Azt régóta sejti a világ, hogy a kínai statisztikai hivatal által szolgáltatott gazdasági adatok nem mindig felelnek meg a valóságnak, 2012 előtt azonban ez néhány bloggeren kívül látszólag senkit nem zavart. A tavalyi év vége óta viszont kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan érkeznek hírek arról, hogy épp melyik kínai gazdasági mérőszámot hamisíthatták meg a Középső Birodalomban.
Először a hongkongi média kezdett viccelődni azzal, hogy Kínában kell lennie valahol egy plusztartománynak, hiszen semmi más nem magyarázza, hogyan múlhatta alul a statisztikai hivatal GDP-re vonatkozó adata majd 6 ezer milliárd jüannal a tartományokból beérkezetteket. (1 jüan körülbelül 36 forint, a kínai tévedés tehát durván 220 ezer milliárd forint, ami hétévnyi magyar GDP-nek felel meg.)
Az idén tavasszal a kínai export-import mutatókban voltak megmagyarázhatatlan havi kilengések, amelyek ráadásul az olyan kereskedelmi partnerországok hasonló adataival sem voltak összeegyeztethetőek, mint Dél-Korea vagy Japán. A kínai vezetés a fiaskó után a korábbinál keményebb fellépést ígért a hamisan számlázó és spekulációs tőkét más módokon befogadó belföldi cégek ellen, ám a piaci bizalom megrendülését így is jól mutatta a délkelet-ázsiai tőzsdék zuhanása. Ma már a kínai GDP-növekedésről sem lehet olyan cikket találni a nemzetközi sajtóban, amely a hivatalos számok közlése után ne bocsátkozna találgatásokba azt illetően, hogy a valós növekedés mennyivel lehet ezeknél alacsonyabb.
A köznapi vélekedéssel ellentétben nem feltétlenül a pekingi vezetés hamisítja a kínai statisztikákat. „Általánosabb az a jelenség, hogy a helyi vezetők önszántukból küldenek a központnak valótlan adatokat, mert az állam- és pártstruktúrában teljesítmény alapján léptetik elő a tisztségviselőket, aminek legfőbb mérőszáma az igazgatásuk alá tartozó terület gazdasági növekedése. Ebből következően időnként érdemes hazudniuk, hogy ezzel segítsék saját politikai előmenetelüket” – mondta az Origónak Matura Tamás, a Magyar Külügyi Intézet Kínával és Kelet-Ázsiával foglalkozó munkatársa.
Az önkormányzati vezetők mellett a helyi gazdasági elit érdekei is megkívánják a hamisítást, ugyanis a kínai adórendszer szabályai szerint minél többet termel és exportál egy cég, annál nagyobb kedvezményekben és támogatásban részesül. Matura Tamás szerint egyes cégek visszaélnek ezzel a helyzettel, és nagyobb kibocsátást és kivitelt jelentenek be, mint amekkorát valóban produkáltak.
A fentiekre jó példa a nagyjából hárommillió lakosú Csungsan város esete. A délkeleti Kuangtung tartományban található település vezetői kissé felturbózták az igazgatásuk alá tartozó országrész teljesítményét, ám a statisztikai hivatal leleplezte őket, és egy június közepén kiadott közlemény szerint nyomozást is indított az ügyben. Csungsan Henglan nevű városrészében – a statisztikai hivatal közleménye szerint – a helyi vezetők összesen 71 cégnél 8,5 milliárd jüannyi ipari termelést mértek, az ellenőrzés után azonban kiderült, hogy a kibocsátás csak 2,2 milliárd volt, a mintában szereplő vállalatok közül pedig több bezárt vagy elköltözött.
A héten a kínai Cajhszin gazdasági és pénzügyi újság számolt be arról, hogy csaknem az összes kínai tartomány az országos átlagos növekedésnél magasabb rátát jelentett 2013 első félévében. Az újság szerint a 31 szárazföldi kínai közigazgatási egység mindegyike 8 százalék feletti GDP-bővülésről adott számot, miközben a nemzeti átlag csak 7,6 százalékos. A tartományi adatok tehát minden bizonnyal túlzóak.
Az ilyen és ehhez hasonló, helyben kicsinek tűnő csalások pedig nemzeti szinten hatalmas eltéréseket eredményezhetnek a statisztikákban. Ez ellen pokolian nehéz eredményesen fellépni egy 1,3 milliárd lakosú országban, ha a csalásban nemcsak a tartományok, de városok, kerületek és az egyes cégek vezetése is érdekelt.
A GDP-növekedés azonban olyan országos mutató, amelyet a statisztikai hivatal maga számol ki, több közgazdász mégis megkérdőjelezi ennek a valódiságát is. Michael Pettis, a Pekingi Egyetem pénzügyi tanszékének oktatója például a Washington Postnak azt nyilatkozta, hogy a 2012-es növekedés sem lehetett nagyobb 5,5 százaléknál, holott a hivatalos adat 7,8 volt. 2013-ra a valós növekedés 3-4 százalékra eshet a szakértő szerint, pedig erre az évre is 7,5 százalék a hivatalos cél.
Kínában általában a vezetőváltások idején erősödnek fel a hamisított makroadatokkal kapcsolatos félelmek, és ez most sincs másként. Az év első felében hivatalba lépő új miniszterelnök, Li Ko-Csiang komoly gazdasági fordulatot hirdetett meg az országban, ezért rajta és társain most igen nagy a nyomás. Ha a számok nem igazolják a politikája helyességét, pozíciója veszélybe kerülhet.
Hogy a kínaiak a GDP-növekedést sem kezelik kőbe vésettként, bizonyítja az is, hogy július elején a pénzügyminiszter az Egyesült Államokban még 7 százalékos növekedési célról beszélt 2013-ra, a piaci reakciók miatt azonban később a hatóságok törölték ezt a nyilatkozatot, és újra 7,5 százalékra állították a növekedési célt.
Az Amerikai Egyesült Államok döntéshozói is észlelték a kínai adatok megbízhatatlanságában rejlő kockázatot. Az amerikai kongresszus felügyelete alatt álló USA-Kína Gazdasági és Biztonsági Felülvizsgálati Bizottság egyik 2013-as jelentése arra figyelmeztetett, hogy a tartományok mellett a kínai kormány is manipulálja az adatokat, sokszor még publikálásuk után is.
A pénzügyminiszter letiltott nyilatkozata is jelzi, hogy a kínai vezetésre nemcsak politikai ellenfeleik irányából, hanem kívülről is nagy nyomás nehezedik. Eleve rossz, hogy a piaci szereplők nem tudnak igazán megbízni a világ második legnagyobb gazdaságának jelenlegi helyzetét lefestő adatokban, ha viszont tényleg olyan alacsony a növekedés, ahogy azt néhányan sejtik, a nyilvános beismerés világszerte pánikot idézhetne elő.
Annyi biztos, hogy az idei vezetőváltás, a gazdasági lassulás és a statisztikai reform elmaradása miatt a közeli jövőben Kínából minden valószínűség szerint további manipulált gazdasági adatok várhatók.