Romokon át vezet az út Orbán magyar bankrendszeréhez

Egy új bankrendszer megteremtését tűzte ki célul Orbán Viktor, amiben a bankok fele magyar lenne. A hazai hátterű bankok felfutásának ugyan lennének előnyei, de létrehozásuk szinte lehetetlennek látszik. Növelni azért lehet a magyar pénzintézetek arányát, az MKB-t szívesen eladná bajor tulajdonosa.

Orbán Viktor szeretne olyan bankrendszert kialakítani, ahol a bankok ötven százaléka magyar kézbe kerülne. Ez unikális lenne Közép-Európában, mondta a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara keddi rendezvényén a miniszterelnök.

A kormányfő nem fejtette ki, hogy miért tartaná fontosnak a magyar részesedés felfuttatását a bankszektorban, de a lépésnek egyaránt lenne előnye és hátránya is. A Nemzetgazdasági Minisztérium az [origo] megkeresésére azt válaszolta: a stabilitás érdekében elérendő cél, hogy a külföldi anyabankok váratlan tőkekivonásaitól mentes, stabil, magyar alapokon nyugvó bankrendszer jöjjön létre.

A kormány tehát a külföldi tőkekivonás miatt aggódik, de a bankok valójában nem a tőkéjüket viszik el, hanem az anyabanki finanszírozást csökkentik. A bankok mérlegfőösszege alig változott az elmúlt években, ami azt mutatja, hogy nem tőkekivonás történik, hanem a külföldi forrásokat csökkentik. Ez azt jelenti, hogy a külföldi (például belga, osztrák, német) betétesek pénzéből adnak kevesebbet, vagy azért, mert nekik is szükségük van rá az európai adósságválság miatt, mert meg kell felelniük a szigorodó uniós tőkeszabályoknak, vagy mert már kevésbé éri meg Magyarországon fialtatni a pénzt.

A miniszterelnök által felvázolt félig magyar bankrendszernek előnye és hátránya is lenne. A hazai tulajdonú vagy vezetésű bankok nem viszik el a forrásaikat olyan mértékben, mint teszik azt a külföldiek jelenleg. "Elvileg a magyar bankok elkötelezettebbek lehetnek a magyar gazdaság iránt, mint a külföldiek" - mondta Simonyi Tamás, a KPMG tanácsadó igazgatója. Hozzátette ugyanakkor, hogy a külföldi bankok forráskivonása "nem büntetőakció", hanem nekik sincsen pénzük.

A jelenlegi magyar megtakarítási szint mellett azonban súlyos hátrány is származna abból, ha nem vennék ki a részüket ekkora mértékben a magyar tőkepiacból a külföldi bankok. Ezek ugyanis a válság előtt lényegében olasz, osztrák, német, belga és más nyugati országok lakosainak megtakarítását hozták az országba, mert a magyarok nem tudnak eleget megtakarítani ahhoz képest, hogy mennyi hitelt igényelnek (100 egységnyi betétre körülbelül 130 egységnyi hitel jut, igaz 2008-ban 180 egység körül is volt ez a mutató).

A hazai leánybankok a saját külföldi anyabankjuktól olcsóbban szereznek pénzt, mint ha a magyar bankoknak kellene külföldről pótolniuk a magyar megtakarítások szűkössége miatt kevés tőkéjüket. A globális pénzpiacon a külföldi és magyar bankok is szerezhetnek pénzt, viszont a külföldiek számára az anyabank fölösleges forrásai is rendelkezésre állnak, a magyar bankok viszont csak a saját ügyfeleikre számíthatnak, akik azonban keveset takarítanak meg. Simonyi Tamás szerint ezért a magyar bankok arányának megugrása a banki hitelezés összeomlásával járna.

Eltörpül a magyar tőke

Orbán kijelentése ráadásul többféleképpen is értelmezhető. A miniszterelnöki mondatokból nem világos, hogy a hazai bankpiacon tevékenykedő, magyar vezetéssel rendelkező intézmények piaci részesedésének kellene elérnie az 50 százalékot, vagy a banktulajdonosok felét szeretné magyarnak tudni a kormányfő.

Bármely számítási módot vesszük alapul, a magyarok bankszektorbeli részesedését meg kellene többszörözni. Ha az első értelmezést tekintjük, a bankok mérlegfőösszegét érdemes összevetni, ekkor a "magyar kézben lévő" részesedés jelenleg 25-30 százalék, amelynek nagy része (23,9 százalék) az OTP Bankot jelenti.

A hazai bankszektor 94,7 százalékát kitevő legnagyobb szereplőinek a részesedése, mérlegfőösszeg szerint (forrás: Bankmonitor)

A második értelmezés szerint Orbán Viktornak még nagyobbat kellene lépnie, mivel a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) adatai szerint márciusban több mint 91,1 százalék volt a külföldi és 8,4 százalék a magyar tulajdon aránya a bankszektorban (csak részvénytársaságok, állami bankokat nem számítva, a többi tulajdonrész nem azonosítható). A Portfólió.hu szerint, ha a fióktelepként működő bankokat és a takarékszövetkezeteket is számoljuk, akkor 13,2 százalék a hazai tulajdon aránya. Az Equilor Befektetési Zrt. kommentárja szerint ez az út "drasztikus, aligha könnyen kivitelezhető".

Átszabott tulajdoni viszonyok

A tulajdoni viszonyok átrendezése a nehezebb út, sőt, jogállami keretek között szinte lehetetlen. Ez azért is problémás, mert a magyar döntéshozó központtal rendelkező OTP is többségében külföldi tulajdonosok kezében van. Az OTP Bank tavaly év végi statisztikái szerint a bank tulajdonosi köréből 60,9 százalékot tettek ki a külföldi intézmények, 1,2 százalékot a külföldi magánszemélyek és 1,6 százalékot a nemzetközi fejlesztési intézmények. Az intézményi befektetőknél azonban nem lehet tudni, hogy ők ténylegesen milyen nemzetiségűek, hiszen külföldi befektetési intézményeken keresztül is lehetnek magyar tulajdonosok, illetve a hazai intézmények között is külföldi tulajdonosok (például egy befektetési alap vásárolhat OTP-részvényt, de az ő pénzét adhatja külföldi vagy magyar magánszemély is).

A 32 ezer milliárdos falat

A magyar bankszektorban harmincöt magánvállalat működik a PSZÁF szerint, de ebben nincsenek benne az állami bankok (MFB, EXIM, KELER), illetve a 130 takarékszövetkezet és a tíz fióktelepként működő bank. A harmincöt bank közt viszont a felügyelet külön intézményként kezeli például az OTP Bankot, az OTP Jelzálogbankot és az OTP Lakástakarékpénztárt. A bankszektor eszközei március végén 27 282 milliárd forintot tettek ki, a teljes hitelintézeti szektor 32 959 milliárd forintot.

Ha tehát Orbán Viktor azt szeretné elérni, hogy magyar tulajdonosok kezében legyenek a hazai bankok, akkor korlátoznia kellene, hogy külföldi befektetők magyar részvényeket vásároljanak. Ez nemcsak az Európai Unió szabad tőkeáramlásának alapszabályát sértené meg, de Magyarországot is egészen más országként kezelné ezután a nemzetközi közösség. Magyarország ahhoz a Kínához válna hasonlatossá, amely szintén erősen korlátozza a külföldi tőkét a saját pénzpiacán.

Magyar kéz irányít

Valószínűbb emiatt az az értelmezés, hogy Orbán Viktor a hazai menedzsmenttel rendelkező bankokat szeretné erősíteni. Ilyen bank az OTP, amely a vegyes tulajdonosi szerkezet ellenére Magyarországon tartja az irányítást, a tulajdonosokat képviselő igazgatóságban és a vállalatirányításban pedig csak magyarok vannak (elnöke és vezérigazgatója Csányi Sándor).

Ebben az esetben az állam alapvetően három módon növelheti a magyarok arányát a bankrendszerben. Növelheti a saját, vagyis az állami tulajdont a bankszektorban, erősítheti a magyar központú vállalatok pozícióját a külföldi versenytársak rovására, vagy megpróbálhat elüldözni külföldi bankokat. Az alapvető probléma mindhárommal az, hogy akkora pénzeket kellene megmozgatni hozzá, amennyi aligha van az állam zsebében. Számításaink szerint több mint 7000 milliárd forintnyi eszközállományt kellene külföldiről magyarra cserélni ahhoz, hogy megvalósuljon Orbán elképzelése a bankszektor jelenlegi méretének a megtartásával. Ekkora az eltérés ugyanis a magyar bankok mérlegfőösszege és az 50 százalékos szint között. Ez nagyságrendileg annyi pénz, mint amit Magyarország az EU-tól kap hét évre.

Bankvásárlásra konkrét lehetősége is van az államnak, hiszen a BayernLB bajorországi bank bejelentette, hogy értékesíteni kívánja magyarországi leányvállalatát, az MKB-t. A Figyelő 2010-ben azt írta, az állam is az MKB lehetséges kérői között van, de a hírt mindkét fél tagadta akkor. Az pedig igen homályos, hogy a több mint 10 százalékos piaci részesedéssel rendelkező, és közel 3000 milliárd forint mérlegfőösszegű bankra honnan lenne pénze az államnak.

A BayernLB 2015-ig kapott haladékot az EU-tól az értékesítésre azért, mert jelenleg csak nagyon olcsón, nagy veszteséggel tudna túladni a német anyabank a magyar leányán. A MKB vevőjének nem az jelentene nagy kiadást, hogy a részvényeket megvásárolja, Simonyi Tamás szerint ezt a részt viszonylag olcsón megúszná, azt viszont nem, hogy a BayernLB az anyabanki hiteleket is visszakérné, ez pedig jóval nagyobb tétel, mint a részvények ára. Ráadásul, ha Orbán vásárlással szeretné a magyarok arányát növelni, akkor ez nem is lenne elég, hanem több mint két MKB-nyi részesedést kellene venni.

Ennél már előrehaladottabb stádiumban van egy másik bankvásárlás. Az állam a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül 4 milliárd forintot ajánlana a Takarékbank 38 százalékáért. A Takarékbank azonban kis szereplő a piacon, ez a bevásárlás szinte semmit nem változtat a piaci erőviszonyokon vagy a külföldi-magyar arányon. Óriási összegeket emésztene fel a takarékbanki hálózat felfuttatása. A Napi Gazdaság szerdai számában megemlítette, hogy a Magyar Posta is beléphetne akár a banki piacra, mivel számára ez jelenthetné a túlélést a liberalizálódó postapiac miatt. Az azonban megint csak kérdés, hogy a posta miből szerezne pénzt ahhoz, hogy labdába rúghasson a hazai nagybankok mellett.

Kivéreztetés

A külföldi bankok elüldözése sem tűnik reálisan végigjárható útnak. A bankadóval, tranzakciós illetékkel, magán-nyugdíjpénztári államosítással, vagyis szabályozói eszközeivel 2010 óta az állam már többször beavatkozott a bankpiac viszonyaiba, de ezzel alig változtatott a külföldi-magyar arányon. (Sőt, a PSZÁF adatai szerint 2010 decembere óta a külföldi tulajdonosok aránya még növekedett is: 86,4 százalékról 91,1 százalékra.) A vaskos bankadó éppen az OTP-n ütötte a legnagyobbat, mivel a mérlegfőösszegre vetették ki, ebből pedig neki van a legnagyobb Magyarországon. A tranzakciós illeték hatása nehezen jelezhető előre, de ügyfélszámát tekintve szintén az OTP fizetheti majd a legtöbbet.

Simonyi Tamás szerint, ha a magyar bankok fejlődésének támogatásával és a külföldiek hátrányos megkülönböztetésével akarna az állam javítani a magyar bankok részesedésén, ahhoz jelentős diszkriminációt kellene alkalmaznia. A külföldi anyabankok ugyanis pótolhatják a leányvállalataik veszteségeit.

Ráadásul, ahogyan a tartós és súlyos adókörnyezet miatt a külföldi anyabankok elvihetik Magyarországról a tőkéjüket, úgy az OTP is külföldi leányvállalataiba menekítheti tőkéjét, tehát rövid távon ezzel sem tud radikális változást előidézni az állam. Speciálisan külföldi bankokat sújtó szabályokat a kormány azért nem hozhat, mert a diszkriminatív szabályozást az Európai Unió tiltja. Ha nem akar ezermilliárd forintokat bankvásárlásra elkölteni a kormány, akkor csak úgy tudja 50 százalékra vagy még tovább növelni a magyar bankok arányát, ha a külföldi bankok elhagyják a magyar piacot.

Egy-egy bank távozása hatalmas költséggel (és presztízsveszteséggel) jár, Simonyi Tamás szerint pedig rengeteg időbe is telik, ezért a bankok csak akkor lépik ezt meg, ha a kormány már elviselhetetlen környezetet teremt. Ráadásul mi garantálja, hogy a bezáró bankok állományát (ügyfeleik hiteleit, betéteit) nem egy másik külföldi bank veszi át? - tette fel a kérdést Simonyi. Hozzátette, óriási negatív következményekkel járna, de államosítással is élhet az állam, ami fantáziálásnak tűnik, bár a nyugdíjpénztárak és a vízközművek államosítása után ez ma már nem teljesen elképzelhetetlen.