30 évvel ezelőtt, 1986. április 26-án történt az atomenergia békés célú alkalmazásának legsúlyosabb balesete az egykori Szovjetunió (a mai Ukrajna) területén, a csernobili atomerőműben. A balesetnek nagyon jelentős hatása volt a nukleáris energetikára, mind a technológiát, mind a szabályozást, mind a társadalmi elfogadottságot illetően. A baleset, illetve az azt követő szovjet elhallgatás és a tájékoztatás csődje sokak szerint
a Szovjetunió felbomlásában is fontos szerepet játszott –
olvasható Aszódi Attila, a paksi bővítésért felelős kormánybiztos blogjában.
A baleset roppant fontos következményekkel járt a nukleáris iparra nézve. A közvélemény – teljesen jogosan – biztonságosan üzemelő atomerőműveket, pontos tájékoztatást, együttműködő üzemeltetőket követelt.
Néhány ország végleg elfordult az atomenergia alkalmazásától,
de a többi országban is sokat szigorítottak a biztonsági követelményeken. Új reaktortípusok fejlesztése kezdődött meg, ezek lettek a III. generációs reaktorok – írta Aszódi Attila.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség a csernobili balesetet követően vezette be a nemzetközi nukleáris eseményskálát a gyors értesítések és a lakosság tájékoztatásának elősegítése érdekében.
Aszódi Attila egy másik bejegyzésében arról is írt, hogy néhány hete az Európai Bizottság kiadta az úgynevezett PINC (Nuclear Illustrative Programme) jelentést, amely az európai nukleáris beruházásokról ad áttekintő képet. Jelenleg az Európai Unióban a tagállamok fele, vagyis
14 ország használ atomenergiát.
Ezekben az országokban ez hozzájárul a villamosenergia-ellátás biztonságához, és segít elérni az EU 2030-as klíma- és energiapolitikai céljait.
A 14 tagállamban 129 nukleáris reaktor működik (összesen 120 GWe beépített teljesítőképességgel), átlagéletkoruk 30 év. Új atomerőművet jelenleg 10 EU-s tagországban terveznek építeni, ebből 3 országban (Finnország, Franciaország, Szlovákia) építés alatt áll 4 reaktor, míg 3 országban (Finnország, Magyarország, Egyesült Királyság) engedélyezési fázisban van atomerőmű-építés. Napjainkban további 5 országban (Bulgária, Csehország, Litvánia, Lengyelország, Románia) áll előkészítés alatt atomerőművi projekt.
A PINC jelentés leírja: az Európai Unióról elmondható, hogy a nukleáris ipar minden szegmensében globálisan vezető szerepet tölt be. A nukleáris ipar az EU-ban közvetlenül 400-500 ezer embert foglalkoztat, közvetve mintegy 400 ezer további ember munkalehetőségét teremti meg. A jelentés szerint ez a vezető szerep globálisan is fontos érték, hiszen 2050-ig világszerte
mintegy 3 ezer milliárd eurónyi nukleáris ipari befektetésre van szükség,
és 2040-ig várhatóan a nukleáris energiát használó országok száma is nő.
EU-s szinten a nukleáris kapacitás 2025-ig várhatóan csökken (az elöregedő erőművek fokozatos leállítása és Németország atomerőműveinek leállítása miatt), ez a trend azonban a bizottság várakozásai szerint 2030 körül megáll, és a kapacitások hosszú távon 95-105 GWe körül, a mostani beépített kapacitás 80-90 százaléka körül stabilizálódhatnak. A bizottság egyúttal azt is kimondja, hogy az unióban a villamosenergia-fogyasztás növekedésére számít.