Elhintettek pár tízmilliárdot Bajnaiék

Kevés számszerűsíthető ígéret hangzott el az Együtt 2014 évindító rendezvényén, amelyen Bajnai Gordon volt kormányfő is beszélt. A vállalások inkább csak szándékot tükröznek, és nem később számon kérhető konkrét ígéretek. A kevés beárazható törekvés közül van, amelyik legalább 60 milliárd forintjába kerülne a költségvetésnek, mással akár még spórolhatna is az állam.

A hétvégén tartotta évértékelő-évindító beszédét Bajnai Gordon volt miniszterelnök vezetésével az Együtt 2014 mozgalom, itt már elhangzottak ígéretek is. Maga Bajnai ezektől tartózkodott, az összefogás egyik szereplőjének, a Szolidaritásnak a vezetője állt elő néhány konkrét vállalással. Kónya Péter azonban ezeket nem a hamarosan párttá alakuló összefogás ígéreteiként tálalta, hanem olyan lépésekként, amelyek megvalósításáért, megvalósulásáért a Szolidaritás küzdeni fog, így azok még aligha tekinthetők az Együtt 2014 ígéreteinek, pláne választási ígéreteinek.

A kívánatos intézkedések között zömében olyanokat találunk, amelyeket nem lehet számszerűsíteni. Ilyen például az, hogy új munka törvénykönyvét szeretnének, amely védi a munkavállalók és a munkáltatók érdekét is, vagy az, hogy célzott programokkal segítenék a hátrányos helyzetűeket, a romákat. Paramétereket, számokat (hány százalékos kulcsok, milyen jövedelem felett) nem mondott Kónya, így azt sem lehet beárazni, hogy a többkulcsos adórendszer mennyi pénzt hozna az állam konyhájára, mennyi pénzt venne ki az adófizetők zsebéből.

A minimálbér drasztikus emelése a vállalkozásoknak fájna igazán

Az ígéreteknek csak kisebb része tartozik abba a kategóriába, ahol megmondta Kónya, honnan hova akar eljutni, mégis ezekhez sem könnyű még csupán hozzávetőleges költségvetési számokat sem rendelni.

Az egyik ilyen, hogy fokozatosan, a gazdaság teljesítményétől függően kell megkezdeni a nettó minimálbér felzárkóztatását a létminimum szintjéhez. Ma a minimálbérből az adók, járulékok levonása után 64 190 forint marad havonta. A létminimumról mindig csak utólagos adatok állnak rendelkezésre, a legfrissebb szám 2011-re vonatkozik, azt tavaly nyáron közölte a statisztikai hivatal. Két éve havi 84 ezer forint volt a létminimum egy egy felnőttből álló háztartásban (a létminimum értéke függ attól, hogy gyerekről, munkaképes korú személyről vagy nyugdíjasról van-e szó, és attól is, hogy kikből áll a háztartás). Az idén valahol 90-95 ezer forint között lehet a létminimum.

Ide vagy jókora ugrással, vagy kitartó munkával lehetne feltornászni a minimálbér nettóját, ami történhet drasztikus adó- és járulékmérsékléssel, vagy történhet a bruttó minimálbér jelentős emelésével - és ezek kombinációjával is. A költségvetés az előbbit aligha engedheti meg magának, az nyomban ezermilliárd forintokban mérhető hiányt jelentene.

A bruttó minimálbér emelésével is csínján kell bánni, mert bár az közvetlenül nem kerül sokba az államnak (csak a közszolgák bérének növekedése miatt), sőt, összességében a megemelkedő adó- és járulékbevétel miatt még jól is jár a költségvetés, azonban több szakmában munkahelyek tízezreit szüntetné meg a minimálbér jelentős emelése. Ezt aligha akarná felvállalni egy olyan mozgalom, amely részben azért támadja a mostani kormányt, mert az tavaly és idén drasztikusan megemelte a minimálbért, kigazdálkodhatatlan költségekbe verte a cégek egy részét, munkaidő-rövidítésekre, elbocsátásokra kényszerítette őket.

A közmunkabér emelése nem zárja ki a spórolást

Megfogható ígéret, hogy a közmunkás bére érje el a minimálbért. Most bruttóban havi 22 000, nettóban 15 000 forint a különbség. Ezt a különbséget eltüntetni egy közmunkásnál épp havi 15 ezer forintjába kerülne az államnak.

A most valahol 150 ezer körüli közmunkás-létszámmal számolva ez 27 milliárd forintba kerülne (a kiesést tompítja, hogy a magasabb bérből többet is vásárol a közmunkás, az magasabb áfát és más adókat jelent a költségvetésnek). De nem árulta el Kónya, hogy a közmunkaprogramokat a mostani szinten fenntartaná-e vagy leépítené, az utóbbi esetén ugyanis még spórolhat is az állam a közmunkásbér jelentős emelése ellenére is.

A munkanélküli-segély idejének és összegének emelése súlyos tízmilliárdokba kerül

Az Orbán-kormány egyik karakteres intézkedése volt, hogy 2011 szeptemberétől az addigi kilenc hónapról harmadára rövidítette azt az időszakot, amíg jár a munkanélkülieknek az állami segély (álláskeresési járadék lett a neve), és annak havi összegét is levágta. Most az, aki elveszíti a munkáját, a korábbi bérének 60 százalékát, legfeljebb a minimálbérnek megfelelő összeget kaphatja meg három hónapig. Kónya arra tett utalást, hogy a korábbi bérét kaphassa meg az utcára került ember három hónapig, és kilátásba helyezte, hogy hat vagy kilenc hónapig járjon a segély (de a negyedik hónaptól járó összeget nem mondta el).

Az országos bruttó (havi 221 ezer forint) és a nettó (143 ezer forint) átlagkeresetből kiindulva megduplázná a költségvetési kiadást a munkanélkülieknek járó apanázs jelentős megemelése még akkor is, ha csak három hónapig járna a bérrel megegyező járadék. Az idén 60 milliárd forint áll rendelkezésre az álláskeresési járadékra és segélyre, havonta a kétfajta támogatást 65 ezer embernek folyósítják. Vagyis csupán a három hónapon át a régi munkabérnek megfelelő munkanélküli segély is 60 milliárdba kerülne az államnak - illetve valamivel, becslésünk szerint akár húszmilliárddal is kevesebbe, mert az emberek a náluk maradó pénz egy részét elköltik, az pedig nagyobb forgalmat, áfát, jövedéki adót és más közterheket is generál.