Még a júniusi népszavazás utáni mélyrepülésnél is gyengébb szintet ért el az angol font a dollárral szemben, ami azt jelenti, hogy 31 éve nem látott mélységben jár a brit fizetőeszköz. A zuhanás hátterében az áll, hogy a befektetők körében felerősödtek a félelmek, hogy
egy kemény feltételeket tartalmazó EU-kilépést nagyon megszenvedne a brit gazdaság.
Nagy-Britannia külkereskedelmének legfontosabb partnere az EU: a brit export 44 százaléka irányul ide, míg az import 53 százaléka uniós termék. Másrészt a pénzintézetek aggodalma is látványos, mert a pénzügyi szolgáltatások a brit GDP 12 százalékát adják, és számukra létfontosságú, hogy az uniós piacon maradhassanak.
A britek a kilépés után ugyanúgy szeretnének hozzáférni az európai közös piachoz, ennek fejében azonban az Európai Bizottság elvárja, hogy a munkaerő szabad áramlását tartsák fenn.
Ebben a hangulatban nem volt szerencsés annak az időzítése, hogy Amber Rudd belügyminiszter ismét felvetette, hogy
a külföldi munkavállalókat listázni kellene.
A politikus a külföldieket foglalkoztató munkaadókat próbálná rávenni arra, hogy minél több brit állampolgárt vegyenek fel, sőt, a Nagy-Britanniában tanuló külföldi diákok számát is korlátozná.
A Konzervatív Párt erre vonatkozó kezdeményezésére Sadiq Khan londoni polgármester már reagált is, jelezte, hogy a javaslat aggodalmat keltő.
London lakosságának közel 40 százaléka nem Nagy-Britanniában született.
Az Oxfordi Migrációkutató Intézet felmérése szerint jelenleg hozzávetőleg három millió uniós állampolgár él Nagy-Britanniában, 63 százalékuk hivatalosan is dolgozik.