A KSH gyorsjelentése szerint áprilisról májusra 113 ezer közmunkás vesztette el a munkáját. A 60 százalékuk ezután nem kapott sem álláskeresési támogatást, sem szociális ellátást, azaz nagyjából 65-70 ezer ember maradt tényleges segítség nélkül.
Nyilvánvalóan a kormány is érzékelte, hogy ez tarthatatlan, mert egy múlt heti kormánydöntés alapján 43 milliárd forinttal növelik a közfoglalkoztatásra fordítható pénzek nagyságát. A Policy Agenda elemzése szerint elkezdhették újraindítani a közfoglalkoztatási programokat, mert a májusi csúcs után júniusban már mérséklődött a nyilvántartott álláskeresők száma. A kormány ígéretei szerint az idén átlagosan havonta 200 ezer fő fog közmunkában dolgozni. Augusztustól decemberig átlagosan 193 ezer fő kaphat közmunkát, amelynek csúcsidőszaka az önkormányzati választások előtt lesz (augusztus–szeptemberben átlagosan 230 ezer fő).
A Policy Agenda szerint akkor valósulhatna meg a 200 ezer fős közfoglalkoztatás, ha júniusban és júliusban havi átlagban 250 ezer fő dolgozhatna közmunkásként. Ekkora létszám azonban júniusban a munkanélküli regisztrációk adatai alapján biztosan nem került át a közfoglalkoztatási rendszerbe.
A KSH adata alapján egy 8 órás közmunkás bérköltsége 99 ezer forintjába került az államnak egy hónapban. Ehhez hozzáadódik a rendszer működtetési költsége, ami nagyjából további 15 százalékot tesz ki. Amennyiben a kormány tartani szeretné ígéretét – és havi átlagban 200 ezer ember dolgozhat közmunkásként –, akkor ez éves szinten 270 milliárd forintjába kerülne. Erre nem jelent fedezetet a múlt heti átcsoportosítás után rendelkezésre álló 231 milliárd forintos keret. A Policy Agenda szerint reálisabb, hogy inkább havi átlagban 170 ezer főt dolgoztatnak majd közmunkában 2014-ben, ami jelentős különbség a kormányzati ígéretekhez képest.
Az adatok azt mutatják, hogy a kormány csak és kizárólag politikai naptára alapján mozgatja a közmunkásokat. A teljes foglalkoztatás illúziója mögött csak a tovább feszített közmunka áll, ahogy a kormány ezt elismerte. Viszont ez egyre több pénzt igényel az adófizetőktől, ami tovább növeli azoknak az ellenszenvét, akik (még) nem kerültek be a közmunkaprogramokba.