Kísértetiesen hasonlít a forgatókönyv Ukrajnában ahhoz, mint amit Soros György korábban többször is javasolt az IMF-nek és az Európai Uniónak: Ukrajnában a Nyugattól való pénzügyi függés kialakításával lehet felvenni a harcot Oroszországgal szemben.
A 2008 óta tartó csődközeli állapottól ugyan az utóbbi másfél évben eltávolodott Ukrajna, ezért azonban hatalmas árat kell fizetnie, ami gyakorlatilag
a gazdasági és a politikai függetlenségének feladását jelenti.
Tavaly májusban Kijev még technikai fizetésképtelenséget jelentett, és az Európai Unió azonnali segítségét kérte a rigai Keleti Partnerség csúcstalálkozón, hogy elkerülhesse az államcsődöt.
Az ország gazdasági teljesítménye 2014-2015-ben összesen 17 százalékot zuhant,
a hrivnya árfolyama mélyrepülésbe kezdett, és a jegybank tartalékai jelentősen megcsappantak. Mindössze másfél év után azonban stabilizálódni látszik a helyzet. A mély recessziót sikerült megállítani, és idén már szerény mértékű növekedés mérhető a gazdaságban.
Az infláció közel 50 százalékról 12 százalék közelébe mérséklődött, a hrivnyát pedig sikerült jegybanki közbelépéssel és devizakölcsönökkel megtámasztani. Az országból ma már jóval kevesebb tőkét vonnak ki, mint tavaly, a kormány pedig próbálja megmenteni a súlyos gondokkal küszködő bankrendszert, (decemberben az ország legnagyobb bankját államosították) miközben a költségvetési egyenleget is sikerült három százalék körül tartani.
Ukrán gazdasági csodáról azonban nem beszélhetünk, mert ez a látszólagos javulás szinte kizárólag a külföldi mentőcsomagoknak köszönhető. És nagy ára lesz.
Az IMF 2008 óta már a harmadik óriáshitelt adja Kijevnek, és a keretösszegekből mindig annyit folyósít részletekben, hogy az ország épp elkerülhesse a pénzügyi összeomlást, és a kormány a Valutaalap kottájából olvasson.
Megvalósulni látszik az a stratégia, amit Soros György korábban az amerikai értelmiségi elit lapjának számító New York Review of Books-ban többször is felvázolt, pontokba szedve,
hogyan lehet Ukrajnát „szoros pénzügyi pórázon tartva" hatékonyan oroszellenes politikát folytatni.
Soros korábban sem tagadta, hogy személyesen érinti Ukrajna sorsa, ezért több alkalommal is próbálta befolyását latba vetni az ukrán belpolitikában, vagy a nemzetközi pénzügyi mentőövek feltételrendszerének összeállításakor. Az elmúlt két évben történtek igazolták, hogy katonai segítség híján
az Unió, illetve a Nemzetközi Valutaalap a pénzcsapok megnyitásával „garantálhatja" Ukrajna oroszellenes politikáját,
mert - ahogy Soros is utalt rá - a pénzügyi függéssel folyamatosan ellenőrzés alatt lehet tartani a belpolitikai eseményeket és felvenni a harcot Oroszország ellen. Soros tavaly február 5-én és október 8-án publikált elemzéseiben 30, illetve 50 milliárd dolláros nyugati segítséget tartott szükségesnek ahhoz, hogy Ukrajna fizetőképessége fennmaradjon és a gazdaságot meg lehessen állítani a lejtőn.
Az Oroszország elleni uniós szankciókat elégtelennek nevezte, amelyeket mindenképp ki kell egészíteni Ukrajna pénzelésével.
Az IMF gyakorlatilag évek óta úgy önti a pénzt az országba, hogy Ukrajna még a korábbi kölcsönök részleteit sem tudta időben törleszteni, ennek ellenére az újabb és újabb hitelkeretek rendre megnyíltak.
Ukrajna pénzügyi támogatásába ezen kívül beszállt az EU, az Európai Befektetési Bank, a Világbank, sőt idén Barack Obama elnök is
egymilliárd dolláros amerikai hitelgarancia-vállalást nyújtott az országnak.
Soros azzal indokolta Ukrajna pénzügyi segítésének fontosságát, hogy jelenleg az Uniónak öt válsághelyzettel kell szembenéznie, amelyből négy belső problémákból fakad, az ötödik,
az ukrán helyzet azonban külső válságnak számít, amelynek kezelése nem szétfeszíti, hanem szerinte egyesítheti az Uniót.
(Soros szerint az EU négy belső válsága az euróövezet szétszakadása, a görög adósságválság, a migráció, valamint a brexit és az euróellenes politikai erők előtérbe kerülése, amelyek gyengítik az Uniót.)
Mindenesetre Ukrajna tavaly még a világ három legkockázatosabb állama között szerepelt Venezuelával és Argentínával, és az állampapírjainak biztosítási felára az egekben volt, az államcsőd bekövetkezésének esélyét 80-90 százalékra becsülték a piacok.
Másfél év alatt azonban lekerült egyelőre a csődlistáról, mindhárom nagy hitelminősítőnél javított a besorolásán, és az államkötvények biztosítási felára (CDS) rövid idő alatt 6900 pontról 250 pont közelébe került. Kérdés, mindez mennyire lesz tartós.
Az IMF feltételeinek teljes elfogadása mellett egyébként idén áprilisban az ukrán parlament a Nyugat-barátnak számító Petro Porosenko elnököt támogató Volodimir Hrojszman korábbi házelnököt választotta meg kormányfőnek.
A stabilizálódásnak tűnő helyzethez hozzájárult az idén január elsejétől lépett ideiglenesen hatályba az Unió és Ukrajna között 2014-ben létrejött társulási szerződésben foglalt szabadkereskedelmi megállapodás. Ennek megvétózása sokáig napirenden volt, sőt, Hollandiában idén áprilisban népszavazáson utasították el a szerződés ratifikálását. Mivel azonban ez csak véleménynyilvánító referendum volt, a holland parlament végül mégis megszavazta az EU-ukrán egyezmény jóváhagyását.
2013-hoz képest tavaly év végére megduplázódott az államadósság, amely elérte a GDP 90 százalékát, eközben a külföld felé fennálló adósság kezelhetetlenül magas szintre emelkedett, a GDP 78 százalékáról 140 százalékra.
Az egy főre eső GDP 2013-hoz képest a felére csökkent, a reálbérek – a hrivnya értékvesztése következtében - legalább 20 százalékkal csökkentek, a munkanélküliség elérte a tíz százalékot, a szegények aránya pedig 22 százalékra nőtt.
A Világbank előrejelzése szerint az ország legalább 2018-ig évente nyolc milliárd dollár kölcsönre szorul, amely csak arra lehet elegendő, hogy a bankok és a vállalatok külföld felé lejáró tartozásait kiegyenlítse.
Jövőre három százalékos növekedéssel számol a költségvetés, de ez a szám csalóka, hiszen a bázis nagyon alacsony a 2013-2015-ös 17 százalékos zuhanás miatt, amelyből idén az egy százalékpontos növekedés tudott valamit lefaragni.
A jövő évi, feszes költségvetés elfogadása a tavaly jóváhagyott, 17,5 milliárd dolláros IMF-hitelkeret következő, immár a negyedik részletének lehívásának feltétele volt.
Elemzők szerint a gazdasági átalakítások nagy része még hátravan, mivel Ukrajnában egy elavult gazdaságszerkezet maradt fenn a Szovjetunió szétesése után, és az IMF által előírt privatizációs bevételek sem teljesültek.
Az alapvetően oligarchák vezette politikai és pártstruktúra a reformok során érintetlen maradt, és a vezetői szinteken a korrupció továbbra is jelen van.
(Az EU számvevőszéke szerint Ukrajna ma Európa legkorruptabb államának számít.)
Az ország megítélésén sokat ront, hogy
továbbra is megoldatlan a keleti országrészben fennálló „befagyott" konfliktus,
amely rengeteg pénzt emészt fel és gyakorlatilag blokkolja a külföldi működőtőke beáramlását is.
Az IMF és az Unió által előírt megszorítások zömét már bevezették, ez azonban rengeteget rontott a lakosság életszínvonalán.
Idén az átlagkereset mindössze havi 160 dollár körül alakult, a nyugdíjak és szociális segélyek kifizetése pedig sokszor akadozott.
Jelentős veszteséget okozott Ukrajnának az Oroszországgal folytatott „kereskedelmi háború", valamint az orosz intézkedések nyomán a közép-ázsiai országok irányába tartó tranzit-útvonalak lezárulása, amelyen nem sokat segített, hogy némileg bővült az Unióval folytatott a kereskedelem.