"Tudom én, hogy nem árulhatok itt, főleg nem ezt és ennyiért. Tudom én, hogy törvényellenes. De nézze meg a törvényeket, és látni fogja, hogy rosszak” - filozofált egy 500 forintos cigarettát kínáló árus a Széll Kálmán téren. Szerinte a dohányzó emberek tisztában vannak a dohányzás káros hatásaival, ők maguk döntik el, hogy rágyújtanak-e. "Viszont, ha valaki cigizik, attól nem vehetik el a politikusok a cigarettát, most meg ezekkel az árakkal és ezekkel a fizetésekkel elveszik. Hogy én itt vagyok, és árulom az ukrán cigit, az nem az én gonoszságom, hanem válasz erre az egészre, ami itt folyik.”
A cigarettát egy kamionos ismerőse hozza neki Ukrajnából, aki "a megbízható embereknek” adja tovább az árut, mint amilyen ő is. Budapesten ritkán árul, csak néhány órára ugrik le a Széll Kálmán térre, ahol egyébként nagyon mellé is lehet nyúlni a csempészett cigarettával. "Lassan már úgy le van osztva a tér, ahogyan a prostik között szokás, megvan, hogy ki hol árul. Én ebben a leosztásban nem vagyok benne, úgyhogy volt már, hogy elzavartak. Nem, nem a NAV, hanem azok, akik hozzák a cigit az itteni árusoknak. Nem tudom, kik ők, tisztább hajléktalanokkal meg lecsúszott szerzetekkel szoktak árultatni. Megáll néha egy autó, aztán kiad belőle valaki egy csomagot. Gondolom, abban van a cigi.” (Az ukrán-román határon zajló csempészetről szóló összeállításunkat itt olvashatja.)
A Széll Kálmán téri árusok szorgoskodását a közeli trafikok is megérzik, de a jelenséggel semmit nem tudnak kezdeni: ha szólnak a rendőrségnek, a seftesek még a járőrök kiérkezése előtt elszelelnek. "Az adóhatóság meg csak azokkal az autókkal tudna kezdeni valamit, amikből leadják a cigit az itteni árusoknak, mert ott lehet elég nagy mennyiség” - mondja egy ottani trafik tulajdonosa, aki egyszer már fel is hívta a NAV-ot, de ott csak azt mondták neki, próbálja felírni a terjesztő autó rendszámát.
Pedig a feketepiac virágzását a NAV adatai is alátámasztják, a trafikok megnyitása óta eltelt két hónap alatt összesen 23 milliárd forinttal kevesebb adóbevétel folyt be a cigarettakereskedelemből a tavalyi időszakhoz képest.
Mostanában már ki sem kell lépniük boltjukból a trafikosoknak, hogy tudják, ott vannak-e épp a feketézők, vagy sem, a forgalom ingadozásából ez tisztán követhető. "Vannak napok, amikor egészen jól megyünk, és van, amikor órákig senki nem jön be. Ilyenkor néha még hallom is, ahogyan a bejárattól néhány méterre a mi árainknál 400 forinttal olcsóbban kínálják a cigit. Ha nekem kínálnák, én se jutnék el a trafikig.”
A Boráros tér mindig nagy elosztóhely hírében állt, kimentem oda is, hátha megtalálnak a feketézők. A téren azonban épp egy gyanús figurát sem láttam, ezért csak letámasztottam a biciklim, rágyújtottam, és vártam. Nem a cigiárusok, hanem hazafelé igyekvő csepeli gimnazistalányok találtak meg.
"Szia, árulsz?"
Edina és két barátnője szerint tipikus cigarettaárusnak néztem ki, mivel egy helyben álltam, cigiztem, volt nálam egy táska, és kapucni volt a fejemen. "Pont olyan vagy, mint az egyik srác, akitől itt szoktunk cigit svarcolni” - mondták.
Javasoltam, hogy várjunk egy kicsit az említett srácra, így néhány percig beszélgethettem a lányokkal. Mindhármuk 16 és 17 év közötti, a 17-hez közelebb. Az osztályuk nagyjából fele dohányzik. "Néha trafikból vesszük a cigit, az emberek általában jó fejek, és vesznek helyettünk. De svarcolni sokkal könnyebb: olcsóbb is, és személyi sem kell.”
"Na, ott a srác” - mutatott Edina hirtelen egy baseballsapkás férfira a HÉV-megálló közelében. Elbúcsúztak, és mentek cigit venni.
A cigaretta feketekereskedelme mellett azonban az utóbbi hónapokban egy másik szinten is vérezni kezdett a dohányvertikum: egyre nagyobb a vágott dohány feketepiaca. Kezdetben csak Észak-Magyarországon és az Alföld északi részén jelentek meg a vágott dohányt kínáló apróhirdetések (ezekben a régiókban van a magyar dohányültetvények többsége), most már azonban a fővárosban sem lehetetlen ilyenekbe botlani.
Ez a piac két forrásból gyarapszik. Egyrészt Szlovákiából és Lengyelországból áramlik be az áru, másrészt egyre gyakoribbak a lopások az itthoni dohányültetvényeken. Bényei Illés, a Magyar Dohánytermelők Országos Szövetségének elnöke Ófehértón egy szakmai rendezvényen beszélt a szaporodó dohánylopásokról, amik igencsak rosszul érintik a termelőket, akik állami támogatás nélkül nem is tudnának nyereségesek lenni.
A probléma gyökere, hogy a magyar dohánytermesztés éghajlati és munkaerő-piaci sajátosságok miatt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében összpontosul. Az ország e vidékén viszont rengetegen vannak, akik a - nemrég ismét emelkedő - cigarettaárakat már egyszerűen képtelenek megfizetni. Őket csábítja leginkább a dohánylopás.
Az is a lopások megszaporodására utal, hogy a vágott dohányt hirdetők többsége Virginia dohányt kínál, aminek termelése, betakarítása és szárítása sokkal nagyobb költségigényű, mint a hazánkban egyébként szintén termelt Burley dohányé. A Virginiát mesterségesen kell szárítani, az ehhez szükséges pajták kialakítása pedig nagy alaptőkét igényel, ezzel szemben a Burley házilag is könnyen és olcsón szárítható. Virginiával tehát többnyire a nagyobb gazdaságokban foglalkoznak, náluk pedig ritka, hogy apróhirdetések útján kelljen eladni a portékájukat. (A vágott dohány feketekereskedelméről szóló összeállításunkat itt találja.)
"A dohány utat tör, vágod?"
A Jurassic Parkból vett idézet parafrázisával világosított fel egy Blaha Lujza téri cigarettaárus, miután eldicsekedett vele, hogy naponta akár 15-20 ezer forintot is megkeres a feketézéssel. Ő kérésre vágott dohányt is tud szerezni, kilónként hatezerért, bár hogy mi a különbség a Burley és a Virginia dohány között, azt nem tudja, ahogyan azt sem, hogy az általa árult dohány melyik a kettő közül.
"Főnököm, én annyit tudok, hogy az emberek visznek mindent, ami dohány és olcsó. Egyre jobban visznek mindent, mert amilyen árak ezekben a trafikokban vannak, azokon csak a hülye vásárol.”