány 790, ukrán 2, német 6, török 1, zsidó 1. A hétfalusi (Siebendörfer vagy Sapte Sate-i) csángók a XI. századi magyar-besenyő határőrök maradékai, akik a Barcaság délkeleti szegletében Brassó közelében Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalva (ma: Szecsele), Brassótól távolabb Tatrang, Zajzon és Pürkerec önálló településein laknak. E területeken közelében ők lakják Apáca, Krizba, Barcaújfalu, Halmány és Székelyzsombor falvakat is. Az eredetileg gyér határőr-lakosság a kora Árpád-korban a Dél-Erdélyben lakó székelyekkel gyarapodott és mai településeik a XIII. században alakultak ki. Az oklevelek csak "székelyeknek" nevezik őket. A szabad jogállású hétfalu eredetileg királyi birtok volt, amely lakosságának egy részét a környékükre betelepített szászok jobbágysorba sülyesztettek. Mivel kevés termőföldjük maradt, a szomszédos szász községekben vállaltak munkát és fakitermeléssel foglalkoztak. A múlt század második felében a jobb megélhetés reményében sokuk a Regátba vándorolt ki, ahol a '30-as évekig a városi személyfuvarozást nagyrészt ők látták el.

Zajzon | Zizin

Zajzon (románul Zizin) falu Romániában, Brassó megyében. Brassótól keletre, Pürkerec déli szomszédjában fekvő Háromfaluhoz tartozó barcasági csángó település. Zajzont 1367-ben említi először oklevél Zayzen néven. 1373-ban Zezynaként írták. 1500-ban mint Brassó jobbágyfaluját említik, 1531-ben Zajzon, 1861-ben Zizinnek írták. A 20. század elején Zajzon Brassó vármegye Hétfalusi járásához tartozott. Lakói a hétfalusi evangélikus csángók. A településen és határában több ásványvízforrás is ered, borvize kedvelt és közismert. 1910-ben 1226 lakosa volt. Ebből 988 magyar, 231 román volt, melyből 31 római katolikus, 924 evangélikus, 239 görögkeleti ortodox volt.

forrás: wikipedia