Bankos összeesküvés-elméleteket szült a kormány meglepő húzása

Gerendás, 2012. május 18. Egy ügyfél kijön a Gádoros és Vidéke Takarékszövetkezet gerendási kirendeltségének épületéből. MTI Fotó: Rosta Tibor

Meglepően hamar akar túladni az állam a nyáron hasonló gyorsasággal megszerzett Takarékbanktól, és az indítékokról ezúttal is hallgat a kormány. Visszakaphatják-e a takarékszövetkezetek az irányítást, vagy a vevő máshonnan érkezik?

„Nem tudtunk róla, minket is meglepett, semmi előjele nem volt” – így reagáltak az Origo által megkérdezett takarékszövetkezeti vezetők a fordulatra, miszerint az állam alig hat hónappal az után, hogy egy rendkívüli sürgősséggel, Áder János köztársasági elnök aggályai ellenére elfogadott rendhagyó törvény jóvoltából többségi tulajdonosa lett a Takarékbanknak, már márciusban meg is akar válni tőle.

Banki forrásunk szerint a lépésről Szabó Leventét, a Takarékbank augusztusban kinevezett új vezérigazgatóját sem tájékoztatták, de ezt az értesülésünket szerdán délelőtt hivatalosan nem kommentálták a bank sajtóosztályán. Megkerestük Vojnits Tamást, a bank elnökét is, aki korábban kormánybiztosként az egész átalakítást levezényelte, de ő sem nyilatkozott.

Feszes tempó

Az eladási szándékról szóló kormányhatározat kedden jelent meg a Magyar Közlönyben, és a tempó – az állami átvétel lebonyolításához hasonlóan – kimondottan feszes. Január közepéig kiírják a nemzetközi pályázatot, március 15-éig elbírálják, március végéig már alá is írják az adásvételi szerződést azzal a vevővel, aki a legtöbb pénzt ígéri az 54,85 százalékos állami tulajdonra (amelyből az MFB-é 35,54, a Magyar Postáé 19,31 százalék).

Hogy az állam erre készül, az önmagában nem meglepő, hiszen ezt a takarékszövetkezetek átszervezéséről szóló nyári törvény preambulumába is beleírták: „Bár a magyar állam fontos tulajdonosi pozíciót szerez a szektorban, azt a szektor átalakítására, professzionalizására és átszervezésére fordítja, és az így feljavított és megerősített szektorban pozícióit megfelelő időn belül értékesíteni kívánja, ha az általa elindított pozitív folyamatokat visszafordíthatatlannak látja.”

Úgy tűnik, ehhez a ponthoz érkeztünk, vagyis azzal, hogy július óta felállították az új integrációs szervezetet, lecserélték a Takarékbank felső menedzsmentjét, központilag újraírták a mindenkire kötelezően érvényes új alapszabályt, és mindezt úgy vitték át, hogy a takarékszövetkezeteknek esélyük se legyen ellenkezni, megindultak a pozitív folyamatok, sőt visszafordíthatatlanná is váltak.

Banki forrásaink azt vetik fel, hogy a kormány tart az uniós kritikáktól. Ha gyorsan továbbadja a furcsán szerzett portékát, már nehezebb lesz Brüsszelből belekötni, fogalmazta meg egy bankár, aki azt is felidézi, hogy nyáron még szó volt 100 milliárd forintos állami tőkejuttatásról. Ez valóban jól jönne a szektornak, hiszen vannak tőkeproblémák, és van tere a modernizációnak is. Az idei költségvetésbe bekerült ugyan az összeg, de takarékszövetkezeti berkekben senki nem tud arról, hogy ez a pénz megérkezett volna.

Ki lehet a vevő?

„Ez a nemzetközi pályázat vakítás” – ezt már egy, a takarékszövetkezeti szektoron kívül álló vezető bankár mondta név nélkül a hamarosan kiírandó tenderre, arra utalva, hogy a meccs szerinte előre le lehet játszva. Pontos értesülései neki sincsenek, pusztán abból indult ki, hogy hogyan szokott egy ilyen bankeladási folyamat lezajlani.

Elég csak felidézni, hogy milyen nyögvenyelős tárgyalássorozat előzte meg azt, amikor az állam – akkor még csak kisebbségi tulajdonosként – tavaly télen beszállt a Takarékbankba, és megvette a 38,5 százalékos részét a német Deutsche Zentral-Genossenschaftsbanktól (DZ Bank). Ezt a tranzakciót majdnem egy évig készítették elő, a mostanit viszont két hónap alatt le akarják zavarni, ennyi idő alatt kell végezniük a kérőknek az adatszobában (ahol titoktartási kötelezettség mellett mindenki elmélyülhet a bank könyveiben), és minden nyitott kérdést feltárniuk.

Kézenfekvő lenne, hogy maguk a takarékszövetkezetek lennének a jelentkezők, hiszen ők egyrészt ismerik a bankot, másrészt kifejezetten zokon vették, hogy a Posta – az augusztus végi 655 millió forintos tőkeemelésével – kisebbségbe szorította őket. (A Posta színre lépését az Áder által is kifogásolt nyári törvény tette lehetővé, amely úgynevezett lex specialisként felülírt minden más jogszabályt.) Hogy a takarékszövetkezetek pályázni fognak, azt az Origo forrásai mellett Dávid Ferenc, a több mint 70 takarékszövetkezetet is tömörítő Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) főtitkára is rögtön jelezte. Ő az MTI-nek azt mondta, hogy a Takarékbank állami pakettjének eladása lehetőséget ad a takarékszövetkezeteknek a többségi részesedésük visszaszerzésére, de gyors döntést kell hozniuk.

Bár Dávid szerint a takarékoknak megvan a forrásuk a vásárlásra, az elmúlt hónapok folyamatait követve meglepő volna, ha az állam nekik adná vissza a többségi irányítást. Természetesen ez sem zárható ki, hiszen pénzügyileg nem csinálna rossz üzletet: olcsón, egy mindenható törvény erejével előbb elvette a többségi tulajdont, most meg kvázi piaci versenyben drágábban visszavásároltatja, miközben már a maga szája íze szerint átírta a játékszabályokat, és az új integrációs szervezetben lévő állami tulajdon megtartásával a gyeplőt sem engedné ki teljesen a kezéből. (A kormányhatározat ugyanis úgy fogalmaz, hogy az eladási szándék a Takarékbank többségi részesedésére vonatkozik, de az állam megtartja a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetében lévő tulajdonát.)

FHB? OTP?

Forrásaink azonban inkább az FHB-t tették befutónak, a bankot, amelynek első emberét sokan az egész átalakítás egyik kiagyalójának tartották. Spéder Zoltán ugyan soha nem nyilatkozott meg ebben a kérdésben, de az tény, hogy bankja sok szálon kötődik a Takarékbankban most tulajdonos Magyar Postához, pár hete éppen közösen vásárolták fel a Díjbeszedő Holding 76 százalékát. Telefonon megkérdeztük az FHB sajtóosztályát, hogy várhatóan indul-e a bank a tenderen, de nem kommentálták a felvetést.

A potenciális vevők között ott lehet persze a minden eladó bank iránt érdeklődő OTP is. Ezt a forgatókönyvet többek között az gyengíti, hogy egy ilyen tranzakciót a Gazdasági Versenyhivatalnak is jóvá kell hagynia, márpedig valószínűleg felemelné a szavát a ma is domináns OTP piaci súlyának további emelkedése ellen. Ez a szempont nyilván az OTP más bankvásárlási terveinél is felmerül, de a takarékok és az OTP-fiókok közötti átfedések, mindkét piaci szereplő erős vidéki jelenléte miatt itt különösen fontos. Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg maga a kormány sem szeretné erősíteni az OTP-t, erre utalnak egyes kormányzati politikusok közelmúltban tett nyilatkozatai. Lázár János, a miniszterelnökséget vezető államtitkár már többször nevezte az országot behálózó polipnak Csányi Sándort, a bank elnök-vezérigazgatóját, aki szerinte komoly kockázatú gazdasági túlhatalommal rendelkezik.

Mivel a kormány nemzetközi pályázat kiírásáról döntött, elvileg a külföldi bankok is bejelentkezhetnek, de két érv is szól az ellen, hogy végül közülük vigye el valaki a Takarékbankot. Az egyik az, hogy ők maguk is komoly gondban vannak, és az anyabankok közül több is örömmel elfogadna egy vételi ajánlatot a magyarországi érdekeltségére, a másik érv pedig az évek óta ismert kormányzati szándék. Orbán Viktor miniszterelnök többször mondta az elmúlt években, hogy legalább 50 százalékos magyar súlyt szeretne látni a bankrendszerben. Ezek után meglepő volna, ha az állam végül nem egy magyar tulajdonú bankkal kötne szerződést.