Léhmann György, a devizahiteles ügyvédje azt próbálta bebizonyítani, hogy a banknak nem volt joga beleírni a hitelszerződésbe, hogy egyoldalúan módosíthatja a kamatot és a kezelési költséget. Az ítélőtábla elutasította az adós keresetét, és megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, amely a hitelfelvevő javára ítélt, és jogerősen az OTP-nek adott igazat - értesült az Origo.
Az indoklása szerint a hitelfelvevők a kockázatfeltáró nyilatkozatból és a hitelhez jutás hosszú folyamatában minden lehetséges jövőbeli kockázatot részletesen megismertek. A bíróság szerint a banküzem működésének lényegi eleme, hogy csak olyan devizát kölcsönözhet a bank, amely forrásoldalon rendelkezésre áll. Ezt a forrást a piacról kell beszerezni, a mindenkori piaci viszonyok szerinti költségtényező felmerülésével.
Az ítélőtábla döntése szerint nem kérhető számon a jelenlegi (a szerződéskötésnél később hatályba lépett) hitelintézeti törvény az évekkel korábban kötött szerződések kapcsán, és az új rendelkezések által bevezetett árazási elvek sem. A bíróság kimondta azt is, hogy felborítaná az érdekegyensúlyt, ha például a 2007-es pénzügyi környezet által meghatározott feltételeket az idők végezetéig (a teljes futamidőre) fent kellene tartania a banknak.