Arra a kérdésre, hogyan érhető el három éven belül a nullás költségvetés, az Origónak nyilatkozó elemzők eltérő válaszokat adtak. Attól függően, hogy kivel beszélünk, úgy vélték, hogy ehhez meglepően nagy növekedésre, a szociális kiadások változatlanságára, megszorításokra vagy egy kisebb csodára van szükség. Orbán Viktor egy háttérbeszélgetésen azt mondta, a kormány célja, hogy három év múlva nullás legyen a költségvetés.
Amíg a magyar államadósság nem csökken 60 százalék alá, addig muszáj a költségvetést is féken tartani, hogy teljesíteni tudjuk az európai előírásokat. Amikor tehát a kormány az államháztartás kiadási és bevételi oldalát egyensúlyba akarja hozni, valójában egy erős külső kényszerre reagálhat, amit adott esetben saját célként sokkal könnyebben lehet megindokolni.
Európai előírás az államadósság csökkentése, de a magyar alkotmány is így rendelkezik. Ezért lehet szükséges, hogy a jövőben lényegesen mérséklődjön az államháztartási hiány.
Ez egyébként a gazdaság növekedésével is megvalósulhat. Ha nem költünk többet, és egyre nagyobb a termelés, akkor a GDP-ben kifejezett hiány csökken. Nagyjából erre számít Heim Péter, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. elnöke is.
Azonban Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke szerint a potenciális 1,5-2 százalékos növekedési pálya ehhez nem elég. Minél kisebb a növekedés, annál jobban csökkennie kell a deficitnek, ha tartani akarjuk az adósságcsökkentést érintő elvárásokat.
Heim Péter szerint nem is ennyivel, hanem 2018-ig átlagosan 2,8 százalékkal nő majd a magyar gazdaság. Szerinte a deficitcsökkentésre is épp most van szükség, amikor potenciális szintje felett teljesít az ország.
2018-ra épp ezért reálértelemben 11 százalékkal nőhet a bevételi és 6 százalékkal a kiadási oldala a költségvetésnek. Ezzel pedig elérhető a pozitív költségvetés.
A gazdaság növekedésével nemcsak a bevételek, de a kiadások is elszaladhatnak. Az infláció emelkedése például a nyugdíj- és egyéb szociális kiadásokat automatikusan növeli. Az életpályamodellek is egyre nagyobb költséget jelenthetnek az államháztartásnak. Ezt kell követnie a bevételek növekedésének. Jobban teljesítő gazdaság értelemszerűen többet fizet be a közösbe, de kérdéses, hogy ez elegendő lesz-e az államháztartás helyzetének javításához. Heim Péter is 2 százalékos inflációval számol a következő időszakra, a költségvetés felét kitevő szociális kiadásokat legalább ennyivel kellene növelni, hogy ne beszélhessünk csökkenésről.
Ahhoz, hogy a gazdaság meginduljon, Vértes András szerint ki kellene vezetni, vagy legalább csökkenteni kellene a különböző szektorokat terhelő különadókat. Ez viszont 850 milliárd mínusz lenne a költségvetésnek, és nem biztos, hogy ezt pótolni tudná addig a megnövekedett befizetés. A költségvetés tehát szerinte nehezen helyreállítható a gazdaság élénkítésével.
Egy átgondolt reform is csökkenthetné a kiadásokat, méghozzá a szolgáltatás színvonalának csökkenése nélkül. Jó reformokhoz viszont általában pénz kell, idő és egyeztetés, ez utóbbi pedig néha elmarad. Idő sincs sok, hogy átgondoljon és levezényeljen a kormány egy átalakítást. Sőt, pénzt sem tud beletolni a rendszerbe a büdzséből, hiszen a cél épp a megtakarítás.
Ez viszont Heim Péter szerint nem nagy gond. Rátérünk a merkeli útra, ami szerinte abból áll, hogy nem bolygatjuk a dolgokat, ha azok működnek, stabil a gazdaság.
Ha más módon nem tudjuk elérni a költségvetési helyzet javulását, akkor jöhetnek „a durva, nem szép megoldások", a megszorítások. Nincs más út, ha Orbán Viktor valóban el akarja érni a célját – mondja Vértes András.
Heim Péter szerint erre nem lesz semmi szükség, hiszen a várakozásai szerint akár egy 2,5 százalékos hiány is elég lehet az adósság csökkentéséhez.