Több mint ezer magyar beteg vár arra, hogy elvégezzék a gerincműtétjét. Van térség, ahol azonnal megkapják az ellátást, de például a Dél-Dunántúlon 843, a főváros környékén 631 nap az átlagos várakozási idő.
Az Európai Unió szerint a hasonló esetek tarthatatlanok. Ezért Brüsszelben olyan irányelvet alkottak, amely szerint hat hónapnál hosszabb várakozási idő esetén egy EU-s állampolgár bárhol, bármely tagállamban elvégeztetheti műtétét. A szabályt októberig kell átvenni, utána elvileg beindulhat ez a fajta egészségturizmus: magyarok mehetnek külföldre, külföldiek is jöhetnek Magyarországra.
Arra azért senki ne számítson, hogy ezentúl egy bécsi vagy müncheni klinika tárt karokkal várja a magyar beteget. A finanszírozás alapelvei ugyanis változatlanok maradnak, a magyar biztosított után az OEP ugyanazt a költségtérítést fizeti, mintha itthon maradna. Ez azt is jelenti, hogy az utazást és a kísérő férj-feleség szállását nem fizetik ki.
Egy gerincműtétért jelenleg 1,5-2 millió forintot kap egy magyar kórház, tehát a beteg ezzel az összeggel házalhat szerte az unióban, jelképesen, márpedig Bécsben ez nem lesz elég. A szlovákiai Dunaszerdahelyen és a romániai Nagyváradon viszont fordított a helyzet, a határhoz közeli kórházak a magyar OEP-től adott esetben több pénzt is kapnak, mintha saját állampolgáraikat kezelnék.
"Kifejezetten készülünk arra, hogy várólistás magyar betegeket fogadni tudjunk, számunkra Győr és környéke kimondottan jó lehetőségeket tartogat" - mondja Horváth Zoltán, a dunaszerdahelyi kórház igazgatója. A két város között 44 kilométer a távolság, a kórházban sokan beszélnek magyarul, és annak sincs elvi akadálya, hogy a beteg otthoni kezelőorvosa végezzen el egy műtétet.
A szlovák kórház szempontjából az OEP jobban fizet, mint a pozsonyi biztosítók többsége (Szlovákiában a társadalombiztosítás jórészt privatizált, a magánbiztosítók versenyeznek, a konstrukciók eltérőek), és mivel van fölösleges kapacitás a rendszerben, a magyarok nem a szlovák betegek kárára veszik igénybe az infrastruktúrát. (Egyébként Magyarországon sem a kapacitás, hanem a finanszírozás miatt alakulnak ki a várólisták.)
Ha nem is ennyire tudatosan, de a román kórházak is készülnek a magyar betegek fogadására, tisztában vannak a hamarosan megnyíló lehetőséggel. Ritli László egykori román egészségügyi miniszter, ma a nagyváradi városi kórház vezetője úgy véli, természetes gyűjtőkörzetük lehet Debrecen és Miskolc környéke. Ők is készek együttműködni akár a magyar orvosokkal is, az OEP finanszírozása ugyanis a legtöbb esetben felülmúlja a román költségtérítést.
A magánrendelők esetében ma már amúgy is megszokott az országhatárok átlépése, az orvosok és a betegek is ismerik a külföldi lehetőségeket, senkit sem ér meglepetés, akkor sem, ha az új szabályozás miatt hozzánk érkeznek külföldiek.
Ám egy magánkórház név nélküli nyilatkozó vezetője szerint kérdéses, hogy a jó szakmai színvonal és a nyugatihoz képest alacsonyabb árak mellett az utazással, az itt-tartózkodással és akár a rokoni látogatással együtt megéri-e a külföldieknek idejönni. "Ez nagyban függ a beavatkozás fajtájától, elsősorban a gyors műtéteknél - például a nőgyógyászati kisműtéteknél - elképzelhető, hogy jól fog működni a rendszer. A hosszabb kezelést igénylő ortopéd sebészet vagy az onkológia esetében valószínűleg nem lesz tömeges jelenség" - mondta.
Nem fognak tömegek megmozdulni - mondja Mezősi Csilla, a Magyar Turizmus Zrt. egészségturizmus-szakértője. Azt nem könnyű megmondani, honnan várhatóak betegek, de támpontot jelenthet, hogy jelenleg honnan érkeznek külföldiek a magyar magánegészségügybe. Mezősi Csilla szerint a német-osztrák vonal hagyományosan erős, de egyre markánsabb az ukrán-orosz jelenlét is (igaz, őket nem érinti az uniós változás). Kisebb mértékben a franciák, dánok és norvégok is előszeretettel látogatják Magyarországot gyógyászati célból.
Ahhoz, hogy sorra jelentkezzenek be a nyugat-európai betegek a magyar kórházakba, az is kell, hogy hazájukban valóban ne kapják meg elég gyorsan a szükséges szolgáltatást. Ennek alapján például angol betegek rohamára nem kell számítani. Az előző brit kormány 2008-ban indított el egy programot, amelyet a mostani tovább vitt, és amelynek a lényege a várólisták legfeljebb 18 hétre rövidítése volt.
Az Angliában dolgozó Barta Miklós szerint ez látványos eredményeket hozott. Ő 2005-ben ment ki először dolgozni, akkor még gyakori volt az extrém hosszú várakozási idő, ma már azonban a legtöbb esetben sikerült megoldani, hogy csak néhány hetet kelljen várni. Ezt részben úgy érték el, hogy az ottani társadalombiztosítás magánszolgáltatóknak is fizetett. A rendszer még nem tökéletes, többen hosszú várólistára kerültek. A Guardian áprilisban azt írta, a brit kormány büntetné azokat a kórházakat, amelyek nem műtik meg időben a betegeket.
A magyar betegek szlovákiai vagy romániai kezelése elé még akadályt is gördíthet az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Ha a tárca mélyen a zsebébe nyúl, akár az elvárt szint alá is rövidítheti a várólistákat. A Népszabadság korábban írt is arról, hogy ez tervben van, de a minisztériumtól kérdésünkre nem erősítették meg. Csupán azt jelezték, hogy a várólisták rendezésének tervét az uniós irányelv átvétele nagymértékben befolyásolja.
A listák kialakulásának rendszerszerű problémáját egy nagyobb adag pénz sem oldja meg, a gondok már másnap újra keletkezhetnek, ha az egyszeri juttatást felhasználták a kórházak. A megoldás csak az lehet, ha az OEP a tényleges szükségleteknek megfelelően szerződik a hazai ellátóhelyekkel.