Egy minimálbéren élő magyarnak körülbelül 14 napig, azaz több mint 100 óráig kell robotolnia azért, hogy annyi pénzt keressen, mint adott esetben vállalatának legfelső vezetője egyetlen óra alatt. Csaknem ugyanígy van ez Olaszországban, csak ott több mint háromszor ennyi pénzzel érvényes ez az összefüggés.
Az Economist gazdasági hetilap számos európai országra összeállította ezt a vezérigazgató-minimálbéres indexet. A kirajzolt görbe - néhány kivételt leszámítva - jól illeszthető egy olyan vonalra, amely Romániától Norvégiáig szeli át Európát.
Míg keleti szomszédunknál majdnem egy teljes hónapig gürcölhet a minimálbéres, hogy megkapja a cégvezető órabérét, az északi államban csak három napot kell ledolgoznia ugyanezért.
Pogátsa Zoltán elemző szerint az Economist adatsora egy sokszor rejtve maradó összefüggésre hívja fel a figyelmet. A számok azt mutatják meg, hogy minél feljebb kerül valaki a vállalati ranglétrán, annál inkább közelíthet a fizetése a nyugati szinthez. Ám minél lejjebb van egy alkalmazott, annál mélyebb a szakadék délkelet és északnyugat között.
A vagyon egyenlőtlen eloszlását statisztikailag mérő, úgynevezett Gini-index valamennyire árnyalja a képet. Ez a mutató a népesség legjobban és legrosszabbul kereső 10-10 százaléka közötti különbséget adja meg - itt tehát nem a legjobban és legrosszabbul keresőket hasonlítják össze. Norvégia ezen a listán is első, de például Svájcban kifejezetten nagy különbségeket mutat, miközben Szlovéniában, illetve Csehországban arányosan kisebbek a különbségek. Magyarország itt a középmezőnyben van.
A vezérigazgatók és alkalmazottaik bére közötti szakadék Nyugat-Európában is téma. Franciaországban tavaly fogadtak el egy jogszabályt, amely kimondja, hogy a nagy állami cégek vezetői maximum a hússzorosát kereshetik a vállalat legrosszabbul fizetett munkásaihoz képest. A szabály alól az állami tulajdonú EDF sem lesz kivétel, annak ellenére, hogy ez a cég a világ legnagyobb áramszolgáltatója. Az EDF vezérigazgatója, Henri Proglio eddig évi 1,6 millió eurót (kb. 480 millió forint) keresett, a reformmal a fizetése 340 ezer euró (102 millió forint) körüli szintre csökkenhet.
A PWC a saját felsővezetői fizetési felméréseiben a kontinens nyugati és keleti fele között 15-16-szoros különbséget mutat ki, míg az alkalmazottak esetében az arány százszoros is lehet. A vezérigazgatói különbséget Vida Zoltán, a PWC Magyarország kompenzációs területen jártas menedzsere szerint alapvetően a nagyobb felelősség, és a cég hatékonyságának mértéke adja.
Míg egy svájci nagyvállalat első embere adott esetben eurómilliárdok sorsáról dönt, itthon ilyen felelősséget aligha kell vállalnia egy vezetőnek. Másrészt a magyar cégvezérek csak akkor kereshetnének többet, ha a vállalat ki tudná termeli a megemelt bérszintet, ám ez általában nem lehetséges.
Magyarországon az állami vállalatok első embereinek fizetése nyilvános, és bár a korábban törvénybe iktatott kétmillió forintos alapbérplafon hivatalosan már nem létezik, ez az összeg maradt fenn a gyakorlatban. A nagy állami cégek első számú vezetőinek tipikus juttatási csomagja manapság a 2 milliós alapbér, a 80 százalékos éves prémium, a szolgálati autó és az évi 300-400 ezer forintos cafeteriakeret, megfejelve önkéntes nyugdíj- és egészségpénztári befizetésekkel.
A Magyar Villamos Művek vezérigazgatója, Baji Csaba például kétmillió forintot vihet haza havonta, amit évi 432 ezer forintos cafeteria egészít ki. (Évi 350 ezer forintos tiszteletdíját viszont nem veszi fel.)
"A magánszférában az igazán nagy vállalatok első emberei ennél jóval többet keresnek, de a közepes cégek vezetői csak ritkán tudnak havi kétmillió fölé menni" - mondja Vida Zoltán. Az alkupozícióban nem szokott felmerülni, hogy így mennyivel keres többet a cég legrosszabbul fizetett alkalmazottjánál. Elsősorban a felelősségi kör a döntő, tehát az, hogy a cégvezetőnek mekkora összegek és milyen üzleti folyamatok felett van jogosultsága dönteni.
Emellett a hely és az ágazat játszik fontos szerepet, Budapesten magasabbak a felsővezetői fizetések, mint vidéken, a legjobban fizető szektorok közé a bankok, a gyorsan forgó fogyasztási cikkek (FMCG) és az informatika-távközlés tartozik.
A Workania állásportál egy korábbi adatsora 77 ezer munkavállaló megkérdezésén alapult, és inkább a közepes méretű vállalatokat reprezentálja megfelelően. E szerint értékesítési igazgatóként 339-653 ezer, pénzügyi igazgatóként 548-735 ezer, ügyvezető igazgatóként 287-780 ezer, vezérigazgatóként 950 ezer-1,2 millió forintos havi bruttó bért lehet kapni.