Olimpia: kockázatai vannak, hátránya nincs

Vágólapra másolva!

Nem tartana népszavazást egy budapesti olimpiáról Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Olimpia Mozgalom alapítója, aki elismeri, Magyarország jelenlegi megítélése nem kedvez egy pályázatnak, és a szervezésben gyenge pont lenne az államigazgatás. Pedig szerinte megérné olimpiát rendezni, mert munkahelyeket teremtene, és még több brüsszeli pénzre lehetne pályázni. Azt mondja, hátránya nem lenne, csak kockázatai. Interjú.

Origo

Vágólapra másolva!

Budapest olimpia Budapesti Olimpia Mozgalom Szalay-Berzeviczy Attila

Mennyivel látja optimistábban a budapesti olimpiarendezést az óta, hogy Thomas Bach NOB-elnök bemutatta az olcsóbb és ésszerűbb olimpia koncepcióját?

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság érzékelte, hogy az olimpizmus jövője szempontjából zsákutca az az irány, amit a szocsi és a pekingi olimpiák képviseltek. Ezért lépett az új NOB-elnök az Agenda2020 bemutatásával. Az olimpizmus jövőjét ugyanis az szolgálja a legjobban, ha a házigazda kiválasztásának rendszere az esélyesek sorába emel olyan méretű városokat is, mint amilyen például Budapest is.

Melyek az Agenda2020 legfontosabb elemei, amelyek ön szerint változást hoznak a helyszín kiválasztásának szempontjait illetően?

A dokumentum egyszerre mond nemet a gigászi méretű olimpiákra és a kiválasztási folyamatot fenyegető korrupcióra. A NOB egyértelműen ösztönözni szeretné a meglévő, illetve az ideiglenes és elbontható helyszínek felhasználását. A rendező város kiválasztásában elsődleges szempont lesz az olimpia gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarthatósága. Újdonság, hogy a NOB a transzparencia érdekében nyilvánossá teszi a rendező várossal kötendő szerződést, amelynek tartalmaznia kell annak az anyagi hozzájárulásnak a részleteit, amelyet a NOB a Szervezőbizottságnak nyújt.

Nyár óta többször is megszólalt a BOM, pedig korábban mintha évekre elcsendesedett volna. Mi volt ennek az oka?

2010-ben a munkánk első szakasza véget ért, mindent előkészítettünk a meghatározó politikai döntéshez. A BOM-ot 2005-ben olyan civil erők hozták létre, amelyek úgy gondolták: a hazai rendezésű olimpia lehet az a vízió, amely húzóerőként szolgál, és amely mentén építkezni és fejleszteni lehet. Ehhez megfelelő alapot adott 2004-es EU-csatlakozás és az ország fejlesztésére akkor előirányzott csaknem nyolcezer milliárd forintnyi uniós pénz.

A Fővárosi Közgyűlés az ügy mellé állt, és összpárti egyetértéssel megszavazta a BOM és az önkormányzat Dunai Szigetek Olimpiája koncepcióját, a tömegközlekedés fejlesztésének terveit, valamint az olimpiai törvény tervezetét; 2010-ben közösen küldtük el a teljes anyagot az Országgyűlésnek és Orbán Viktor miniszterelnöknek. Ám az egyre mélyülő eurókrízis és az ország növekedési kilátásainak a romlása számunkra is világossá tette, hogy a 2011-es kandidálás ügyét le kell venni a napirendről, amíg az ország nem talál rá az EU-átlagot meghaladó, fenntartható gazdasági növekedési pályára.

Ekkor úgy döntöttünk, hogy a fő célt nem feladva, de más utat bejárva az olimpiai kerettagokat támogatjuk majd. Ösztöndíjrendszer beindításával segítjük felsőfokú vagy szakmát adó tanulmányaikat. Így szeretnénk hozzájárulni a 2016-os riói sikerekhez. Ez már csak azért is fontos, mert a magyar csapat hagyományosan erős szereplése az olimpiákon fontos eleme lesz egy majdani pályázat érvrendszerének.

Az Agenda2020-on túl mi teszi aktuálissá, hogy az olimpiarendezés kérdésével foglalkozzon?

A válság mélypontja után, az elmúlt 5 év során a világgazdaság fokozatosan stabilizálódott, az USA-ban pedig be is indult a növekedés. Ezzel együtt Magyarország kilátásai is javultak, még akkor is, ha továbbra is jelentős kihívások előtt állunk. Budapest mindeközben elnyerte a 2020-as foci-Eb négy mérkőzésének a rendezési jogát, amihez vállaltuk a 65 ezres új Puskás Ferenc Stadion felhúzását. 2021-ben a magyar fővárosban rendezik az úszó- és vízilabda-világbajnokságot, ehhez meg kell építenünk egy olimpiai uszodakomplexumot. Mindezt pedig megelőzte egy négy éve tartó sportinfrastruktúra-fejlesztési és egy intenzív sporttámogatási kormányzati program. Ezek fényében pedig szinte magától adódik a pálya a továbblépésre a budapesti olimpia irányába.

Tarlós István szerint viszont nem életszerű egy budapesti olimpia rendezése. A főpolgármester nélkül aligha menne a pályázat...

Nélküle nem megy, az biztos. Se a főváros, se a kormány nélkül. Sőt kellenek az ellenzéki pártok is. Az olimpia ugyanis egy olyan, kormányciklusokon átívelő nemzeti ügy, amelyet csak összpárti támogatással szabad beindítani. Én mindenesetre nem azt tartom fontosnak, hogy mit mond egy politikus a választási kampányban, hanem azt, hogy mit tesz a hétköznapokban. Tarlós Istvánnal eddig csak pozitív élményem van az olimpiával kapcsolatban. Akárhányszor beszéltünk, mindig konstruktív és pozitív volt, a Fővárosi Közgyűlésben pedig mindig az ügy mellé állt a szavazatával.

De miért támogatná ismét az olimpia ügyét a főpolgármester?

Az olimpiát kezdetekben erősen ellenző Demszky Gábort 2008-ra sikerült a pályázat ügye mellé állítani. Ő is felismerte, hogy Budapestnek az EU új költségvetéséből, fejlettségi fokának köszönhetően már nem jár alanyi jogon olyan hatalmas mértékű fejlesztési pénz, mint korábban. Új pénzekért már csak pályázni fog tudni, de ahhoz jelentős projektek is kellenek. Az olimpia megrendezéséhez szükséges beruházási igényekkel könnyedén megpályázhatók és elérhetők lennének ezek a brüsszeli pénzek.

Az olimpiarendezéstől újabban olyan jelentős és gazdag városok is visszarettennek, mint München és Bécs. Nevezhetjük ezt intő jelnek? Vagy egy takarékosabb olimpia mindent megold?

1984 óta minden nyári olimpia megrendezésére túljelentkezés van. Nem lehet általános tanulságokat levonni egyes városok pályázásából, pályázati kudarcából vagy visszalépéséből sem, mindenki más és más utat jár be. Bécs esetében például, mivel Ausztria a téli sportokra koncentráló ország, erősen megkérdőjelezték, hogy lenne-e értelme a nyári játékoknak. A mi esetünkben ez nyilván nem lenne kérdés. De azt látom, hogy a fejlett nyugati városok lakói inkább szeretnek az olimpiákra más országokban ellátogatni, mint a saját házuk táján vendégül látni, pusztán kényelmi kérdésnek tekintve az egészet.

2006-ban készült legutóbb megvalósíthatósági tanulmány a budapesti olimpiarendezésről, két évvel később pedig ezt frissítették. Elavult mostanra?

Ahogy a világ, úgy Magyarország is sok változáson ment át az elmúlt 6 évben, így a megvalósíthatósági tanulmányt mindenképpen aktualizálni kell. Egyrészt a Lehman Brothers utáni korszak már egy más gazdasági növekedési dinamikáról, egy más adósságpályáról szól, ez pedig hatással van minden ország makrogazdasági helyzetére. Másrészt azóta sok olyan, az olimpia számára is fontos beruházás és fejlesztés megvalósult Magyarországon, ami az akkori tanulmányban még csak tervként szerepelt. Ilyen például a 4-es metró, a Liszt Ferenc repülőtér bővítése, az autópálya-rendszer befejezése, a fővárosi úthálózat és tömegközlekedés korszerűsítése, a ferencvárosi és a debreceni stadion, a Tüskecsarnok, valamint az Audi és a Veszprém Aréna elépítése, illetve fejlesztése.

Lehet Budapesten olimpia anélkül, hogy addig bevezetnénk az eurót? Mert az jól látható, hogy a mostani kormány nem fogja törni magát ebben az ügyben.

Amikor ezzel kapcsolatban utoljára nyilatkoztam, akkor a világ még a görög válság előtti években járt. Akkor az euróra még mint a felzárkózás és a költségvetési fegyelem eszközére tekintettünk. Ma viszont már tudjuk számos példából, hogy az euró nem lehet eszköz, csak egy hosszú távon elérendő cél. A valutaunióba csak akkor szabad belépnünk, ha az ország gazdasága már rendkívül versenyképes, hiszen az euró bevezetése nem más, mint lemondani az önálló monetáris politikáról. Ez pedig a gyakorlatban azt jelenti, hogy a versenyképességi problémákat nem lehet a továbbiakban a kamatpolitikával és valutaleértékeléssel ellensúlyozni. A déli országok korán csatlakoztak az euró övezethez, ezért kerültek aztán nagyon nehéz helyzetbe, amikor a pénzügyi válság 2008-ban kitört az Egyesült Államokban.

Görögország példája tényleg elég riasztó.

Igen, de nem azért, amit sokan gondolnak. Görögország nem az olimpiarendezésbe rokkant bele, hanem az euró idő előtti bevezetésébe. A görög politika mindenféle gazdasági szerkezetváltás és szükséges államháztartási és munkaerő-piaci reform nélkül, pusztán presztízsokokból erőltette az országra az eurót 2000-ben. Ez aztán konzerválta a görög nemzetgazdaság versenyképtelenségét, aminek hatására 10 évvel később az első nemzetközi pénzügyi válság az államcsőd szélére sodorta az országot.

A látszat mégis az, hogy az utóbbi ötven-hatvan év házigazdái közül az egyetlen olyan ország, amely túl kicsinek és erőtlennek tűnt a rendezéshez, bele is bukott. Hogyan lehet elmagyarázni a magyar közvéleménynek, hogy mi majd mégis okosabbak leszünk?

Nekünk az 1992-es játékok házigazdáját, Barcelonát kell követendő példának tekinteni, amely megmutatta, hogy az olimpiát hogyan lehet okosan úgy megrendezni, hogy aztán egy marginális kikötőváros ezáltal a világ legtrendibb úti céljává váljon. Az elhanyagolt athéni létesítményekről készített, az interneten keringő olcsó, hatásvadász fotók megtévesztők és hangulatkeltők. Azokból a legtöbben azt a téves következtetést vonják le, hogy az olimpia nem szól másról, mint egy hatalmas tömegű, drága sportlétesítmény megépítéséről, amire aztán a továbbiakban semmi szükség, és csak az enyészeté lesz. A helyes következtetés ezzel szemben az, hogy az euró idő előtti bevezetése súlyos károkat tud okozni egy arra fel nem készült ország életében.

Mi ki tudnánk kerülni, hogy hasonló hibába essünk?

Az elmúlt 5 évben a Bajnai-, majd az Orbán-kormány ortodox és unortodox eszközökkel kimanőverezte az országot a veszélyzónából. Sok még a leküzdendő probléma, de jelenleg az ország a piacról finanszírozza magát, pozitív a folyófizetési mérlege, stabilizálódott a külső adósságállományunk, visszatért a növekedés, miközben a jegybanki kamatokat sikerült levinni rekordalacsony szintre. Végül, de nem utolsósorban a magyar politikai elit ma egybehangzóan levette az euró korai bevezetését a napirendről.

Berlin és Hamburg azzal számol, hogy a teljes költség 2,5 milliárd euró alatt maradna, ez kevesebb mint 800 milliárd forint. Budapest esetében viszont 5500 milliárdot számoltak, nyilván az infrastrukturális lemaradás miatt, ez most sem lehet sokkal kevesebb. Honnan teremtenénk elő ennyi pénzt? Egy része jöhetne uniós forrásból, de a többi? Hitelből?

Mint korábban említettem, a tisztánlátáshoz meg kell csinálni egy új makrogazdasági és megvalósíthatósági tanulmányt, hogy pontosan lássuk a számokat. A BOM 2006-ban készíttette el az utolsó ilyen anyagot a PricewaterhouseCoopersszel, amit a Kopint-Datorg kutatóintézettel opponáltattunk. Az akkori számítás szerint a 2020-as olimpia megrendezésének teljes költsége 11 évre szétterítve 5164 milliárd forint volt, amelyből mindösszesen 518 milliárd Ft volt az, ami az olimpia megrendezése nélkül nem merült volna fel a következő évtizedben.

Az 518 milliárd csaknem teljes egészét a NOB és a magánszektor fedezte volna, miközben a nagy infrastrukturális beruházásokra költendő közel 4600 milliárd forintból 2200 milliárd forintra adna fedezetet az EU és a magánszektor. Ez 1,3 százalékra javította volna a GDP-növekedést, miközben a teljes költségvetés 2,4 százalékát vette volna igénybe, 45 000-rel emelve az új munkahelyek számát.

A költségvetés helyzetétől függetlenül meg lehet kezdeni a nemzetközi sportdiplomáciai kapcsolatok és lobbicsatornák kiépítését - ezt mondta az Origónak 2007-ben. Hol tartunk azóta? Nekem úgy tűnik, az ország nemzetközi megítélése emberemlékezet óta nem volt olyan rossz, mint most.

Ezzel a megállapítással sajnos nem tudok vitatkozni. Az elmúlt évek „gazdasági szabadságharcai” karcossá tették Magyarország nemzetközi hírét. Nyilván ez az a terület, ahol komolyan kell a kormánynak dolgoznia a következő években, ha azt akarja, hogy Budapest pályázata komolyan legyen véve. Ráadásul egy sikeres pályázathoz óriási szükség van a magántőkére, azon belül is elsősorban a multinacionális cégekre. Az ő megnyerésük elengedhetetlen ahhoz, hogy a központi költségvetést tehermentesítsük a szervezés-rendezés kérdésében.

A multiellenes retorika után valóban elég nagy fordulat kellene, de ettől eltekintve is szükség lenne befolyásos barátokra külföldön, nem?

A sportdiplomácia világa eléggé el tud válni a nagypolitikáétól. A magyar sportnak szerencsére jó híre és nagy tekintélye van a világban, ez pedig mindenképpen fontos a NOB-nak. Az olimpiai kandidálás során egyébként a feladat egyszerű: meg kell tudnunk győzni a 104 NOB-tag döntő többségét arról, hogy Magyarország és Budapest kiválasztása tenne a legjobbat az olimpizmus jövőjének.

Ön az utóbbi években külföldön dolgozott. Követte a közvélemény változását? lehet, hogy az emberek ma szkeptikusabbak az olimpiarendezés esélyeivel kapcsolatban, mint a válság előtt?

Egyrészt a válság és annak kezelése mindenütt otthagyja a fájdalmas nyomát. Ugyanakkor a nehéz időszakokban a magyar sportsikerekre minden korábbinál nagyobb az igény, hisz a kollektív sikerélmény és az öröm erőt és lelkesedést ad a hétköznapokra. Nem lehetett jegyet kapni augusztusban a magyar vízilabda-válogatott mérkőzéseire a margitszigeti Európa-bajnokságon, most ugyanez a helyzet a női csapat mérkőzéseivel a kézilabda Eb-n. A hazai rendezésű nemzetközi viadalok kivétel nélkül mind telt házasak, mert a magyaroknak nagyon fontos a sportsiker. Biztos vagyok benne, hogy az egyik leghangulatosabb és legtámogatottabb olimpiai játékokat tudnánk megrendezni Budapesten.

Ön szerint szükséges lenne referendumot kiírni Budapest olimpiai pályázatáról?

A leghatározottabban az a véleményem, hogy nem. Az olimpia megpályázása és megrendezése olyan komplex - elsősorban gazdaságpolitikai – stratégiai kérdés, amellyel kapcsolatban az állampolgárok döntő többségének soha nem lesz elég tudása ahhoz, hogy ne érzelmi, hanem átgondolt racionális döntést hozzon. A londoni pályázatot a brit lakosság kevesebb mint 30 százaléka támogatta, aztán amikor 2005-ben Szingapúrban a döntés arról szólt, hogy Párizs vagy London, akkor a teljes Egyesült Királyság egy emberként állt a saját fővárosa mögé. A 2012-es olimpia záróünnepsége után pedig ma már a szigetország teljes egésze úgy emlékszik, hogy a második világháborúban aratott győzelmet követően ez volt a legnagyobb nemzeti dicsőségük.

Hol állna a 2010-ben prezentált tervük szerint az olimpiai falu és a többi létesítmény?

2010 márciusában mutatták be a főváros és a BOM közös megrendelésére készült „2020-as budapesti olimpia nagyprojekt master planja és a kapcsolódó fejlesztések költség-haszon elemzése, költséghatékonysági vizsgálata” című anyagot, amit a BFVT Kft., a Főmterv Zrt., a Mű-hely Zrt., a Közlekedés Kft. és a PricewaterhouseCoopers Kft. készített el több mint egyévnyi munkával. A master plan bebizonyította nekünk, hogy az olimpiai park és az olimpiai stadion legmegfelelőbb helye minden szempontból Észak-Csepel lenne.

Ez a megoldás azért is sokkal kedvezőbb, mint bármi más, mert ezzel rehabilitálnák és integrálnák a város egy jelenleg elhanyagolt körzetét, ráadásul az építkezések döntő többsége délen történne, ezért nem okozna fennakadást a belváros életében és közlekedésében. Éppen ezért én biztos, hogy újragondolnám a 2021-es úszó-vb helyszínét, amit a jelenlegi tervek szerint a Dagály strand melletti területre álmodtak meg a tervezők.

Szokták mondani, hogy egy ilyen pályázat, függetlenül az eredményétől, városmarketing is. De annak azért biztos nem olcsó. Számításaik szerint mennyibe kerülne a pályázás?

15-25 millió dollár az az összeg, amivel már végig lehet esélyesként csinálni egy kétéves pályázati folyamatot. Tehát ez az az összeg, amit maximálisan kockáztat az ország egy kandidálással, ami azért sokkal több, mint egy országpromóciós hirdetési kampány.

A magyar átlagember alapélménye, hogy az állami szektorban a legegyszerűbb dolog is lassan, bonyolultan, nem ügyfélbarát módon intéződik. Egy óriásberuházás meg úgy, ahogy a 4-es metró: drágán, csúszásokkal, botrányokkal kísérve. Hogyan lenne képes ez az államigazgatás levezényelni az ország történetének legnagyobb fejlesztési sorozatát?

Ez egy gyenge pont, mi sem tagadtuk soha. Pontosan ezért készíttettük el és küldtük el a Fővárosi Közgyűlés jóváhagyásával az Olimpiatörvény tervezetét az Országgyűlésnek 2010-ben. A nagy nemzeti vállalkozások politikai támogatásáról és megvalósításáról korábban is már többször törvényben rendelkezett a parlament: sugárút építése 1870-ben, millenniumi építkezések 1896-ban, a Budapest Sportcsarnok 2000-ben.

A különleges szabályozás oka minden esetben az volt, hogy a létező szabályozási környezet nem képes hasonló nagy projektek lebonyolítására. Ezért a projektek megvalósulása érdekében pozitív diszkriminációt kellett és kell alkalmazni. A BOM által előterjesztett törvénytervezet egyebek között leegyszerűsítené és gyorsítaná az olimpiával kapcsolatos fejlesztések építési engedélyezési eljárásait.

Gyakori kritikaként hangzik el, hogy előbb a szegénység helyzetén kéne változtatni, aztán foglalkozzunk csak az olimpiával.

Soha nem gondoltam, hogy az olimpiát minden más rovására kellene Magyarországnak bevállalnia, éppen ellenkezőleg. A mélyszegénység felszámolása érdekében és a társadalom további szétszakadása ellen fel kell venni a kesztyűt. De ehhez mindenekelőtt egy fejlődő, növekedő gazdaságra van szükség, amely képes munkahelyeket teremteni és elég adóbevételt biztosítani az államnak, hogy tudjon elég pénzt fordítani a szociális hálóra és az elmaradott régiók fejlesztésére.

A társadalmi igazságosság kérdése, az oktatás és az egészségügy fejlesztése az olimpiától teljesen független prioritása kell, hogy legyen a mindenkori kormányzatnak. Az EU-pénzek sikeres lehívása és hatékony felhasználása, az országos infrastruktúra fejlesztése, a nemzetközi tőkebefektetések idecsábítása, valamint a szegénység felszámolásáért folytatott küzdelem nem lehet egy választás kérdése, ezeket mind egyszerre kell csinálni.

Ön az elmúlt években sok időt töltött Varsóban, amely Budapesthez hasonló méretű város. A varsóiak miért nem pályáznak? Kishitűek vagy realisták?

A lengyelek nagyon is foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Sikeresen megrendezték 2012-ben a labdarúgó-Eb-t, idén pedig a röplabda-világbajnokságot. Ezeknek számos olyan pozitív hatása volt, ami miatt a lengyel vezetés intenzíven foglalkozik a krakkói téli és a varsói nyári olimpia kérdésével.

Ha megkérdezik, az olimpiarendezés előnyeit szokta sorolni. Lenne egyáltalán hátránya?

Hátránya nincs, csak kockázatai vannak. A legfőbb kockázat az, ha egy ország az eredeti tervekhez képest letér a növekedési és a makrogazdasági egyensúlyi pályájáról, mondjuk egy hirtelen negatív gazdaságpolitikai fordulat miatt, vagy mert egy 2008-as válsághoz hasonló sokk éri a világgazdaságot, amiben a folyamatban lévő olimpiai fejlesztések megnehezítik a gazdaság és a költségvetés stabilizációját.

Békeidőben kockázatot jelenthetnek a késedelmes fejlesztések okozta költségnövekedések, a felesleges, megalomán infrastruktúra-beruházások vagy az elszabaduló korrupció, amelyek miatt el tud szállni a teljes projekt költségvetése, megterhelve ezzel a központi költségvetést, és esetleg a forrásokat elvonva más fontos területektől.

Szalay-Berzeviczy Attila közgazdász, a Budapesti Olimpia Mozgalom alapítója, a BOM a Magyar Sportért Alapítvány kuratóriumának elnöke.